A munka hősnője

Ma délelőtt ügyeletet vállaltam. Mivel szervercsere előtt állunk
rengeteg mindenre nem volt ma lehetőség. Bár az ügyfeleket Tikka
bombázta emilekkel, amiben leírta, hogy mire számíthatnak a nap folyamán, de felkészültünk, hogy van aki nem olvas, vagy nem érti meg a helyzetet ezért aztán örültek, hogy én leszek ott, mert úgy gondolták, tudom állni a sarat. Sőt megígérték, hogy segítenek.

Mondjuk nem volt semmi különösebb vész, a legtöbb ember megértette a helyzetet. Kaptam egy tábla svájci csokit is, mert visszatért a nő, akinek szombaton segítettem. Csupán egyszer hívtam fel Tikkát, hogy jöjjön mert valaki keresi a kedvenc projektje miatt. De rám hárította, hogy el tudom én azt magyarázni és most éppen benne van valamiben, s nem jönne le. Persze nem volt nagy vész, de fél órával zárás előtt, meg az ígéretét betartva jól jött volna, ha megjelenik. Amúgy is ez a reggeli ügyelet inkább lett volna az ő dolga, PR oldalról is, mint bárki másé.

Csak kicsit nyavajgok, mert igazából nem volt megerőltető a nap (leszámítva, hogy korán kellett kelnem), s a kollegák fényeztek eleget, hogy elvállaltam, csak éppen kicsit piszkál, hogy a mai ügyeletet két embernek kellett volna ellátnia, akik felelősek a PRért és az összes ügyfélkapcsolatért. S egyikük se vállalta.

Hasonlók