Azt hitük, korán megyünk kajálni, de úgy tűnik, hogy a japán túristák is korán kelnek. Gyorsan teli lett a kis reggelizőszoba. Reggelire nem kaptunk angol reggelit, mert mint kiderült azért előre kell szólni, de ezt nekünk még véletlenül se mondta a bajszos/vigyorgós portás. Úgyhogy ezt persze pótoltuk, nehogy a többi napon is csak pirítóson kelljen élnünk.
Elmentünk a Westminster megállóig, ahol a Parlament mellett átgyalogoltunk a másik oldalra, s elindultunk a Tower Bridge felé. Természetesen azt már elhatároztuk, hogy a kerékre felülünk, csak éppen mondjuk nem vasárnap, remélve, hogy hétköznap nem kell számítani tömegre. Megnéztük, mi lesz a teendőnk majd a London Eye környékén, hol kell jegyet átvenni stb., Láthatólag még nem volt teljesen főszezon, ugyanis most se volt olyan óriási a tömeg, mert ennél jóval hosszabb sorokra voltak berendezkedve.
A Queen's Walkon folytattuk az utunkat megnézegettük a 60-as 70-es években épült nem éppen legszebb művészeti épületeket. A National Film Theatre előtt éppen kipakoltak a könyvárusok. Azért a sok betonépület mellett voltak helyes kis sarkok, a Millenniumi híd, Sir Francis Drake hajója, mólók, Belfast hadihajó, ahol az iskolás gyerekeknek ottalvós bulit is csinálnak, na meg rengeteg üvegiroda. Az épület ami leginkább felkeltette az érdeklődésünket a Robocop volt, ami igazából Polgármesteri Hivatal, de a párom szerint a filmben volt a főszereplőnek ilyen a sisakja.
Szóval jó 6 kilométeres gyaloglás után végül elértünk a Tower hídhoz, ahol is átszeltük a Temzét a Towerhez. Első körben csak mászkáltunk egyet körülötte, meg körbefotóztuk, aztán végül úgy döntöttünk, hogy egye fene, nézzük meg, kifizetjük a nekünk horribilisnek ható belépődíjat (15 font/fő), legalább elmondhatjuk, hogy ezt is láttuk, nem csak Beefeatereket fotózgattunk a kapun innen. S valóban megérte. Körbejártunk mindent, rendesen, csupán időhiány miatt a végén 1 kápolnába nem tudtunk már bemenni.
Szerencsére még eléggé szezon előtt voltunk, ezért aztán nem kellett órákat sorban állni a koronázási ékszerek megtekintéséhez, csak végigmentünk a két termen, ahol normális körülmények között három-négy sorban is állnak az emberek, miközben levetítenek nekik néhány filmet az országalmáról, jogarról, fejdíszről és magának II. Erzsébetnek a megkoronázásáról. Ahogy ott végignéztem három képernyőn 2-3 nézetből mutatva az egészet, teljesen meghatódtam és elpityeredtem. Micsoda nagy esemény volt ez 1953-ban, s még ma is az. A párom szerint ez nem csak a hormonoknak tudható be (ld. előző bejegyzés), mert az a vetítés ott tényleg rohadt hatásos volt. Hatásosabb, mint a Fehér toronyban (ahol klassz fegyverraktárakat lehetett megnézni), vetített sorozat Guy Fawkes-ról meg az egész összeesküvésről, ami a V. mint Vendetta miatt amúgy is aktuális volt, s amit igyekeztek mai bulvár stílusban előadni.
Miután 3 órát töltöttünk a Towerben, eljött a záróra, úgyhogy ott ücsörötünk még egy kicsit a falakon kívül, ahol minden épületnek valami köze van a Tower-hez, amikor egy amerikai házaspár megkérdezte tőlünk:Nem tudják mi ez a vár itt? Persze nagyon udvariasan válaszoltam, hogy de igen, ez a Londoni Tower, aztán röhögtünk amikor elmentek.
Hazafelé végülis a Victoria pályaudvarnál kötöttünk ki és egy Subway-ben ettünk. Még megnéztük a híreket, az időjárás végett, s mivel esőt jósoltak úgy döntöttünk, kicsit átszervezzük a hétfői programot. Az esti elalvással nem volt gond.