Azért persze kihasználjuk, hogy Babszem nincs itt, meg most van keddre is kedvezményes jegyem (legyen már valami haszna a lakáshitelemnek is*), úgyhogy tegnap este elmentünk A.-val az Alle-ba csajmozizni. Mert lássuk be, hogy a Valentin nap már koncepciójában is eleve a nőket célozza be. Nem is volt sok férfinéző a teremben, azok is a párjukkal jöttek és a film kezdése előtt nem sokkal még beözönlött egy csapat hölgy (mondanám a női brigád közös mozizása, de manapság már nincsenek brigádok) ezzel az egyensúlynak már végleg lőttek.

Az az igazság, hogy az Igazából szerelem óta az amerikaiak próbálkoznak, hogy valami hasonlót összehozzanak. Ott volt ugye tavaly a Nem kellesz eléggé, ami kicsit túl keményre sikerült, kevés volt benne a szerethető karakter, hát most úgy gondolták egy vén motoros kezébe adják a gyeplőt. Elvégre Gary Marshall, a rendező már olyasmiket tette az asztalra, mint a Micsoda nő!, Krumplirózsa, Oltári nő, Neveletlen hercegnő stb. Össze is trombitálta a műhöz régi kedves barátait, rokonait, üzletfeleit és kabalafiguráit (Hectro Elizondo, Larry Miller), akik közül sokan már nagy nevek lettek meg még néhány új ifjúsági kedvencet is (oké, amikor arról volt szó, hogy Willy nem szeret meztelenkedni mert mindig a felsőtestét kell mutogatnia, leesett, hogy bizony ez Taylor Lautner, akiért a világ tiniinek az a fele őrül meg, akit hidegen hagy Robert Pattison sápadtsága) felvonultat. Szóval van itt minden, ami szem szájnak ingere: gyerekszerelem, tinik, húszas-harmincas éveikben járók gondjai, házaspárok, ismerkedés, szinglik, fájó igazságok, leleplezések, bőrszíntől és szexuális beállítottságtól független kapcsolatok satöbbi, ami a szívvel jár. S most nem a karácsonyi szeretet ünnepe, hanem a Valentin nap körül bonyolódnak a dolgok, a szereplők itt-ott összefutnak. Ráadásul azért a tanítónéni elmeséli honnan is ered az ünnep. A szereplők egész jók, talán Jessica Alba és Queen Latifah kapnak méltatlanul kevés vászonidőt, s nekem hiányzott valaki igazán dögös pasi. Mert a legfőszereplőbb talán még Ashton Kutcher, de hát őt nem kedvelem valamiért annyira, ráadásul az ő szinkronja teljesen el volt szúrva, Bradley Cooper se jön be, Eric Dane meg csak borong és borong és csak a végén derül ki, mekkora áldozatot hoz a szerelemért. A nők sokkal jobbak lettek, de valahogy ez Gary Marshallnak jobban fekszik. Van a filmben néhány jópofa poén, s még a szokásos néger hang (alias Galamb) is feltűnik egy rövid, de vicces jelenet erejéig, de valóban nem ér nyomába az Igazából szerelemnek. Valahogy az amerikaiaknak ez még mindig nem megy annyira, hogy igazán szívhez szóljanak.

Legtöbb helyen szinkronizálva adják amúgy a filmet és leszámítva, hogy meghagyták a sorozatokból, korábbi szerepekből jól ismert szinkronhangokat, elég sokat elszúrtak. Leginkább az itt-ott felhangzó DJ lett pocsék. Nem tudtak volna valami rádiós műsorvezetőt felkérni rá?

A Soundtrack viszont megszerzős. Főleg a Willie Nelson féle “On the street where you live” tetszett. Lévén nagy My Fair Lady rajongó vagyok (amúgy ha valaha megfilmesítik újra, szerintem Anne Hathaway-nek kéne játszania Elizát)

Azért még 1x majd DVDn eredeti hanggal meg kell nézni. Igazából a film teljesítette a küldetését: szórakoztatta a nőket.

*Az Axa ügyfelei igényelhettek és kaphattak kedvezményekre jogosító kártyát. S mivel az ajánlatban szerepelt, hogy könyvekre meg mozira adnak kedvezményt, naná hogy kértem belőle.