Kórházi kalandok

Ugyanúgy a Bajcsyban szültem most is, mint legutóbb és a dokim is ugyanaz volt, viszont pont ezért kicsit már tapasztaltabb voltam, mint az első alkalommal.

Például rögtön mondtam, hogy én 2 ágyas szobába szeretnék menni, ha nincs szabad hely az ingyenes részen, fizetek, mert nem árt a nyugalom meg az, hogy nem kell a folyosó végére gyalogolni a fürdőszobáig, amit így elvileg csak hárman használtunk. Azért elvileg, mert 1 fürdője volt a 2 meg az 1 ágyas szobának, viszont az utóbbiban lakónál naphosszat ott tanyázott a népes családja, csak azt láttuk, meg hallottuk, hogy ki-be járnak emberek hozzá és mindenkinél van legalább 1 hűtőtáskányi kaja. Mondjuk annyira dörzsölt meg nem voltam, hogy tudjam, csak a gyermekágy miatt ott töltött napokért kell majd fizetnem, ezért 1 éjszakára visszakértem magam nem fizetősbe, de aztán a főnővér helyrerakott és volt egy estém amikor csak enyém volt a 2 ágyas szoba. Utána meg egy kínai nő lett a szobatársam az utolsó estére, akinek eleve 2 kübli levest hozott a férje, már a szülőszoba után aztán éjjel 1kor még telefonált az asszony – onnan tudom hogy ekkor, mert én épp Zsebietetést fejeztem be akkor -, s 5-kor beállított a pasi egy újabb adaggal. A levesek főleg tésztásak, meg fura állagú nudlisak voltak, mindenféle színben (akad rózsaszín is!), de a szaguk az tök egyforma volt és szépen belengte a szobát.

Amúgy volt egy szobatársam, akiről a végén derült ki, hogy a sógorom a férje kollégája volt, s ismeri a húgomat is. Miután elment azt is megtudtam, hogy ráadásul Szadán laknak! Adtam neki névjegykártyát, remélem kapcsolatba lép velem, mert eléggé szívesen elbeszélgetnék vele pár dologról:)

A csecsemősöknél pedig már tudtam, hogy azonnal rá kell magam állítani a fejőgépre, hogy amíg Zsebi nem is tud szopni, a tejtermelés beinduljon. Így igazából már a második naptól kapott anyatejet az infúzió meg a táp mellé, mert mindenki azon igyekezett, hogy nehogy súlyt veszítsen a kicsi, aztán már szinte csak anyatejet kapott, igaz főleg lefejtet, üvegből. A szoptatáshoz persze nála fokozottabban kellett a bimbóvédő, először normált adtak a gyógyszertárban, aztán nem voltak hajlandók másnap visszacserélni, mivel már lezárták a számítógépen a leltárat, pénztárat, úgyhogy megvettem a kisebbet (szóval eladó egy bontatlan Avent Standard 2db-os bimbóvédő, ha valakit érdekel). Mert éreztem, hogy ha nekiállok komolyabban vitatkozni a gyógyszerészekkel akkor elbőgöm magam, mert a hormonjaim nem állnak jót magukért. Sőt azt is kihasználtam, hogy akár 5 órát is alhattam éjszaka, mert 1 etetésre (hála a tartalékoknak), beadtam éjszakára a csecsemősökhöz a kissrácot, mert tudtam, hogy erre itthon úgyse lesz lehetőségem.

Igazából most elégedettebb voltam mindennel, mint az első alkalommal, pedig akkor se nagyon panaszkodtam. Zsebinek hála mindenki nagyon igyekezett és a segítségemre volt.

Continue Reading

Itthon

Kicsit el voltam kenődve, amikor vasárnap azt mondták, hogy ne is számítsak arra, hazamehetünk hétfőn. De aztán rájöttem, hogy igazán jó dolgunk volt a kórházban. Nagyon odafigyeltek Zsebire* a csecsemősök, mindegyikük imádta, mindig tudták hogy éppen hogy áll a helyzete, biztattak, meg dicsértek mindkettőnket, lassan már én is teljesen önjáró lettem ott. Elvégre normál esetben szülés után 72 órával hazaengedik a szülő+gyerek kombót, a mi 7 napunk elég hosszú ott tartózkodásnak számított. Tegnap este már mondták, hogy reggel kiteszik a lapunkat a hazamenők közé, majd a doktornő eldönti, hogy elenged-e. Ne bízzam el magam. Addigra már belenyugodtam, hogy akár még 1 napot is ott kell töltenem, inkább néztem az előnyös oldalát a dolognak: mire hazaérek tényleg minden el lesz rendezve.

De ma reggel a doktornéni mindent rendben talált, megkapta a csemete a BCG oltást, elvégezték rajta a kötelező vizsgálatokat és szabad utat kaptunk, mehetünk haza. A kórház elhagyása volt csak kisit hosszadalmas, előbb a papírokra kellett várni, aztán meg az ember haza is szaladt közben a hazamenő ruháért, amit az itt lévő nagyi válogatott össze, mert ugye én arra készülve, hogy van még 3-4 hetem hátra semmivel se készültem elő. Az elmúlt egy hétben minden a párom nyakába szakadt: a gyerekszoba átrendezése, bevásárlás, takarítás, főzés, Babszem, aki visszatért szombaton vidékről s még bennem is tartani kellett a lelket. Derekasan helyt állt.

Alig pakoltunk itthon le, szerencsére megjelent a doktornénink is, aki hozta a recepteket, megvizsgálta Pampalinit és szintén csak azt mondta, hogy etessem sűrűn. Szerencsére tej van, még nem adtuk vissza a Babszemhez kölcsön kapott Aventes mellszívó készletet, volt sose használt cumink is, úgyhogy itthon is mehet a szoptatás-fejés-cumiztatás. A nehézség csak az, hogy a kissrác méretei miatt ezt 2 óránként kell csinálni. De túléljük, ha beledöglünk is.

Délutáni pihenő alatt a két fiam közt aludni: priceless.

Fiúk elalvás előtt

*Az aprócska, koraszülött csecsemők közös neve a Zsebibaba az osztályon.

Continue Reading

Ítélet

Ma reggel mentem hát találkozni UHn a dokimmal. Ő kevésbé pánikoltatott be, mint a pénteki – aki amúgy az osztály sztárorvosának számít, még Babszemet várva kísérleteztem vele is akkor vagy 4 dokit látogattam meg, de nem volt szimpi -, Pampalini persze nem nőtt csodamód, bár most 2200 grammra lett mérve, a pocakja és a combcsontja kisebb, mint lennie kéne, de így már 34 hetesnek felel meg. Mivel azonban a magzatvíz továbbra is kevés és a méhlepény is 3-4. státuszban van, holnaptól megfigyelésre és infúzióra be kell feküdnöm, ami úgy 5-6 napig fog tartani. Szigorúan fekvéssel, hogy javuljon a méhlepény keringése és UHn felnyomjuk 2500 grammra a baba becsült súlyát.

Szóval megnyugodtam, már válogatom a könyveket, amiket viszek, elmentem gyorsan vettem hálóinget meg köntöst, tisztasági csomagot és a fiúknak is ruhákat a leértékelésen, meg cumit újszülöttnek.

Continue Reading

Pici baba

Ma a 36. heti ultrahangra voltam hivatalos, amire már vagy egy hónapja bejelentkeztem, biztos ami biztos. Aztán a héten még NST időpontra is, bár rögtön utána nem kaptam, de azt mondták, hátha előrébb ugrom, mert addig bárki megszülhet.

Pampalini kicsi. S most már nem csak a számoltnál 1 héttel kisebb, hanem hárommal, sőt kevés a magzatvíz és a méhlepény is el van öregedve. 33. hetinek felelnek meg a méretei. A szív és agyműködése rendben van, az UHs doki szerint még nincs tragédia, de figyelni kell, beszéljek a dokimmal és hétfőn mindenképp menjek vissza újabb ultrahangra. Zaklatott állapotomhoz képest ezek után az NST jól sikerült, volt azonnal hely és Pampalini még mozgott is, igaz közben a jelzője a gépnek elromlott, de végig jó volt a szívhang.

A dokimat is felhívtam, ő szintén annyit mondott, hogy bemegyek hétfőn, megvizsgál aztán lehet be kell feküdnöm megfigyelésre, esetleg infúzióra. Hogy miért vagyunk lemaradva, nem tudni, mert minden eredményem jó volt, nincs magas vérnyomásom, nem vagyok cukros, nem alkoholizálok se cigarettázok, se dorgozok – ezek szerepelhettek, mint kiváltó okok. Ráadásul előző terhesség probléma mentes volt – eddig ugye ez is. Csak most már értem miért volt mindenki meglepődve, hogy 4 héttel szülés előtt nem is olyan nagy a hasam. Én ezt betudtam annak, hogy amúgy se vagyok nádszál, előző méreteimhez képest fel se tűnik a méretnövekedés. Hát lehet, erre kellett volna figyelni.

Most még egy nyugis hétvége jön. Szerencsére Babszem jövő héten már nyaralni fog nagymamáéknál, úgyhogy miatta nem kell aggódni, meg neki se nagyon, hogy anya kórházba megy. Még szerencse, hogy a héten az emberrel elrendeztük a gyerekszobát. Aztán írhatom a listákat, hogy mit kell még megcsinálni, beszerezni, mert lehet, nem lesz annyi sok időnk, mint terveztük.

Continue Reading

Babanapló

Nem mintha 1 betűt is írtam volna abba a szép naplóba, amit Babszem születése előtt kaptam a húgaimtól, de úgy gondoltam, hogy azért Babanapló jár Pampalininek is. Okulva abból, hogy az említett könyvben néhány ceruzás bejegyzésen kívül semmi más nem található, mert mindent itt vezettem a blogban, meg a babaszoba.hu fejlődésmérőjében, valami egész mást szerettem volna a másodiknak.

Erre nem előállt a Moleskine egy újabb Passion journal-lal? Tavaly szülinapomra kaptam egy könyveset és most megrendeltem a második srácnak a Baby journal-t ami ma meg is érkezett. Úgyhogy van neki is már új dolga, amit előtte senki se használt (és lehet, hogy utána se fog:)

 

Continue Reading

It’s raining men

Mint kiderült, rajtam és a leendő keresztanyán kívül senki se várta, számított rá, hogy másodszor is ugyanúgy rosszul csinálunk valamit. De úgy látszik, a családi és népi babonáknál erősebb hatása van a munkahelyem “márpedig itt minden dolgozó fiút szül” hagyományának. A kézhez kapott papíron ugyanis, túl azon, hogy nincs kromoszóma rendellenesesség a következő állt:

“A magzat kariotipusa: 46,XY – azaz férfi”

Még van 5 hónapunk, hogy nevet találjunk neki.

Continue Reading

A nem kérdése

Mindenkinek van valami hozzáfűzni valója ahhoz, hogy vajon milyen nemű lesz Pampalini.

Anyu ugye ragaszkodik ahhoz, hogy lány, mert ő megálmodta, hogy 4 lányunokája lesz, s ennek már csak 1 híja van. Teszvesz néni szerint azért lesz lány, mert rosszul voltam párszor az első harmadban. Azaz teljesen másképp viselkedtem, mint Babszemmel, tehát ebből következik, hogy lány lesz.

De hogy a népi babonákat folytassuk, a munkahelyemen az elmúlt 7 évben, aki teherbe esett, annak mind fia született. A családban (legalábbis a mi oldalunkon) rajtunk kívül senkinek sincs fia. Ahogy a nagybátyám is mondta (akinek szintén 3 lányunokája van), mi valamit rosszul csináltunk.

Mivel jövő csütörtökön úgyis minden kiderül, gyorsan megírom, hogy én miképp látom a dolgokat.

Először is, népi babonában nem hiszek, mert mindig vannak kivételek, soha nem lehet semmit tutira venni ezek alapján. Például pont a biopszián volt egy csaj, aki mesélte, hogy ez a második terhessége, van egy kisfia, imádott vele várandós lenni, de jelenleg sokat szenved. Az első 4 hónapban (!) szinte folyamatosan hányt. Na és persze megint fiút vár. Szóval erről ennyit.

Másodszor meg gondban vagyunk, mert egyetlen fiú nevünk volt, azt ellőttük Babszemre, viszont még mindig ott van a tuti jó lánynév felhasználatlanul. Aztán meg pont Babszem is inkább egy húgnak örülne, mert az kisebb eséllyel fogja veszélyeztetni a vonatait (ahogy ő azt képzeli, mert ugye erre is vannak ellenpéldák, garmadával). A korkülönbség amúgy is túl  nagy ahhoz, hogy együtt játszanak majd. Ha lányunk lenne, akkor milyen jó dolga volna, mert én például mindig arra vágytam, hogy legyen egy bátyám. Meg mégis milyen jó, ha vegyesek a csemeték.

Harmadszor pedig én nem vagyok egy empatikus alkat, semmilyen megérzésem nincs. A mit érzel mi lesz? Kérdésre azt szoktam válaszolni: gyerek. Fogalmam sincs.

Azt még elmondanám, hogy amennyire nem tudtam elképzelni, négy és fél éve, hogy fiús anyuka legyek, most ugyanígy vagyok a csaj kérdéssel is. Teljes ruhatárat és játékokat kell majd cserélni. Belép majd életünkbe a rózsaszín (nem áltatom magam, igen lesz neki fodros és pink cucca garmadával, valamint Barbie babája is).  Persze vehetünk pöttyös és királylányos mesekönyveket és lesz aki majd a romantikus regényeimet olvassa.

Tegnap kaptam SMS-t a genetikáról, hogy a baba kromoszómáival minden rendben. Visszafogtam magam és nem kérdeztem vissza, hogy mi a neme? Már csak egy hét és csütörtökön megtudom. Addig is lehet még a fenti dilemmákon agyalni.

De igazából én titokban még egy kisfiút szeretnék.

 

Continue Reading

Fedő neve: Jenő

Na jó, kitaláltam K2-re nevet: Pampalini. Tegnap a genetikai tanácsadáson volt UH, úgyhogy láttam fejet, karokat, lábat és ketyegő szívet, az egész 6 centis csomagot aki kalimpált. Innen jutott eszembe a név, mert mégse lehet szegényke csak K2 kódnevű. Jól van, szépen fejlődik, 12 heteshez méltóan. Csak a korom miatt javasolták a kromoszóma vizsgálatot, persze elsőre kicsit megijedtem hogy már csütörtökön mehetnék, úgyhogy egy hét haladékot kértem. Viszont aláírtam, hogy igen, kíváncsi vagyok a nemére. A doktornő megkérdezte, hogy nem szeretem talán a meglepetéseket? Mondtam, hogy igazán a bátyust szeretnénk megnyugtatni, vagy felkészíteni arra, hogy mi lesz majd a vonataival. Mert számára most ez a legfontosabb: kistestvér viszonya a vonatokhoz.

Rájöttem amúgy, hogy a terhességnek ez a korai szakasza az, ami nem kicsit bizonytalan. Amikor már elmúlnak a klasszikus jelek, nem fáradt az ember, a melle nem duzzad, nem éhes állandóan a szagok se teszik tönkre a napját, nem rohangál 2 percenként pisilni és már hízni se hízik annyira, nincs ami jelezze pár napig, hétig, hogy van bennem valami. Persze kitaláltam rituálét és úgy döntöttem, ha csak a gyomrom is mozog a kezem alatt amikor este ráteszem a hasamra akkor is úgy veszem, mintha Pampalini jelentkezne. Mert ez megnyugtat. De azért tegnap jó volt látni, hogy minden ott van és úgy, ahogy kell.

Continue Reading

Heti tervek

Igazából először azt gondoltam, majd akkor jelentem be itt a dolgokat, ha megvan a 12, heti UH is. Namámrost 12. hetet betöltöttem, ma megyek genetikára, ahol lehet, lesz UH is, de lehet, hogy csak elbeszélgetnek velem (arról, micsoda rizikónak vagyunk kitéve mert már nem vagyok fiatal) meg holnap dokihoz a hivatalosra.

Úgyhogy a mai nap után azért majd szólok a Főnéninek. Főleg azért, hogy végre hordhassam itt benn se kelljen ruhailag titkolózni. Mert eddig még elhordtam öv nélkül az egyik farmeromat, de most már inkább a gumibetéteset szeretném.
Ha már egyszer vettem terhesfarmert meg szoknyát, szívesen viselném. Kényelmi szempontból is.

Ráadásul ma találtam meg a terhesfarmeromon hol lehet húzni a gumírozáson, mert eddig mindig lecsúszott a fenekemről, mert csípőben tág és még a hasam se igazán tartja meg.

Na majd holnap lehull a lepel.

Continue Reading

Kevésbé türelmes

Úgy tűnik, hogy míg anno Babszemmel a nyolcadik hónapban értem el addig, hogy totál kiborítson az egészségügy, és sírva fakadjak a váróteremben, második körben már kevésbé vagyok toleráns. Mindenesetre miután majd 3 órát vártam a belgyógyászra, pedig előttem csak 5 ember volt, ők is kismamák, s Babszemért kellett volna mennem meg fenyőt venni, meg kipakolni a halat a kocsiból eltörött a mécses. Szerencsére palástolni tudtam azzal, hogy úgy csináltam, mintha a könyvemen bőgnék, pedig ez a steampunk regény nem igazán a megríkatásra játszik. Mindenesetre az egészségügy kihúzta nálam a gyufát. Jó, jó tudom, a hormonok. Ezzel nyugtatgattam magam. Meg azzal, hogy akkor most már tudhatom mire számítsak és mindig legyen nálam könyv.

Délelőtt elmentem a laboreredményeimért, gondoltam utána azonnal lezavarom az EKGt meg a belgyógyászati vizsgálatot. De kiderült, hogy csak  délután van rendelés. Oké, akkor mentem a Tesco-ba, bevásároltam, majd visszafelé újból bejelentkeztem a rendelésre. Gondoltam utána meg átugrom a szomszédban lévő Oázisba és megveszem a fát, hazaviszem a cuccokat és elmegyek Babszemért az oviba. Csakhogy hiába volt meg gyorsan az EKG, a doktornő késett vagy negyven percet, aztán meg nagyon lassan dolgozott.  Úgyhogy sokat olvastam, meg ahogy telt az idő egyre idegesebb lettem.

Ehhez képest minden eredményem normális, még a vérnyomásom is ijesztően átlagos volt. Az már látszik, hogy megint vérszegény leszek, viszont nincs belgyógyászatilag semmit javasolt teendő. A doktornő azt mondta, hogy ritkán látni ilyen egészséges kismamát és csak így tovább. A vizsgálat nem volt hosszú, viszont alapos és a legtöbb időt az ambuláns lapom kitöltése vette el, a számítógépet nem kezelte flottul a doki.

Holnap meg megyek a védőnőhöz és kiváltom a kiskönyvemet, aztán legközelebb január első hetében jön a genetika meg a 12. heti UH és utána beszélek Főnénivel is arról, hogy nem csak a karácsonyi ünnepek látszanak meg a hasamon.

 

Continue Reading

Titkos fegyver

Ketteske titkos fegyvere az orrom és a gyomrom. Az előbbi elkezdett extra érzékenyen működni, vadászkutya effektussal. Kaja szagot nem bírom, úgyhogy kerülöm az éttermeinket és általában hideget ebédelek. Tegnap a Tesco friss péksütemény illatát éreztem azonnal gyilkolónak. Ma pedig volt szerencsém egy extra büdös klienshez, vagyis lehet, hogy nem volt extra de én most majdnem kitettem elé a tízóraimat amit úgy 50 perccel korábban fogyasztottam.

A gyomrom is általában a vas jelzőt szokta viselni, de most az is rendetlenkedik és úgy érzem, képtelen vagyok bármivel megnyugtatni. Egyedül a mandarin az, amiből bármikor bármennyit meg tudok enni. S az előbb épp a holnapi céges karácsonyra készített töltött kenyérbe szeleteltem a savanyú uborkát, de nem kívántam meg.

Continue Reading

Kicsit megcsúsztunk

Az úgy volt, hogy hétfő délután megérkezett nagyi Babszemért az óvodába. Terveink szerint kedd délután vittem volna ki őket a buszhoz, hogy elutazzanak a Jobbik Fővárosába. Hétfőn ledolgoztam a kedden csúsztatott órámat, elmentem a receptekért amit felírattam kötőhártya gyulladásra, ki is váltottam és még a kocsival is időben ki tudtam állni, mert teszvesz néni akkor érzi magát biztonságban, hogy nem marad le a buszról, a már 30 perccel indulás előtt fenn ül. Babszem akkor ébredt fel, amikor hazaértem és gyanús volt. Bizony 37,9 volt a hője, a szeme meg egyre jobban ragadt, úgyhogy utazás el lett napolva.
Tegnap estére kicsit bedagadtak a nyirokcsomói is, úgyhogy ma még elviszem a doktornénihez is Babszemet, s nagyon úgy tűnik, hogy egyelőre nem utazik sehova, mert ha jobban lett volna, pénteken újból kísérletet tettünk volna arra, hogy felpakoljuk a Tiszavasváriba tartó buszra. Úgyhogy egyelőre az erre a hétre tervezett karácsonyi bevásárlás, mozi jövő hétre tolódik. Vagy akkorra se. Babszem egészségétől függ.

Másik fronton meg ma voltam vérvételen meg vittem vizeletet és bejelentkeztem genetikára is. Ott azt mondták, nincs időpont, menjek oda, mindenki sorra fog kerülni, de azért vigyek magammal valami vastag, szórakoztató könyvet*, gyereket meg férjet pedig hagyjam otthon. Mivel betöltött 11. vagy 12. hét kell ezt majd januárban fogom megtenni. A laboreredmények 1-1,5 hét múlva lesznek készen, úgyhogy még az se biztos, hogy idén eljutok a védőnőhöz, aki amúgy ugyanaz, mint akivel a Babszem terhességet végigcsináltam, s ugyanúgy csütörtök reggel van a fogadóórája mint 4 éve.

*Nem mintha erre külön figyelmeztetni kéne.

Continue Reading

8.hét

Nah most rendesebben sikerült megnézni a kistesót. Minden rendben van és egy pici szív volt a képernyőn. Megkaptam a beutalókat, vérvétel, labor, belgyógyászat, fogászat, genetika. Idős vagyok, na:)

Continue Reading

K2

Majdnem mindenki, aki velem egy időben, de még később is szült túl van már a második terhességen. Csak én nem. Ennek több oka is volt, egyrészt nem akartuk siettetni, 2 év után mindenképp vissza akartam menni dolgozni, hogy kicsit fellélegezzünk. Aztán meg nem jött össze. Úgyhogy már épp ott tartottunk, hogy bejelentkezünk a vizsgálatokra, hogy megtudjuk, hol kell erősítés amikor november eleje eltelt a szokásos csalódás nélkül. De a tesztig én nem bíztam. Abból is az olcsóbbat szereztem be, szóval most nem pozitív, hanem tényleg 2 csík. Aztán aznap amikor megvettem a tesztet, kértem időpontot a dokitól is, s két hét helyett egy héten belül tudott fogadni.

Kellett a bizonyosság. Persze eléggé elszámoltam magam, hazajőve itthon megnéztem, hogy Babszemmel annak idején egy héttel később mentem, akkor már határozottabban látszott a petezsák, mint most. Azért két hét múlva újra megyek, a beutalókat ugyan már megkaptam, de igazából a terhesgondozás majd csak decemberben fog kezdődni.

Nagyon sokat filóztunk azon, hogy mikor is álljunk elő a farbával. Az ember nem az a titoktartós fajta, meg mindenáron el szerettük volna mondani Babszmenek, hogy ő legyen az első aki tudja. De az akkor már nem is lesz titok, mert mindjárt elmondja a szomszédoktól kezdve a postáson át az óvónőkig és egyéb random járókelőkig mindenkinek. Ráadásul közeledett ugye a kis srác 4. születésnapja, ahol összejön a család és én vajon mivel buknék le? Azzal, hogy nem iszom. Az mindenkinek feltűnne. Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy november 20-án bejelentjük a családnak. Először Babszemnek, aztán a többieknek.

Babszemnek még szerda este elmondtuk, hogy felkészüljön. Természetesen nem akar kistestvért egyelőre. Mert addig, amíg csak lehetőség volt, mondogatta, hogy neki majd lesz Gergőke nevű öccse, de most kijelentette, hogy nincs rá szüksége. Szerencsére még van 8 hónapja hozzászokni a gondolathoz (azt mondta, nem fog hozzászokni). Úgyhogy amitől tartottunk, hogy majd ő elkotyogja mindenkinek, az egyelőre nem látszik bejönni.

A babona eddig nem zavart, most már csak inkább az, hogy elmúltam X idős és mindenféle kockázatok vannak. Sok-sok vizsgálat lesz. Plusz még az egyik parám: ikrek.

 

Continue Reading

Könny

Oké, akkor én most már official terhes vagyok: könnyezett a szemem a budapesti  Katy Perry klipen.

 

Continue Reading