Az elmúlt két napban, hogy szinte tavaszias volt az idő, sikerült rávenni a fiúkat, hogy elmenjünk sétálni. Mondjuk mind a kétszer meg kellett ígérni, hogy lesz cukrászda is, s hazahozzuk ebéd utánra a sütiket, de aztán persze bár nehezen indultunk, alig akartak visszajönni az Óhegyről. Most Zsebit se kellett kezeslábasba öltöztetni, sokkal jobban tudott mozogni, élvezte a mászkálást, hintázást meg persze ment Babszem után mindenhova, mászott volna fára is, ha tud, mert a bátyja főleg az csinálta.

Itthon meg reggel még jól el szoktak egymással játszani, de délutánra/estére már elfogy a türelem és nehezebben mennek a közös dolgok.

Az óvodában idén már kapnak csillagokat a gyerekek, jó munkáért, különböző témákban lehet ezeket gyűjteni (zene, matek, környezet, rendrakás, vers stb.). Babszemnek még karácsony előtt összegyűlt a 20 csillag, az után kapott ajándékot is. Nagyon sok csillagot kapott amúgy rendrakásból, amit itthon például nem nagyon művel. Azóta megint szerzett 3 csillagot, sőt múlt héten bevezettük, hogy itthon is jár mindenkinek csillag. Csak itt nem állandó témákban, hanem minden héten valami másért.

Múlt héten Babszemnek megígértük, hogy nem szólunk rá, lassan eszik, ő pedig azt mondta, gyorsabban fog enni és megpróbál nem kiabálva beszélni. Mostanában ugyanis kriminálisan lassan evett, a két ünnep között anyuéknál Adri többször megelőzte, pedig eddig őt tartottuk a családban a leglassabban evőnek. Babszem meg állandóan elbambult evés közben, nem rágott, csak tartogatta szájában a falatot és még csak azt se lehetett mondani, hogy nem volt éhes, vagy olyat kapott, amit nem szeretett. Próbálkoztunk mindennel, de úgy tűnik, ez a csillagozás jött be legjobban, mert múlt hét óta teljesen normál tempóban eszik itthon. Mondjuk a normál hangú beszéd az még mindig nehezen megy neki, kevesebb csillagot is kapott épp ezért.

Zsebinek múlt héten az volt a “feladata”, hogy délután aludjon nagyot (ő már kisebb sikereket könyvelhetett el), a héten viszont az esti korai elalvást céloztuk meg és hétfő kivételével eddig szépen teljesít. S most még délután is jókat aludt. Megállapítottam, hogy úgy 12 óra az alvásideje. Ha este megalussza a 10-et (egyszer legalább még mindig felébred enni), akkor jó esetben 2 órát alszik délután. Ma reggel például korán kelt és így csak alig több mint 9 órát aludt, délután viszont belehúzott és bár 1x csengetéssel fel lett ébresztve, 2,5 órát aludt.

Ja és a múlt héten mi is kaptunk 1-1 csillagot, mert nem szóltunk rá Babszemre, hogy egyen gyorsabban. Viszont még nem találtuk ki, hogy ezen a héten miért kapjanak a szülők csillagot:)

Hogy az elmúlt négy napban itt volt a nagyi, azt én elég rendesen kihasználtam. Csütörtökön ugye eljutottam hajat vágatni, pénteken délelőtt egyedül elintéztem a heti nagybevásárlást, délután pedig a városban mászkáltam, szombaton beugrottam a munkahelyemre, ma pedig tornászni mentem.

Voltam péntekenként antikváriumokban és az Ázsia boltban. Az egyik helyen az eladó szólt, hogy most a költözés miatt át lettek pakolva az angol könyvek. Először nem is értettem, mit is mond, meg miért is beszél hozzám, aztán rájöttem, hogy annak ellenére, hogy több mint másfél éve nem jártam feléjük, felismert és tudta, hogy én mindig az angol könyveiket nézem meg. Amúgy magamhoz képest visszafogott voltam, sőt kicsit meg is ijesztett, mennyire nem érdekeltek a könyvek. Itthon már nincs helyem, egyre kevesebbet olvasok, s ha valamit mégis, akkor inkább megszerzem kiadótól, könyvtárból vagy e- formátumban. Kicsit könyvcsömör vett erőt rajtam. Viszont annak meg nagyon örültem, hogy az Ázsia nagyobb helyre költözött és szép kényelmesen lehetett nézelődni a portékáik között. Na itt már vásároltam.

A gyárból meg hazahoztam mindenféléket, amiket még ott hagytam, bár amiért mentem, hogy névjegykártyákat nyomtatok magamnak, nem jött össze, mert eltűnt a névjegykártya fájlom (nem találtam itthon egyik gépen se és ott se volt sehol). Viszont kicsit sétálgattam a hideg belvárosban forró itallal a kezemben.

A vasárnapi torna meg annyiban csalódás volt, hogy először azt hittem, step óra lesz, de átszervezték az órarendet és zsírégetőt hirdettek. Sebaj, gondoltam, nekem az is jó, mert úgyis hájégetésre vágyok. Csak azt nem értem, hogy miért kell minden ilyen óra második felében 20 percet hasizmozni. Ha azt akartam volna, akkor az alakformálóra megyek, ami egy órával később kezdődött. Viszont  nagyon menőnek éreztem magam, mert elvittem a pulzusmérő órát, hogy lessem, mikor vagyok a zsírégető tartományban, de a hasizomnál nem voltam!

Belezsúfoltam hát, amit lehetett ebbe a négy napba és szerencsére mindenki kooperált.

Ma délelőtt megérkezett a nagyi, akit Zsebi nagyon várt, még a folyosóra is kiszalad elé és aztán látványosan nagy volt köztük a szerelem. Úgyhogy szépen elmentem és hajat vágattam, meg IKEA-ztam. Csak az altatáshoz kellettem, mert az bizony nem működött nélkülem. (Vajon mikor lesz 3 és fél órám elmenni moziba és megnézni a Les Misérablest?)

Természetesen Babszemért is a nagymama ment, sőt ő is itthon fog maradni holnap, de erre felkészítettem már a kicsit is, hogy nem sajátíthatja ki teljesen a nagyit. Viszont ma este fürdésnél még szeretett volna kettesben lenni a nagymamával, ám Babszem kitalálta, hogy beül ő is a kádba. A közös mosakodás hol jól, hol rosszul szokott elsülni a fiúknál. Na most nagyon rosszul sikerült, mert Zsebi behisztizett, hirtelen bőgni kezdett minden előzmény nélkül. Vagyis csak annyi volt az előzmény, hogy a bátyja bemászott mellé a kádba, s nem lehetett már csak a nagyival pancsolni. Eltartott egy darabig, míg megnyugodott.

A múltkor az ember meg is jegyezte, hogy mintha Zsebi makacsabb és sírósabb lenne, mint Babszem volt, főleg amikor fáradt, akkor lesz nyűgös. De mondtam neki, hogy szerintem a nagyobb is elég nyűgös volt már esténként, elég csak az első időkre emlékezni, amikor fáradtra ordította magát esténként. Úgyhogy megint megállapítottuk, jó, hogy van ez a blog, mert emlékezik helyettünk ilyenekre is (s pont ma olvastam, hogy attól, mert az internetet használjuk memóriánk helyett, még nem vagyunk buták), s nem fogjuk majd azt mondani, hogy á, a mi gyerekeink angyali jók voltak, sose sírtak, hisztiztek és nehéz napokról, frontokról még csak nem is hallottak.

Szóval sikerült visszazökkenni a hétköznapokba. Zsebi boldogan integetve bocsátja útjára a többieket reggelente, nem sokkal az után, hogy felébred, mert ő kel legkésőbb. Aztán élvezi, hogy minden játék és még anya is az övé.

Tegnap a nagy havazásban nem bírtam rávenni, hogy lemenjünk legalább az udvarra, aztán meg persze hatalmasat aludt, s mire felébredt, itt már tocsi-locsi volt és hiába készítettem elő a szánkót, már az oviig se lehetett elhúzni, sőt még az eső is szemerkélt. Úgyhogy ott játszottak kicsit az udvaron, aztán jöttünk haza. Babszem meg kitalálta, hogy ő lefürdik meleg vízben, mikor megérkezünk, s ez tegnap és ma is hihetetlen izgalmas volt az öccsének, aki végig ott ugrándozott a fürdőszobában és majdnem olyan vizes lett, mintha ő is benne lett volna a kádban.

Ma már azért elmentünk délelőtt is sétálni, de a délután és este majdnem ugyanúgy zajlott, mint tegnap.

Babszem meg egyre jobban rajzol. Kicsit későn érő volt ebben, de most már határozottan szeret rajzolni és jó képeket készít. Igaz, hogy ebben is néha monomániás, képes egy hétig ugyanazt rajzolni (vonatokat, versenyautókat, űrhajókat stb.) Az oviban most az a projektjük, hogy milyen lenne az ideális óvoda. Lehet ovit rajzolni, ő pedig sárkányovit készített. Az épület mellett olyan állatokkal, amiket az Így neveld a sárkányodat-ból ismer (Gronkel, Éj Fúria és társaik:)

Ugye Babszem akkor kezdte, újra, hogy köztünk aludna, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy jön a kistestvére. Eleinte majd minden este valahogy kikavarodott hozzánk, aztán megbeszéltük, hogy heti 1x, szombaton alhat köztünk. Ennek ugye csak az a feltétele, hogy délután is aludnia kell. Ha ez nem teljesül, nem alszik köztünk. Az elmúlt időszakokban azonban egyre zaklatottabb lett ez a szombati köztünk alvás.

Először is, Zsebi is érzi, hogy ilyenkor valami más van, sokkal később alszik el, éjszaka is többször felébred, várja, hogy kiköthessen köztünk, ami ugye nem történik meg, mert a hely már foglalt. Ezért aztán Babszem is későn szokott ilyenkor elaludni, s nagyon nyugtalan, rengeteget forgolódik, valamelyikünkre biztos rátapad, reggelre fáradt az éjszakai munkától. Bár mindig azt mondja, hogy jól aludt, de a karikás szemek azért árulkodóak. Természetesen mi se alszunk jól, vasárnap már délre mindenki nyűgös és fáradt lesz. Úgyhogy miután múlt szombaton extra katasztrofális volt az éjszaka (Zsebi 11-kor aludt el, éjjel többször felébredt, végül felmásztam vele Babszem ágyára, de még így is korán kelt), úgy döntöttünk, változtatni kell.

Megbeszéltük hát Babszemmel, hogy a szokásos feltételek mellett (délutáni alvás) apa fog vele aludni az ő ágyában, én a sajátunkon és ha kell, Zsebit majd odaveszem. De így legalább az esti altatás programja nem változik, a kisebbik nem érzi úgy, hogy kimarad valamiből, a nagyobbnak azért még mindig jut valami extra. Eleinte kicsit tartottam attól, hogy ezt nem érzi majd Babszem megfelelő motivációnak, de miután tegnap délután külön elmondta anyunak meg apunak is telefonban, hogy hogyan fog aludni, eléggé megnyugodtam.

S valóban a tegnap este jobban sikerült, mint bármelyik korábbi szombati lefekvés, talán csak az ember nem aludt annyira jól, de 4-ből 1 az máris jobb arány, mintha 4-ből 4 szenvedett volna.

Nyár óta szerencsére Babszem látóköre, ami a filmeket illeti, tágult. Szó se róla, még mindig úgy megy a dolog, ha lát valamit akkor azt 10x megnézi egymás után, de végre nem csak Thomasokat akar ugye nézni. Már írtam arról, hogy hosszas győzködés után megnézte végre a Wall-E-t s mennyire megkedvelte (amúgy Zsebi is, bár őt a robotos akciósabb részek érdeklik, az elejét neki át kell ugrani). Előtte már kezdtek neki bejönni a Pixar filmek, hisz az ősszel a Hihetetlen család meg a Verdák 1-2 volt a sztár. Kanizsán megint befigyelt két Barbie film is a lányok jóvoltából, ebből a Hercegnő és a Rocksztár volt a kedvenc, de most csak 2x nézte meg. Viszont megismerkedett a Madagaszkárral is (eddig a pingvinek sorozatára ha el is kaptuk a tévében nem figyelt, nem érdekelte),  persze rögtön a 3. résszel. De azt már itthon is megnézte és kíváncsi a többi részre is. Mondjuk akkor már visszafelé akar menni, legközelebb a Madagaszkár 2-t szeretné megnézni.

A hétvége egyik programja pedig az Így neveld a sárkányodat megtekintése volt, ami szintén nagy sikert aratott, azóta az megy és persze már kívülről fújja a szövegeket. Zsebi pedig mondogathatja közben, hogy “háká” ami nála a sárkányt jelenti.

Amúgy ma készítettek az oviban álarcot maguknak és Babszem viselte is rendesen, sőt ismét határozottan kijelentette, hogy Mr. Irdatlan szeretne lenni a farsangkor az oviban. Elvégre az álarc megvan, most már csak annyi dolga van anyának, hogy megszerezze a ruhát hozzá (fekete kesztyűvel és cipővel és ne a régi, a kék legyen, hanem a piros).

Holnap ismét visszatérnek a hétköznapok, nagyfiúk mennek dolgozni, kicsi meg marad itthon anyával.

Péntek reggel elmentünk Babszemmel a védőnőhöz, tényleg végeztünk 15 perc alatt. Mindent rendben talált nála, hallással, látással nincs gond, cipőben 130 centit és 22kg-t mért. Babszemnek amúgy tetszettek a feladatok, sőt az elején még egy embert is rajzolnia kellett, aki ugyan pálcika volt, viszont akkurátusan megrajzolta az 5-5 kéz és lábujját. Aztán később a délelőtt folyamán hármasban elmentünk a könyvtárba is, ahol most, hogy lecserélték a padlószőnyeget igencsak jókat tudtak szaladgálni meg csúszkálni. Szerencsére délelőtt lévén nem voltak sokan, úgyhogy igazán senkit se zavartak. Babszem persze azonnal talált magának egy vonatos könyvet, azt ki is kölcsönöztük.

Az előző napi oltások miatt szerencsére egyik fiú se lázasodott be, viszont a hétvégén már erősen érződött, hogy ki vannak pihenve. Szombaton délután mind a ketten nagyot aludtak, későn is indultunk el bevásárolni. Este pedig nagyon nehezen ment az elalvás. Főleg Zsebi részéről, aki aztán éjszaka is elég nyugtalan volt, végül mellettem aludt fenn Babszem helyén. Mert ugye a nagyobbiknak szombat este van megengedve, hogy köztünk aludjon, feltéve, ha délután is lepihen. Márpedig ezt öcsike megérezte, azért lehetett sokkal nehezebben elaltatni és éjszakai ébredése után nem volt hajlandó visszamenni az ágyába. Hiszen a szülők eddig nem szórakoztak, ha felnyögdécselt, azon a címen, hogy jaj csak fel ne ébressze a bátyját fel szokták kapni és maguk közé tették. Most meg ilyen nem történt. Ezt nehezményezte.

Amúgy persze tudjuk, hogy mit hol rontunk el ilyen alapokon (éjszaka ne zavarja a bátyját pl.), de igazán úgyis csak pár évig van ez, hamarosan majd kizárnak a szobáikból és be se mehetünk hozzájuk, csak ha engedélyt kérünk.

Tegnap délután hazajöttem a fiúkkal Kanizsáról. A hetet Babszem még ovimentesen tölti, előre be volt tervezve, hogy akkor végre elmegyünk és megkapja a 6 éveseknek kötelező oltást meg felmérheti végre a védőnő is. Mivel Zsebinek is épp aktuális a 18 hónapos kötelező, meg az emlékeztetők, úgy gondoltam, hogy nehezített pályán nyomulunk és mind a két fiút egyszerre oltatom be. Egész izgalmasra sikerült az odaút, mert majdnem fennmaradtam a villamoson. Babszem leszállt, de olyan lassú volt mindenki a környéken és senki se próbált segíteni, hogy mire én kerültem a lépcsőhöz, becsukódtak az ajtók. Szegényke lent a megállóban nagyon megijedt én meg dörömböltem a fülke ajtaján (legalább ott álltam mellette és mondjuk hallottam, hogy majdnem végig telefonon beszélt valakivel a vezetőnk), aztán újra kinyitották az ajtót és leszálltam.

A doktornőnél nem sokat kellett várni, Babszem igazi hős volt, szó nélkül tűrte, hogy megszúrják, Zsebi már korántsem volt ennyire ügyes, de őt 3x is megbökték. Most viszont legalább ha minden jól megy 2 éves koráig nem is kell elmennünk tanácsadásra. A hazaúton már semmi extra nem történt, s egyelőre egyik gyerek se lázasodott be, de a kötelezőtől még 3 napig előfordulhat hőemelkedés.

Tegnap délután óta teljes létszámban vannak jelen az unokák, s ez még egy napig így is marad. Babszem jól eljátszott a felépült bányával, még volt, hogy egy órát nyugiban az Esztivel is elvoltak. Sőt, elviselték azt is, hogy az asztalhoz melléjük ült saját kisautóival Zsebi is, s így is viszonylag csendben voltak.

Persze azért nem mindig minden nyugi. Lányok néha felkapják és szívesen foglalkoznak a legkisebbel, meg bevonják maguk közé Babszemet is, aztán fordul a kocka és mindenki mindenkivel veszekszik. Majd megint közös öröm. S mindez persze hatalmas hanggal jár, mert senki se tud csendben beszélni, a gyerekek mind azt gondolják, akkor figyelünk rájuk, ha elég hangosak.

Először tehát Tiszavasváriban jött meg a Jézuska. Már vasárnap feldíszítettük a fát. Teszvesz néni engem kért meg, hogy vigyek karácsonyi zenéket, mert szerinte úgy kell a díszeket aggatni, s a nagyszobában csak a tévéről tudjuk hallgatni, szóval vigyek pendrive-on. Úgyhogy muzsikáról gondoskodtam, de persze nem a szokásos Csendes éj szólt, hanem Michael Bubble meg válogatás, szóval nem biztos, hogy pont ilyesmire gondoltak, amikor felkértek DJ-zni.

24-én dupla ünnep is volt, mert akkor van teszvesz néni születésnapja is, úgyhogy ezzel egész nap lehet poénkodnia a családnak. Este aztán volt ajándékbontás, mindenki örült annak, amit kapott. Zsebinek jutott kukás autó, aminek van sofőrje de még be is lehet mellé ültetni valakit és a vezetőfülke ajtaja is nyílik. Babszem meg kapott vagonokat a terepasztalhoz, meg Lego készletet, amiből kis autókat lehet összeállítani.

Karácsony első napján pedig elmentünk meglátogatni a keresztszülőket, úgyhogy lefutottuk a hivatalos köröket. Azért az ilyen karácsonyozásnak előnye az, hogy nem kell otthon nagy rendet vágni, meg napokig sütni-főzni. Mert azért a sok finom kaja azért eléggé azt jelenit, hogy teszvesz néni nem sokat mozdult ki a konyhából. Igyekezett a hagyományos menüt úgy csinálni, hogy passzoljon a diétánkba, a sok hús mellé voltak jó zöldséges kaják is.

Aztán tegnap délután feljöttünk Pestre, ma délben pedig lejöttem a fiúkkal Kanizsára. Itt is nagy volt az öröm, mert a reklámokból kinézett Lego bányát kapta Babszem, úgyhogy a papával a délután azt építgették és egész jól haladtak. S még holnapra is maradt.

Szerdán még volt láza Babszemnek Tiszavasváriban, egész nap pihent és rengeteg teát ivott (meg élvezte, hogy tévézhet), de aztán jobban lett. Közben mi még otthon végeztük az utolsó simításokat a karácsonyi előkészületeken. Elmondanám, hogy szakítottam a Bookline-nal, akiktől még december 9-én megrendeltem az ajándékba szánt könyveket, de 19-ig nem szállították ki, sőt még akkor is úgy volt, hogy bár 1ről kiderült, nem tudják prezentálni (bár én is akcióban rendeltem meg és még utána egy hétig hirdették, hogy akciós a kötet), majd talán 21-én szállítani tudják a többit. De én arra már nem vártam, hanem szerdán lemondtam az egész rendelést, aztán elmentem az Alexandra Könyváruházba és megvettem mindent személyesen. Még azt a könyvet is, ami hiánycikk volt a bookline-nál.

Zsebi meg közben élvezte, hogy egyke és hogy az apja is aránylag sokat van otthon, mert szabadságon volt és a karácsonyi körökön meg egy megbeszélésen kívül mindig jött haza. Csütörtökön még elmentünk együtt fát venni és fel is díszítettük, hogy mire hazajövünk ott legyen nálunk is. Este meg bepapíroztam az ajándékokat és elnézve a kupacokat arra gondoltam én biztos azzal fogok majd lebukni, hogy valamelyik gyereknek fel fog tűnni, a Jézuska ugyanolyan rondán csomagol, mint az anyjuk. Pénteken aztán lejöttünk Tiszavasváriba. Amúgy hiába volt csak 1 gyerek otthon, meg készülődtünk elő egy csomó mindennel előző nap, pakolás és rendrakás után is csak délben indultunk el. De legalább Zsebi aludt egy órát útközben.

Itt egyelőre nem esik a hó, Zsebi még szokja a helyet (az alvási ritmusa elég zaklatott) és még betegeskedik, de legalábbis a torka biztos fáj szegénykének.