Betegeskedés

Múlt héten csütörtök reggelre Babszem köhögött, folyt az orra és a torka se nézett ki valami jól. Úgy döntöttünk, nem megy hét végéig oviba, hanem itthon marad. Kihívtam a doktornéninket, mert nem akartam, hogy ilyen gyenge tünetekkel valami komolyabbat szedjünk össze a váróban. Ő azt mondta, semmi különös, időben maradtunk távol a közösségtől, felírt gyenge orrcseppet meg mellkaskrémet. Úgyhogy csütörtök óta két csemetével vagyok itthon. Tegnap eleve úgy döntöttünk, hogy ma még nem megy oviba Babszem, mert az úszást is ki kéne hagynia, ami hétfői program, nehogy jobban megfázzon, de ma reggel még mindig köhögött annyira, hogy még a holnapot is lemondtam az oviban.

Meglepően jól mennek a dolgok, van úgy, hogy mind a ketten alszanak egyszerre. Egyedül az a kár, hogy még nincs fűtésünk. Szombaton meg extrémsportoltunk, elmentünk délelőtt négyesben bevásárolni a Tesco-ba. Muszáj volt, mert ruhákat akartam venni mind a két fiúnak, mert a gombák hozzájuk képest kiscsoportosok ami a növést illeti. Meg annyi kaját szereztünk be, hogy egész hétre lesz mit enni, sőt még le is fagyasztottam már egy nagy adag lencsefőzeléket. Vasárnap az ember főzött: narancsos kacsacomb volt párolt sütőtökkel meg fehér babos marhalábszár levest főzött, amit a Stahl magazinban olvastunk, Anna receptjét, adaptálta. Délután megvolt a szokásos biciklis séta az Óhegyre, de most nem babakocsit vittünk, hanem hordozóztunk, így nem kellett a hidegre való tekintettel annyira felöltöztetni Zsebit.

Ma reggel pedig Babszem bújócskázásba rángatta bele az öccsét:

Hasonlók