Július 22. szerda

Azon izgultunk, hogy vajon hajlandó lesz-e felszállni Babszem a repülőre, mert már amióta megvettük a jegyeket, mondogattuk neki, hogy ugye utazunk Stockholmba, repülővel, de buszra se mindig akar felszállni, inkább csak nézegeti őket. Ám ezzel szerencsére nem volt gond. Valamint azzal se, hogy más gyerekét visszük magunkkal külföldre. Úgyhogy a sok papírra nem volt szükség, még a kinyomtatott travel document-re se. Az útleveleink alapján megtaláltak minket, aztán a csaj csomót variált, hogy 4-en egy sorba kerüljünk. Ennek eleinte örültünk, aztán amikor felszálltunk a gépre kiderült, hogy az utolsó sorban ülünk, rögtön a wc előtt és még ablakunk sincs, de előttünk is még 4 sor a szárnyra néz.

Anyuék vittek ki a reptérre minket, még felszállás előtt megkajáltunk, mert 1-kor indult a gép, Norwegiannel repültünk, a helytől eltekintve korrekt volt az egész.  Babszem főleg azt nem bírta, hogy be kellett kapcsolni az öveket fel és leszálláskor. Akkor volt egy kis harc. Amúgy végül a két gyerek között ült a párom én meg külön a másik oldalon, mert ő volt az, aki eleinte mesét olvasott. Majd hagytuk, hogy Babszem kicsit fel és alá rohangásszon az üléssorok közt, mert úgy döntöttünk, inkább ez, mint hogy hisztizzen a székében. Azt hiszem a töbségnek nem is volt kifogása ez ellen, egyedül csak annak a pasasnak, akire a gyerekem valamiért rákattant, odament hozzá, vigyorgott neki 1000-rel és simogatta. Talán mert ugyanolyan barna szeme és rövid haja volt, mint az apjának…

Lobi várt minket Arlandán, onnan 40 perc alatt értünk hozzájuk, közben mindkét gyerek elaludt az autóban. Kaja után elmentünk körbejártuk a lakótelepet, legalábbis Östberga azon részét, ami hozzájuk közel van. Húgomék háza 3 emeletes, 10 lakásos, két éve épült, van benne egy 13 személyes lift. Az erkélyeken nyári bútorok, szerintem csak azokon az ablakokon voltak függönyök, amelyek mögött külföldiek laktak, mert a svédeknek bőven elég a reluxa. A lépcsőházban az üzenőfalra ki volt téve két fénykép, hogy valakik a szemetet rossz helyre tették: Shcoking! Papírt a háztartási hulladékba! Streetart a játszótéren: 

Július 23. csütörtök

Először azt terveztük, hogy elmegyünk a tengerpartra. De nem volt reggel olyan idő. Jó, gondoltuk, akkor majd délután. Délelőtt tehát csak lementünk a játszótérre. Csakhogy a fiúk akkorát aludtak ebéd után, hogy már nem volt értelme elindulnunk. Úgyhogy maradt megint a környék és a játszótér, ahol kiderült, hogy a fiatalok kedvenc elfoglaltsága a hintázás valamint a csúszda.

Szerencsére Adrinak volt motorja, szóval tudott ezzel közlekedni ott is Babszem (ld. a fenti képen). A motor egyébként Stockholmban nem ismerős, jól meg is nézték a gyereket. A nagy játszótéren (mert kb. 2 sor ház között is volt néhány mászóka, kisház, csúszda) egyébként volt több színes kis bungalló, amit ki-kinyitottak és lehetett mindenféle játékokat kölcsönözni (labdát, biciklit, teniszt, gyephokit stb.). A nagy csúszdáról a gyerek főleg csak velünk együtt volt hajlandó lecsúszni, úgyhogy koptattuk mi is a nadrágunk fenekét. Az első két napon tehát még sokat nem láttunk Stockholmból.