Az óvónénik már a múlt héten faggatóztak, hogy vajon december 17 után hányan jönnek még oviba? Mert nekik még van szabadságuk és kivennék, összevont csoportok lesznek és kevés óvónő, úgyhogy jó lenne, ha néhányan meg tudnák oldani, hogy otthon tartják a gyereket. Nekünk mondjuk ez nem ütközött akadályba, meg amúgy is azt terveztük, hogy a nagyi 18-án kedden elviszi Babszemet magával mi meg majd pénteken megyünk utánuk. Aztán a múlt héten skype-on a nagypapa megmutatta az átalakítás alatt lévő terepasztalt, s a gyerek be lett sózva. Már a múlt csütörtökön alkudott, hogy ő inkább már szombaton menne Tiszavasváriba. De szóltam neki, hogy szombaton Eszti szülinapjára kell mennünk és akkor beleegyezett, hogy mégis maradjunk az eredeti felállásnál.

Szombaton tehát Délegyházán voltunk, főleg csajos buli volt, de azért a fiúk is feltalálták magukat. Zsebi rohangászott össze-vissza, Babszem pedig még táncolni is beállt a lányokkal. Aztán persze hétfő délután már úgy jött haza az oviból, hogy kicsit krákogott, este köhécselt is. Úgyhogy a terv, hogy kedd reggel még elviszem a 6 éves oltásra ugrott. Meghagytuk neki, hogy egész nap pihennie kell, meg mézes teát innia. Délelőtt volt egy kis hőemelkedése, 37,2 és megbeszéltük, ha lázas lesz, nem utazik Tiszavasváriba, hanem mondjuk csak holnap. Úgyhogy Babszem egész nap nagyon rendes volt, feküdt meg itta a teákat és félóránként mérte a lázát. Délután mondjuk túl izgatott volt ahhoz, hogy aludjon rendesen (ő azt mondta, kicsit aludt, szerintem semmit, de feküdt az biztos), viszont nem volt láza, úgyhogy mehetett a buszhoz a nagyival. Aztán este már skype-oltunk is, nagyon tetszik neki az új pálya, nagypapa meg lett dicsérve.

Zsebi is érezte ezt a nagy készülődést, mert ma ő se aludt egész nap, úgyhogy este eléggé beájulós figurával tért nyugovóra.

Zsebi napról napra ügyesebb meg okosabb lesz. Egyre több szót próbál utánozni, kimondani de még mindig csak az első pár hangig jut. Ennek ellenére a “Ká”-ra mindig tudjuk, hogy Kázmérra, Kávéra stb. vagy mire gondol. Nagyon jól ki tudja fejezni magát, főleg a testbeszédével. Most már nem csak bólogat a kérdésekre, hanem rázza is a fejét, ha éppen nem azt akarja amire kérdezünk. A nagy öltözést kicsit nehezen viseli és közel annyit se szeret gyalogolni, mint Babszem ennyi idősen. De még elnézzük neki, mert tél van, hideg és kényelmesebb bundás kezes-lábasában ücsörögni a kocsijában, mint menni. De azt mondtuk, tavasszal már kirándulgatnia kell, de komolyan. Illetve kap majd motort, Babszem meg megy mellette a biciklijével nekünk pedig majd futni kell utánunk. Szóval sportolunk.

Zsebi amúgy sokkal nyitottabb a környezetére, mint Babszem volt és érdeklődőbb, több mindent kipróbál. Játszik vonatokkal (lefekszik néha melléjük ő is), de kocsikkal is, nagyon szereti a kamionokat és a markolókat, utcán is a teherautókra szokott főleg ráizgulni. Az utánzása meg nagyon aranyos, még akkor is amikor kipakol egy 100as papír zsebkendőt és mindegyikkel megpróbálja megtörölni az orrát.

Van 16 foga. Az utolsó 5-t majdnem egyszerre növesztette. Még írtam arról, hogy jövöget neki bal alul a rágó aztán egy nagyon nyűgös időszakban kiderült, hogy közben a négy metszőbe is beleerősített.

Egy idő után persze Zsebit is érdekelni kezdte, hogy mit is néz annyira Babszem (Wall-e), úgyhogy néha odaült mellé és egy darabig le is kötötte a film. Aztán megmutattam neki Shaun, a bárányt és a lavina elindult. Mostanában már van úgy, hogy bekapcsolja a számítógépet (előbb a hosszabbítót, aztán a gépet) majd ütögeti a széket és mondja, hogy “Csücs csücs”, azaz jelzi hogy odaülne. Egyébként így szokta jelezni azt is, ha szeretne Skype-olni.
Szombaton délután én kimenős voltam, s amikor hazajöttem, a párom mesélte, hogy egy darabig játszott a két fiú, amíg ő süteményt (!) sütött, majd Babszem megkérdezte Zsebit, hogy “Akarsz Wall-e-t nézni?” mire a kicsi állítólag bólintott, úgyhogy a bátyja felültette maga mellé és elkezdtek filmezni.
Mondjuk Zsebi egyelőre nagyon ügyesen pislog miközben filmet néz, szóval nem mereven bámulja.

Az a kicsi hó ami ugye leesett elég volt ahhoz, hogy a MÁV behaljon. Legalábbis a Nyugatiba tartó vonatok mindenképp nagyon lassan mentek reggel itt előttünk. Aztán a 7-óra 5 perces vonat úgy háromnegyed nyolc felé jelent meg előttünk és fél kilenckor is még itt állt. Valami váltóhiba lehetett. Egy ember mindenesetre roppant boldoggá tettek.

Zsebi a reggel nagy részét az erkélyajtóra tapadva töltötte és gyönyörködött az előttünk araszoló meg szobrozó szerelvényekben.

A kerületi óvodák között minden évben rendeznek sorversenyes Mikulás kupát. Egy darabig úgy volt, hogy Babszem nem biztos hogy befér a keretbe, mert fiúk többen vannak mint lányok és 5-5 versenyzőt meg 2 tartalékot lehet vinni. Aztán tegnap délután mondta Ági néni, hogy viszik őt is, mert az egyik kisfiút visszaléptették, úgyhogy kedd délután 2-kor kezdődik a verseny és mindenkit várnak szurkolni. Valahogy úgy mondta az óvónéni, mintha tuti lenne, hogy én megyek… De a délután 2 óra pont Zsebi alvása szokott lenni. Tegnap (hétfőn) ugye, miután vasárnap nem aludt közel két és fél órát szunyált délután. S ma se számítottam másra. De azért izgultam, hogy talán Ági néni nem fogja besózni Babszemet, hogy anya majd jön szurkolni, aztán nem tudok elmenni és majd lesz nagy csalódás.

Végül a kisebbik huncut nem aludt el délben, majd 1 órakor se, úgyhogy felkerekedtünk és ugyan csak 15 percre van tőlünk a suli ahol a versenyt rendezték, autóba ültünk, hogy odaérjünk. Kicsit előbb értünk, mint a sárga csoportosok, de aztán segítettünk átöltözni, aztán már csak várni kellett a versenyre. Volt mindenféle program előtte, az alsósok igyekeztek kitenni magukért. Majd elkezdődött a verseny és a mieink pont az első körben voltak. Hárman voltunk anyukák, akik élszurkoltunk, de legalább olyan lelkesen biztattuk őket, mintha egy stadionnyi lelkes rajongó lett volna ott. Babszem nagyon ügyes volt, gyorsan fut és bizony ő volt ott a legmagasabb a csoportban. S megint elcsodálkoztam, milyen hosszú a lába (ez főleg a pókjárásnál volt szembetűnő). Az utolsó fordulóig azért kicsit uncsi volt, főleg Zsebinek, aki csak fel és alá mászkálni tudott, meg eszegetni aztán már nagyon elfáradt, de azért jól bírta.

Végül a sárga csoportosok az ovinkból 3. helyezettek lettek, úgyhogy kaptak egy nagy zsák labdát. Mire vége lett (4 órára) éppen nagyon esett a hó és még jó is volt hogy kocsival jöttünk. Hazafelé alig fordultunk párat, Zsebi persze elaludt és simán felhoztam a kocsiból, levetkőztettem aztán még az után is jóval aludt, hogy az ember hazatért. Majdnem három órát szunyált, izgultam is, hogy fog este elaludni, s valóban hosszasabb lett az altatás, de végülis 10 óra után már sikerült is álomba merülnie.

Babszemmel persze ma nem volt ilyen téren gond, mert délután most nem aludtak, úgyhogy talán 5 perc kellett neki és lámpaoltás után már húzta is a lóbőrt. A kis bajnok:)

Hétvégén végül megtörtént a harmadik szülinapi ünnepség is. Nagymamáék már pénteken feljöttek, szerencsére akkor még nem volt gond azzal, hogy Zsebi aludjon, én meg el tudtam menni egy kellemes kis beszélgetésre (erről írtam is az olvasónaplóban). Szombaton Babszem az apjával meg a nagyszülőkkel elment játékboltba, meg felvenni a harmadik tortáját én pedig itthon főzőcskéztem. Persze hiába igyekeztem, Zsebit nem sikerült elaltatnom, pedig még levegőzni is elmentünk. De végül ebéd után egy sétányit aludt, a nagyi másfél órát keringett vele, az akkor még jó időben. Na de az ebéd nagy siker volt és mindenki örült a Szamos-féle Eszterházy tortának.

Vasárnap terv szerint megint csak én maradtam volna itthon, ismét csak ebédet főzni, mert a nagyszülők Babszemékkel kimentek volna Szadára, ahonnan még haza kellett hozni a répát meg a hagymát és még a víztelenítést kellett elintézni. Csak az időjárás közbeszólt, úgyhogy végül csak a két legidősebb férfi (a párom meg a nagypapa) mentek ki. Ez volt a nap, hogy Zsebi nem aludt, mert egyszerűen nem akart semmiről se lemaradni. Végül délután még az is belefért, hogy az emberrel elmenjünk egyet vásárolni, bár semmi értelmeset nem vettünk (cipőt és ruhát néztünk volna magunknak).

Az Adventi naptárnak felemás volt a fogadtatása. Babszem már szombat reggel nagyon akarta bontani, amikor felkelt, de Zsebi akkor még aludt, úgyhogy meg kellett várni, amíg ő is felébredt. Akkor magyarázta neki, hogy karácsonyig most majd minden nap lesz valami játék, úgyhogy az első könyv (Kippkopp karácsonya) láttán kicsit lekonyult a szája. Elmagyaráztam neki, hogy mi az idei koncepció (olyan ajándék ami mindkettejüknek szól, mikor melyiküknek jobban, de együtt tudjuk nézni és olvasni), s aztán aznap meg persze csak a Marék Veronika könyvet kellett olvasgatni. Másnap reggel a Maszat alszik már nagyobb siker volt, a mai Márton és Micike az autószerelő-műhelyben is bejött.Zsebi viszont szeretne minden nap több csomagot is kibontani.

Az elmúlt egy hónapban végülis túlteljesítettem a tervet, mert a két blogban összesen 32 poszt született, úgyhogy sikerült az, hogy legalább napi egyet írjak valahova. Mondjuk kicsit az olvasónaplót akartam felturbózni, de az annyira nem sikerült, bár így is a heti 2 bejegyzés már több, mint ami mostanában volt.

Most pedig már beléptünk decemberbe, kicsit készülünk az ünnepekre, úgyhogy legalább erre a hónapra valami változást eszközöltem. Szia hóember, szia ünnepek!