Ma megérkezett a bookline-os könyvcsomagom és benne megint volt két Kisvakond Babszemnek is. Bár mostanában a hosszú meséket kedveli. Fel kell ugyan melegednie egy-egy sztorihoz (sokáig csak Bikkmakk mókust volt hajlandó meghlalgatni a Beatrix Potter sorozatból, aztán meg unalomig Nyúl Pétert, most Nyuszi Benjámin a kedvence), de ha az megtörténik, akkor nincs megállás. Egymás után 10x mehet, minimum. Az ember becsukja a könyvet, Babszem kikapja a kezéből és újra a fejemhez vágja (szó szerint), hogy olvassam megint. Most éppen Thomast olvastam neki orrba-szájba. De meg is van az eredménye. Már kívülről tudja a kedvenc meséket és míg olvasom, eljátsza. Kukucskál, hű-zik, nevet, integet, sőt egyes szavaknak mondja előre az elejét (mondjuk, hogy ááááááááá amikor az állomásfőnök szó következik).
Azért remélem vissza fog térni a képesebb könyvekhez, ismét lehet majd bújni a különböző böngészőket és nézni, hogy Géza nadjrágja elszakadt, amikor elcsúszott a banánhéjon.
