A hétvégén azt álmodtam, talán szombatra virradóra, hogy egy hosszú hétvége után azzal jött vissza a főnököm, hogy a pár napos unokája* meghalt. Nagyon sajnáltuk szegényt, ugyanakkor ott ücsörögtem, hallgattam amit mond ő, meg a többiek, simogattam a hasamat és arra gondoltam, hogy talán a nagy számok törvénye alapján akkor velem, meg a Babszemmel ilyen nem fog előfordulni, mert az nem lehet, hogy az ismeretségi körömben mindenkire rájárjon a rúd, meg ránk is. Leginkább ez a gondolatmenet rázott meg egyébként, ettől éreztem magam nagyon rosszul, amikor felébredtem, hogy mennyire önző vagyok.
*Boss néninek egyébként tényleg van unokája és lassan 1 éves lesz a kiskölök
1 Comment
Ebből is látszik, hogy az ösztönök ilyenkor kicsit jobban előtérbe helyeződnek. De miért szégyenled ezt? Ha te nem véded meg, ki fogja?