Nos tegnap sikerrel jártunk. Először is elmentem megvenni a vonatjegyemet. Rögtön azt írta ki az Andrássyn a MÁV ügyféhívója, hogy 31-en várakoznak előttem belföldi jegyre. Csakhogy valaki nagyon jókat szórakozhatott, ugyanis kb. minden 5. számhoz tartozott is valaki, úgyhogy nem kellett 31 csak talán 8 embert megvárni a sorban. Hétvégén Kanizsán leszünk, lesz szülinapi tortám, meglátogatjuk Adrit és csúcspontként Pestre vonatoztatjuk Dórit. Miután az utazást így elintéztem indultam tovább.
A WestEndben meg kicsi a világ címmel összefutottam unokatesómmal és a gyermekeivel, ami még ráadásul azért is furcsa, mert ők pontosan nem az a típus, akik ilyen helyekre járnak. A kisfiú teljesen oda is volt, hogy milyen jót lehetne leugrani a Westend második emeletéről, de megbeszéltem vele, hogy előbb szerezzen ejtőernyőt, mert azzal még bulibb lenne.
Tapasztaltam továbbra azt is, hogy nemcsak nálunk működik úgy a dolog, hogy az ember nem szeret vásárolni. Volt egy másik párocska is közelemben ugyanolyan tavaszi-nyári nadrágoknál, mint amiket én is nézegettem, a srác toporgott, a csaj meg a méreteket vizslatta, hogy melyik hossz és szélesség lenne jó, majd elküldte egy gatyával a fiút a próbafülke irányába és még 3 nadrággal követte pár perc múlva. A srác láthatólag nagyon kényelmetlenül érezte magát és szeretett volna túl lenni az egészen. Nagyon ismerős helyzet.
Végül már 8 előtt otthon is voltunk a beszerzendőkkel táskánkban. Éljen a C és A. Várjuk már a H s Met is.
