Tegnap épp ebédet főztem, amikor csöngött a telefon. Köcsög volt a vonal végén. Tegnap tért vissza a gyárba és visszafoglalta az irodáját. Bár nagyon tapintatosan azt mondta, “az irodádat”, holott én költöztem be oda utána, mikor elment szülni. Lényeg, hogy még maradtak benn cuccaim, fiókban és a polcokon, amiket ezen a hétvégén akartam elhozni, mert úgy tudtam, csak 24-én áll munkába megint. Tényleg eredetileg úgy volt, de gondolom előbb sikerült a fiát beszoktatni a bölcsibe, úgyhogy már dolgozhat újra. Bár egyre ritkábban, de azért elkap a vágy, hogy tudjam, mi újság van benn, hogy mennek a dolgok stb. hisz annyi minden történt mióta eljöttem. Ketten férjhez mentek, Ejtőernyős kiszállt, Köcsög és Emke visszamennek dolgozni… vajon hogy osztják be a munkát, mennyire nehéz a szokásos évkezdés… stb. Aztán elmúlik az egész. A párom szerint emiatt igazán kár dolgoztatni az agyam. Nem vagyok pótolhatatlan, lassan 1 éve megvannak nélkülem és nem zárt be a bazár.
