Elolvastam a hétvégén az Állítsátok meg Terézanyut!
Voltak benne jó részek, még a stílus is tetszett, a téma is és nem zavart kezdettől, mert nyíltan vállalta Rácz Zsuzsa, hogy ez bizony egy Bridget Jones utánzat… Mégis.
Valahogy nem sikerült a szívembe zárni őt. Persze itt ott véresen komoly, főleg ami az öccsét és a rákját illeti. Na meg a nagy magyar valóságot.
De annyira idegen, és távoli maradt nekem Kéki Kata. Nem tudtam vele azonosulni, hidegen hagytak a problémái. Nem sírtam és nevettem vele. Pedig azt hittem, jobban hozzám fog szólni. Nem ez történt.
Hiányzott belole Bridget kedvessége, szeretnivalósága. Valószínűleg ő pont az a fajta lány, amilyen szeretnék lenni, de ha megismerném, nem bírnám sokáig a társaságában. Idegesítene és folyamatosan kisebbségi érzésem lenne tőle. Persze megtaláltam benne a kollegalányt, aki kölcsönadta a regényt. Nagyon is rálehetett ismerni, ahogy ígérte :-))
