Iskolába jár az egy

Csütörtökön lesz az oviban az első szülői értekezlet, ami az ember szerint úgyis felesleges lesz, mert majd ugyanazt mondják el, amit tavaly. Mert már akkor is úgy volt ugye, hogy a csoportnak a 65%-a suliba megy, aztán a végén csak 5-en léptek le. Most meg van 6 kicsi, a többiek meg mind készülni fognak a sulira. Erről fog szólni gondolom, hogy milyen előkészítéseket kell tenni, ki fogja majd vizsgálni őket stb. De persze én ennél lelkiismeretesebb vagyok, mint az ember, ott akarok lenni és tudni, mi a menetrend.  Az egyik éjszaka már amúgy is azt álmodtam, hogy Babszemet leszólták, hogy nem iskolaérett, ráadásul aki megtette (álmomban a volt bölcsis gondozónője volt), az a “fogyatékos” szót használta. Az ember azt mondta, kicsit túlaggódom ezt az iskola dolgot. Pedig én még sehol se vagyok. Mennyivel egyszerűbb volt még a mi időnkben, amikor csak az maradt az oviban aki augusztus 31 után született és kész. Mindenki más mehetett tovább. Most meg ugye már április 30 után születetteknek kérvényt kell benyújtani, vannak akik 8 évesen kezdik a sulit meg egyéb finomságok, amikről már nem is akarok tudni. A gyerekpszichológusok szerint játsszanak minél tovább gondtalanul az oviban, ugyanakkor meg vannak akik furán néznek ha egy gyerek 6 évesen még nincs iskolába. Mert biztos valami baj van vele, mondják, vagy gondolják és néznek úgy.

De már tavaly óta látom a szülőkön, hogy mekkora stresszt jelent ez az iskola előtti felkészülés. Mindenféle foglalkozásokra vitték a gyerekeket, meg nyílt napra, délutánra, házi feladataik voltak stb. aztán a végén meg maradt az oviban, gondolom szintén csalódottan, mert nem erre készült. S ugye tavaly Babszem ki is jelentette, hogy ő nem akar iskolás lenni és én egyértelműen annak tudom be, hogy látta, mit is művelnek a többiekkel az óvónők, logopédus, pszichológus, szülők. Most a második héten már Zalán szülein is láttam a stressz jeleit, tegnap vitatkoztak azon, hogy melyik iskola lenne a jobb a fiuknak (apuka a hozzá hasonló gyerekeket tartalmazó suli mellett tört lándzsát, mert ott van ismerőse, az majd figyel a csemetére, anyuka meg azt mondta, hogy pont nem olyan srácok közé raknál a fiát, amilyen ő is, az ismerőst meg amúgy is a hajára kenheti) , ma meg anyuka kikérdezte a fejlesztő pedagógust is a felmérésről, jelezte neki, hogy a fia le tudja már írni a nevét, csak azt elfelejtette megmutatni. Nekem meg azt mondták, hogy higgyem el, ez az év erről fog szólni.

Ebből mit szűrtem le, hogy az iskolaválasztás nagyon fontos és könnyedén megkeseríti a gyerek életét.

Continue Reading

L-faktor

A mostani ovis csoportjában Babszemnek vannak régi, bölcsis ismerősök is. Például a Levente. Akiről tavaly csak azt tudtuk, hogy csúnyán beszél. Legalábbis ha a gyerekre rászóltunk mert olyasmit mondott, amit nem tőlünk hallott, akkor arra hivatkozott, hogy a Levitől.

Aztán kapcsolatuk az óvodában elmélyült. Volt már, hogy büntetésben volt, ami a Leventével való játékkal kezdődött. Aztán többször is előfordult, magam is láttam, hogy a két kissrác egymást hergelte. Kiabálnak mindenféle szavakat a másikra (burgonya bugyi pl.), megharagszanak, lökdösődnek. De ez most már oda fajult, hogy egyrészt keresik egymás társaságát, másrészt nem tudnak mit kezdeni a másikkal és rendesen együtt játszani. Babszem nem jól reagál arra, ha piszkálják, ilyenkor bevadul, kiabál, lök, verekszik. Levi meg kihasználja ezt. Mind az óvónénik, mind mi, a szülők próbáltunk már a gyerekkel beszélni, hogy ne figyeljen oda a másik kisfiúra, mert az a vége, hogy szét vannak ültetve, büntetésben. Aztán amint elmúlt a duzzogás már mennek és keresik a másikat, hogy 5 perc múlva ismét fellángoljon az ellentét és kiabáljanak esetleg tettlegességig fajuljon a dolog.

Tegnap amikor mentem Babszemért, megint külön ültek. Ági néni mondta, hogy a fiam lelökte Leventét a lépcsőn (előtte meg már veszekedtek a galérián) és bizony komolyabb baleset is lehetett volna a dologból. Nem lehet tudni, ki kezdte és hogyan de a végén az én gyerekem volt a rosszabb. Persze miközben ezt mondta, a két gyerek az óvónő háta mögött már megint együtt volt. Szóval nekem Ági néni előadta, hogy próbáljunk beszélni Babszemmel mert “okos, értelmes kisfiú” (oké azért jólesik, hogy mindkét óvónő ezzel az eposzi jelzővel illeti), s ne feltétlenül így reagálja le a Levis konfliktusokat.  Mondtam, hogy már beszéltünk vele. De hát Babszem nem tud nem oda figyelni, eltiltatni meg nem akarjuk senkitől. Neveljük kirekesztésre, hogy ő ne rekesztődjön ki?

Végül megint beszélgettünk a csemetével este (délután a büntetés miatt nagyon anyás volt, végig velem játszott, el nem mozdult a közelemből), mondtuk, hogy nem örülünk, hogy ilyen sokszor büntetésben van és kimarad a közös foglalkozásokból is. Játsszon mással, vagy ha a Levi odamegy és piszkálja hagyja ott és menjen inkább az óvónéni  mellé. Ne árulkodjon, csak hagyja hátra a másik kisfiút.

Reggel elmondtuk Hajni néninek, hogy mit tanácsoltunk a gyereknek. Délután beszélek erről Ági nénivel is. Sajnos mi ennél többet most nem tudunk tenni, mégiscsak ők vannak velük egész nap.

 

Continue Reading

Bünti

Tegnap délután mentem gyermekért az óvodába, az udvar sarkánál összefutottam a házban lakó csoporttárs anyukájával, beszélgettünk aztán megkérdezte, hogy “A te fiad mindig ilyen nyugisan vár rád?” és Babszemre mutatott aki egy padon ücsörgött. Mondtam, hogy nem, úgyhogy mentem is a gyerekhez kérdezni mi van vele. Elhaló hangon közölte, hogy itt kell ülnie, mert megbüntették, közben meg persze lógott a feje. Állítása szerint azért, mert gallyakkal játszott a Leventével. Kérdeztem, hogy akkor hogy-hogy a Levi nem ül mellette? Erre nem válaszolt.

Hamarosan érkezett az óvónéni, megkérdeztem miért került büntetésbe a fiatalember. Mint kiderült, nem a gallyazásért, még csak nem is azért, mert eldobálták amit szedtek és nem a szemetesbe tették, mert ezt rászólással el lehet intézni. Babszem azonban visszabeszélt, azt mondta, hogy nem fogad szót, meg Hajni néni nem az óvónénije és majd ő azt csinál amit akar. Úgyhogy gyorsan a szemtelenség elfojtása érdekében meg lett büntetve a csemete, pedig, mondta Hajni néni, amúgy olyan okos, értelmes gyerek. Amit eléggé a szívére vett, komolyan zavarban volt emiatt, úgyhogy valószínűleg legközelebb már nem beszél vissza.

Continue Reading

Szülői

Mai szülőin sok dolgot nem mondtak, de most még többen voltak jelen, mint eddig, meg szerencsére megválasztották (önként jelentkeztek) az SZMK tagjai. Régi motorosok, akiknek már van gyakorlatuk abban, hogy kell az igazgatónővel vitatkozni. Az egyik csajjal, aki elég agilisnek tűnt megbeszéltük, hogy csinál majd e-mail levelezőlistát, amin tarthatjuk a kapcsolatot. Ott volt a kihelyezett pszichológus srác (meg kell szoknom, egyre többen lesznek nálam fiatalabbak olyan munkakörben amire nem is számítok, hogy évekkel ifjabbak tölthetik be), kicsit zavarban, de kellemes hangon elmesélte, hogy miben tud segíteni családoknak, gyerekeknek.

Az óvónők általánosságban beszéltek arról, hogy miket csinálnak a gyerekek. Kivéve amikor arról mesélt Ági néni, hogy mennyit vonatoznak és hogy tudják a szakszavakat, mert ő mondta, hogy “ezt a csatlakozót meg oda kéne tenni” amikor építették a pályát, mire “Babszem kijavított, hogy az nem csatlakozó, hanem váltó“. Továbbá a gyerekek kijavítják, ha rosszul olvassa a neveket a Thomasos mesekönyvben (erre is volt tippem, ki lehetett, s mikor hazaértem és erről meséltem, a kisfiam bizony elmondta, melyik neveket mondta rosszul az Ági néni).

Alig egy hete jár oviba Babszem, de ma este már elmesélt egy történetet, amit ott tanult, a Vajaspánkót. Jó hosszú volt, még énekelt is benne, egyedül az a gyanús, hogy talán orosz népmesében farkas, nyúl és medve után pingvin nem szerepel.

Continue Reading

Óvoda, Szentendre

Az első óvodai nap után a másodikra először még úgy terveztük, hogy majd ebéd után megyek Babszemért és hazajövünk aludni, de reggel már arról beszélt, hogy kipróbálná ott is az ágyát. Úgyhogy maradt aludni, s utolsóként ébredt, már ott voltunk érte és azt is láttuk, hol van az ágya. Pénteken meg már egész nap ott volt. Mikor érte mentünk még egy jó órát játszott az udvaron is, mi meg napoztunk, meg beszélgettem más anyukákkal. Megdumáltuk, hogy a bölcsőde azért volt jobb, mert ott több mindent elmondtak a nap végén a gyerekről, hogy evett, aludt stb. De igazából itt erre nincs idő, az óvónőknek kapacitásuk sincs (2+1 dadus vannak max 26 gyerekre!), meg nekik már nem csak az a feladatuk, hogy vigyázzanak a gyerekre és felügyeljék, hanem hogy fejlesszék is őket.

Úgy terveztük, hogy eseménydús hétvégét csinálunk. Szombaton el akartunk menni a Vasúttörténeti parkba, s még a csöpörgő eső se tántorított el minket, felöltöztünk, beültünk a kocsiba, hogy aztán amikor odaérjünk, Babszem közölje, ő igazán nem akar bemenni. S hogy ne történjen meg az, mint a múltkor, hogy a gyerek rossz kedve miatt nem is igazán élvezte a mozdonyokat, inkább megfordultunk és hazakocsiztunk. Úgyis egyre jobban kezdett esni az eső.

Szerencsére vasárnap azért már napsütésre ébredtünk és időben el is tudtunk indulni a HÉV-hez. Mert az is szerepelt a listánkon, hogy Babszemet egyszer vigyük el HÉV-ezni. Mert valahányszor az Őrs vezér terére mentünk, mindig megjegyezte, hogy ő márpedig szeretne a HÉV-vel is utazni. Úgyhogy kitaláltuk, hogy irány Szentendre HÉV-vel és maximum bejárjuk Anna, Peti és Gergő útvonalát mi is. Mondjuk maga a jármű nem aratott nagy sikert, mert sípolt, úgyhogy Babszem végig befogott füllel üldögélt.

A Duna part azonban eléggé lekötötte jót pecázott, meg kavicsokat dobált és általában egész nap jól bírta a gyaloglást, bár néha bepróbálkozott azzal, hogy “Apa vigyél”, de még ő kevesellte, hogy csak a piros templomig mentünk fel és nem másztunk valami magasabb dombra fel. Talán az evés az, ami mostanában problémás: nagyon lassan megy. Sokáig tartott megennie az óriás palacsintát, meg az ebédre neki rendelt kis adag gombaleveshez is rimánkodni kellett, hogy ne dumáljon, meg nézelődjön, hanem az étellel foglalkozzon.

Visszafelé utat majdnem végigaludta, s este is elég korán bedobta a szunyát. De igazából mi is jól elfáradtunk a jó levegőn, meg a nap is kicsit megkapott.

Continue Reading

Törpök az óvodában

Tegnap délután eljött Ági néni meg Hajni néni meglátogatni Babszemet, aki éppen felébredt amikor érkeztek, eleinte nem is nagyon akart barátkozni, de aztán megjött a kedve és szépen mindent megmutogatott nekik. Fontossági sorrendben: vonatokat, könyveket, apa takaróját és a számítógépet. Kapott hóemberes emblémát és egész izgatott volt, hogy másnap találkoznak.

Reggel ébreszteni kellett és már jól elszoktunk az időben indulástól, de szerencsére itt nem kell pont 8-ra bevinni a gyereket, a reggeliztetés is folyamatosan megy 8-9 között. Ráadásul az előtérben összefutottunk a bölcsis gondozónővel, nagy öröm volt a találkozás. Eleinte filóztam, hogy maradjak-e bent az oviban, mert Babszem igazán nagyfiú, de mivel úgy gondoltam, ha más anyukája ott lesz ő rosszul fogja érezni magát.  Úgyhogy abban egyeztünk meg, hogy szerdán ott maradok a gyerekkel ebédig, utána eljövünk, csütörtökön ebéd után elhozom és pénteken már ott is alszik. Mondjuk látva a mai dolgokat, azt hiszem kicsit fölöslegesen aggódtam, viszont Babszem azért örült. Egy kisebb konfliktus volt csak a vonatok körül, mert akadt kisfiú, aki egyszerűen lecsapott a Lego mozdonyokra és ha bárki közelített felé, hisztizett, nem lehetett egész délelőtt kirobbantani a sínek mellől (mikor muszáj volt, utána már semmit se volt hajlandó csinálni, úgyhogy le a kalappal az óvónők előtt, akik ezt lekezelték). Babszem később rájött, hogy sok más játék van, talált egy vonatos könyvet is, amivel eléggé boldog volt. Majd az ebéd előtt volt egy kis ismerkedés. Bemutatkozott mindenki: felálltak a régi ovisok (akik már tavaly is ide jártak), meg az újak, megmondták a nevüket és a jelüket. Babszem alig várta, hogy rákerüljön a sor, s amikor megtörtént, boldogan közölte: Törperős vagyok és hóember a jelem.

Continue Reading

Még mindig ovi

Jövő héten van ugye a beiratkozás az óvodába. Aztán majd csak június 4-én tudjuk meg, hova is vették fel a csemetét. Tegnap azért megint elmentem egy beszélgetésre, amit a bölcsőde meg az óvoda közösen szervezett. Olyanoknak, akiknek a gyermeke a mi bölcsinkből a szomszédos óvodába szeretne menni. Igazából pofavizit volt, mert semmi újat nem mondtak nekem, de felismert a vezetőóvónő és meg is jegyezte, hogy akik már jártak náluk nyílt napon, azok előnyben vannak.

Mindenesetre azért még pánikolok, hogy elég-e egy helyre beadni a jelentkezést és biztos bekerülök e a mi ovinkba. Pedig sokszoros előnyben vagyunk:

  • gyermek már 4 éves lesz novemberben
  • körzetesek vagyunk
  • szomszéd bölcsibe jártunk
  • nyaliztam az igazgatónőnek: voltam nyílt napon és megbeszélésen

Ennek ellenére látom, hogy sok a korosztályos, környéken lakó gyerek van, akiknek a testvére már oda jár az oviba, ők is előnyben vannak stb.

Continue Reading