Ez most, ha úgy vesszük unalmas lesz, ugyanis az elmúlt pár hetet akarom inkább magamnak, mint az olvasóknak összefoglalni, hiszen ez a naplóm. Szóval biztos lesz benne érdektelen, száraz dolog, de ha majd egyszer visszaolvassuk a gyereknek, legalább dokumentálva lesz az első balatoni nyaralása.

A július 6-tal kezdődő hétvégén lementünk ugye Kanizsára. Az út maga nem lett volna rossz, ha épp nem keveredünk bele a kivezetőn 1 útfelújításba, aztán meg 1 koccanásba, s Babszem is csak kb. 30 kilométerrel a cél előtt aludt be. Közben volt persze 2-szer megállás etetésre, hátraköltöztem és énekeltem, játszottam neki, aztán rájöttem, hogy a hiper-szuper ülése még nem jól van beállítva, kényelmesebb helyzetbe döntöttem hát és onnantól azért jobban ment az utazás (ld. az előző mondatot.) Hazaérve persze felélénkült és későn lett letéve aludni, de legalább jól éjszakázott. Szombaton délután kimentünk a hegyre, anyuék betakarítottak, mi csak lébecoltunk, illetve gyermek kezébe nyomtunk egy frissen kihúzott sárgarépát, had szokja az ízt, mert a terv szerint hétfőtől, a Balatonon kezdődik a zöldségre szoktatás. Na meg én is gyakoroltam a vezetést, igaz még a párom vitte le a hegyi úton a kocsit, aztán átvettem a kormányt és még előztem is egy traktortJ Kanizsán azért nagy mellénnyel vezetek, mégis csak ismerős terep. Ehhez képest jól is ment a dolog. Vasárnap délelőtt elmentünk vásárolgatni meg kocsit mosatni, szintén gyakorlás volt nekem, sőt délután a Balcsira is én vezettem ki.
július 9. hétfő – Megkezdtük a főzelékezést. Először is sárgarépa-krumpli együttessel próbálkoztunk. Két kanál jutott be Babszem szájába, aztán jól összeszorította és nem volt hajlandó többet enni. Sőt öklendezett. Este a Wellness magazinok címlapján szereplő néniket simogatott apuval, mondván ez aztán a férfias dolog. Az időjárás jelentések igazat mondtak, estére jött a vihar, fújt a szél, dörgött és villámlott, na meg persze esett. Ennek az éjszakának az eseményeit ennek tudtam be (2 órányi altatás)
július 10. kedd – Azt ígérték, hogy koradélutánig felhők lesznek, meg az eső hol eláll, hol rákezd. Ez megint bejött. Délelőtt volt legalább annyi időnk, hogy sétáljunk egy nagyot, még a strandra is be tudtunk menni. Itt vált számomra nyilvánvalóvá, hogy minden balatoni üdülőhelyen van legalább egy Üvegtigris és/vagy Fapuma büfé. Főzelékismétlés. Eredmény, mint előző nap. Két kanál és öklendezés. Este kb. 4. nekifutásra sikerült elaltatni Babszemet, úgy 22 körül merült végleg álomba. Meg is örültem hát, hogy hajnali 3-kor kelt enni. Csakhogy aztán meg fél 5-ig nem aludt vissza. Otthon ilyen helyzetben persze visszateszem az ágyába, eljátszik egy darabig, majd elalszik. Bizonyos ideig itt is működött a dolog, csakhogy egy szobában voltunk és ezt a kis büdös ki is használta. Nem aludt vissza, pedig aztán bevetettem mindent, pelenkázást, ringatást, éneklést, simogatást, mellém fektetést stb. De másfél óra múlva sikerült lenyugtatni.
július 11 szerda – Ma délelőtt elmaradt egy szoptatás, a gyümölcs után. Mondjuk elég nagy adagot evett meg. A főzeléken újítottunk, krumplihoz barackot mixeltünk, hiszen eddig az volt a nagy kedvenc, de nem volt fergeteges a siker. Találtunk helyet Babszemnek nappalra: a tuják tövében szinte egész délelőtt árnyék van, oda telepítettük hát őt a játszószőnyegével meg a játékaival, ráadásul jól látja onnan az utcát és a vonatot is. Hiába árnyék, az 50-es faktorú  naptej gyerekeknek még így is befigyel.
július 12. csütörtök – Úgy látszik, hogy a krumplival van a gond. Ma ugyanis a sárgarépát simán megette a fiatalúr. Igaz, kicsit ki lett éheztetve, ugyanis délelőtt gyümölcs után már nem kapott anyatejet, majd ebédre azt evett, utána viszont majd 4,5 órát nem kajált, ami nála egyéni csúcs napközben. Az eredmény így nem csak 3 kanál sárgarépa volt, hanem annál több. Holnap tehát újult erővel inkább délben fogja kapni az adagját.
Július 13. péntek – Ugyanúgy mint a gyümölcsnél a barack, itt a sárgarépa egymagában megtörte a jeget, az ízlik a Babszemnek. Kicsit megnyugodtam ettől, mert már előttem lebegett annak a rémképe, hogy én ugyan hiába akarom hogy 1 éves kora után már ne anyatejezzen a gyerek, ő még érettségiig cicizni akar (vagy nunizni, ahogy Esztike mondja, akinek nyaktól lefele minden nuni egy női testen, legyen az mell vagy köldök), mert semmi más kaja nem ízlik neki.  De most, hogy végre mégis sikerült valami szilárddal megismertetni őt, ráadásul rövidebb idő alatt kedvelte meg ezt a fajta meleg ételt, mint a gyümölcsöt, kicsit megnyugodtam. Van remény! Dóri úgy döntött hazautazik a szüleivel Délegyházára, úgyhogy a kisfiam lett most az egyetlen unoka itt a nagyszülőkkel, akik el is határozták, hogy akkor most leszoktatják arról, hogy ennyire anyás legyen. Ennek én nem állok ellent, sőt támogatom az ügyet teljes mellszélességgel.
Július 14. szombat – Az előző este megbeszéltek jegyében míg én reggeliztem, anyuék mentek be az ébredező gyerekhez aztán ők is öltöztették fel, s Babszem jó kedvében nem tiltakozott. Délelőtti séta keretében meglátogattuk nagybátyámékat akik szintén lejöttek a hétvégén (már volt róla szó, hogy családunk szerelmi életében mennyire meghatározó ez a Balatonszerény), s mivel már ismerős rokonok voltak, Babszem azonnal vigyorgással, nevetéssel kezdte náluk a napot, ezzel persze mindenkit levett a lábáról. Sárgarépa-fehérrépa nem csak neki ízlett, de meglepően finom szerintem is, aki a maradékot ette meg utána (ja, nem keverünk a kajába anyatejet, inkább a zöldség főzővizével lazítjuk a pürét).
Július 15. vasárnap – Ezzel az alvással valami nagyon nem jó. Éjszaka 3x volt fenn a gyerek, ráadásul ¼ 6 és ½ 7 között hosszabb műsort is rendezett. Volt mondjuk közben vagy fél óra, amikor elvolt magában az ágyikójában, de ez nem vigasztaló, mert mégse aludt vissza magától. Aztán persze fél tízkor kelt, de aztán meg csak 6 és háromnegyed hét között aludt délután. Igaz, vendégségben voltunk nagybátyáméknál, ami kicsit betett a napi programjába, mert akkor mentünk el, amikor délutáni alvásának kellett volna lennie. Az meg, hogy ismeretlen helyen megpróbáljam elaltatni, hiú remény. Jól végighengergőzött meg rugózott néhány ágyat, aztán éberebb volt, mint valaha. Este meg persze 22 óra lett, mire sikerült elaltatni.
De nekem legalább volt szép álmom valamikor fél 7 és negyed tíz között, amíg én is aludtam egy jót. Méhozzá az, hogy a gyerekem apja Brad Pitt, aki ráadásul Karácsonyi ajándékként egy gyűrűvel lepett meg, és megkérte a kezemet. Persze igent mondtamJ Ja és a szép gyűrűben egy Peer Gynt idézet volt (hogy miért, fogalmam sincs, hisz nem éppen a kedvencem), én meg arra gondoltam, hogy lám, a pasi nem csak szép, gazdag, szerelmes belém de még intelligens is.