Boszorkányos

A múlt hetem azzal telt el, hogy kiolvastam Gregory Maguire: Wicked című regényét. Angolul és megint csak megbizonyosodtam arról, hogy fantasyt nagyon nehéz nekem idegen nyelven olvasni. Kényelmes vagyok annyira, hogy szeretem, ha nálam okosabbak már járnak előttem és megmagyarítják a kitalált világokat, s nekem nem kell annyit szótárazni, s gyorsabban megy a betűfalás. Mennyivel egyszerűbb bestsellereket, romantikus regényeket angolul olvasni. Azt hiszem maradok ennél a felállásnál. Egyébként csak másfél hónapot kellett volna várni, mert szeptember 20 után jelenik meg magyarul is a regény.

Amúgy a könyv klassz, szerettem a témáját és a megvalósítását. Utána még egy csomót keresgéltem a neten, próbáltam a musical változatba is belehallgatni, arról is megtudni valamivel többet. Tetszik, hogy Maguire az Óz filmből, könyvből és a hétköznapokból gyúrta össze a főszereplő, a Gonosz Nyugati Boszorkány alakját. Elphaba zöld, ahogy a filmben ábrázolták, Dorothyval való találkozása azonban a könyvben leírt koreográfiát követi. Azt pedig, hogy a főszereplő a regényben az Állatok (a regény történetében állatok és Állatok vannak, utóbbiak beszélni és gondolkodni tudnak) felszabadításáért küzd az író tuti onnan vette, hogy Margaret Hamilton, aki a boszorkányt játszotta az Oz a nagy varázsló című filmben egész életében állati jogi aktivista volt.

Hasonlók