Reggelinél már okosabb voltam, kértem croissant is. Aznapra a Saint Germain negyedet, meg a Latin negyedet néztük ki magunknak.
A Luxembourg palota kertjében kezdtünk, ami így kora reggel a kocogókat leszámítva egészen üres volt. A Szajna partján indultunk utána el a Cite sziget felé. Azt hiszem, a Pont Neuföt mindenféle szögből lefényképeztem. Nagyon úgy nézett ki, hogy egész nap szép időnk lesz.
A Notre Dame környékén persze hemzsegtek az emberek. S ugyan ki volt írva, hogy legyenek csendben bent a templomban, ott mégis hatalmas volt a hangzavar. Míg előző nap a Sacre Coeur-be még a fényképezőgépet is el kellett tenni, mert rászóltak az ember lányára a biztonságiak, ha a gép akár kikapcsolva is a nyakában lógott, addig ebben a templomban szinte világos volt a sok vakuvillanásnak hála. Én nem nagyon próbálkoztam, mert állvány nélkül eléggé reménytelen lett volna lefényképezni a rózsaablakokat, amiknek egy része így is úgyis el volt takarva, mert persze itt is renoválások folytak.
Azért a HMMből ismerős gargoylekat lefényképeztem.
A szigeten indultunk visszafelé, a Sainte Chapelle-ből szintén csak a csúcsát láttuk, mert az utcán állt a sor, s ott is bizony motozták a túristákat rendesen. Persze lehet, hogy azért, mert a Bíróságra is ugyanott lehetett bejutni. Végül visszatértünk a szárazföldre.
Szent Mihály útján mentünk a Sorbonne felé, be-betérve a könyvesboltokba. Ebédre szendvicsünkkel kicsücsültünk a Luxemburg kertbe, ami a reggeli állapotokhoz képest nagyon is megváltozott. Teli volt diákokkal, akik kiültek a napra, ebédeltek, tanultak, vagy éppen futottak. Szép nagy kört tettünk meg. Délután pedig elváltak az útjaink.
Először azért beszéltük meg így, mert aznap délutánra terveztem, hogy ellátogatok valamelyik múzeumba, de annyira szép volt az idő, hogy inkább sétálgattam tovább. Különben is jól esett végre egyedül lenni, mert bizony Angyalka kezdett idegesíteni.
Elmentem hát az Operához, megnéztem a Madeline templomot és bementem a Lafayette áruházba is. Végigcsodáltam az exkluzív lakberendezési részleget, ami 5 emeletből állt. Biztos a lakásvásárlás miatt történhetett meg, hogy ez sokkal jobban érdekelt, mint mondjuk a ruházat.
Feltérképeztem a szálloda közelében lévő piacias sétálóutcát és megcsodáltam, de a szag miatt csak kívülről, a sajtboltot. Aztán megint az Eiffel torony lábánál kötöttem ki, csokis ekler fánkot majszolva, német turisták mellett, majd átmentem a Szajna túlpartjára és elindultam a Trocaderotól Keletre. A nagy séta végén a Diadalívnél és a Champs-Elysees-n álltam meg.
Este elindultunk Angyalkával éttermet keresni. Ekkor találtuk meg azt a helyet, ahol volt nemdohányzó részleg, bizony, két asztalkával a sarokban. Kis asztalt kaptunk, szűk volt a hely, Angyalka mindig leverte a kését meg a villáját, a pincérünk viszont még a mögöttünk ülőket is könnyedén ki tudta szolgálni. Megint a napi menüt kértem, ami valami pástétomból állt, meg marhapörkölt szerűböl, a húsdarabok viszont tenyérnyiek voltak és több mint a felét meghagytam.
Hullafáradtan értem vissza a szobámba, kicsit még néztem a Csocsót, majd elaludtam.
Egyébként az alvás nem igazán ment. Pedig széles ágyam volt, egyedül az enyém az egész, teljesen lestrapáltam magam minden estére, ennek ellenére nyugtalanul aludtam és mindig felébredtem az ébresztő előtt.