Szóval ma 10 hónapos a Babszem. A legfontosabb jellemzője, hogy most már kezd olyan igazán kisfiús-gyerekes jelleget ölteni a külseje. Még mindig a kommandós mozgás a menő (ülés, fekvés, forgás stb.), de egész jó az egyensúly érzéke. Feltérdel simán, sőt felemeli a fenekét, egyenes lábakkal, de még mindig hátrafelé tologatja magát és nem megy előre. Ezért aztán néha beragad ágy, fotel alá, sarokba, mert nem tud előre kijönni. Van hogy pár percig hagyom, hátha rájön a dolog ízére… de nem. Inkább követeli, hogy menjek és szabadítsam ki. Szeret a fenekén körbeforogni, felemelni egyszerre mindkét lábát, háton fekve a padlóhoz-ágyhoz verdesni a sarkát (az utóbbin élvezi, hogy visszarugózik). Bólogat, hogy igen-nem. Persze főleg ellentétesen, mint a szülők. Inkább poénból, mint igazán értelemmel töltve meg a gesztust. Ugyanígy valószínűleg poénból állt neki mostanában az orrhúzásos fintornak is. Párom arra a következtetésre jutott, hogy tőlünk leste el, mikor reggelente ásítunk, szörnyen viccesnek találta, hát ő is csinálja. Főleg hogy mi is röhögünk rajta. Integet, tapsol, megy a „fel a kezekkel” meg a „hol az okos fejed?” továbbra is gyakoroljuk a hogy morog a nagypapát is, nehogy elfelejtse mire jönnek a nagyszülők. Meg még biztos van egy csomó minden, ami most nem jut eszembe, pedig jó lenne, ha már egyszer itt dokumentálom a csemete fejlődését. Séta közben meg a legjobb amikor felhúzódzkodik, kihajol, hogy jobban megtekinthesse az őt érdeklő dolgokat (KRESZ táblák – főleg a lakó-pihenő övezetet kedveli -, kutyák, bokrok, építkezések, nagyobb autók, bicikliző gyerekek stb.) Még a tegnapihoz egy adat: 1610 fényképen szerepel. S íme a híres fintor, meg a felső 2 fog (azt hiszem, jön az 5. az éjszakai sűrű ébrenlét, szájban turkálás, nyáladzás erre enged következtetni):

 

Babszem immár több időt töltött a világban önállóan köldökzsinór nélkül, mint bennem. 9 hónap, 1561 fotó.

Hét hónap telt el. Kicsit úgy érzem, belassult a fejlődés, néha meglepődöm, vele egy idős gyerekek miket tudnak (pl. hét végén látott Zsófia már mászott, sőt felkapaszkodott és csak 1 nap a különbség), de azért megnyugszom, nem szabad hasonlítgatni, bőven benne van az átlagban és elmaradva nincs. Különben is, családi legendárium szerint én vagy fél éves koromig feküdtem mint egy párna és nem csináltam semmit az ég világon, lassan indultam el, de 9 hónaposan már aránylag értelmes szavakat mondogattam.
Na de mi is van mostanában Babszemmel? Már a b betűnél tartunk a kajaábécében. Alma, banán, barack (ide sorolom a nektarint is, ami igazából az áttörést hozta). Issza a vizet ha szomjas és a barack levét is, ha olyan kedve van. Azért még mindig az anyatej ami elsődlegesen táplálja. Most épp a Forma 1 nézéshez kötjük, hogy állandóan berreg és köpköd, ilyenkor még rá is teszünk egy lapáttal, és megkérdezzük „Na hogy ment Hamilton?”. A habtapik funkciója nálunk nem a parketta és a gyerek védése, ugyanis rendszerint szétszereli, darabokra szedi azokat és inkább rágcsálja a kockákat. Néha akár 1 percig is képes megülni kitámasztás nélkül. A kocsikázás mostanában mindig ülve folyik, nagy érdeklődés, nézelődés, sapkalevétel közepette. Ha pedig nagyon komolyan foglalkozik valamivel (pl. az asztalterítőn lévő olívabogyókkal illetve annak felemelésével az alatta lévő asztallal) akkor előveszi a „mérnök úr” arckifejezését. 100% koncentráció. Továbbra is hatalmasakat vigyorog idegenekre, főleg ha azok leszólítják, megdicsérik a boltban, utcán, postán. Az alvással, legalábbis a mennyiségével még akadnak gondok, na meg mostanában a lefekvéssel is, ami kicsit tovább tart, mint kéne. Bár az elmúlt három napban a hajnali evés utáni visszaalvást tartja, ma is ¼ 9kor ébresztette a családot, de napközben csak 1x sikerül lefektetni (igaz tegnap aludt több mint 3 órát) és 9 után alszik csak be estére. Szóval ezen még dolgozni kell.
Na de jövő héten jönnek a meleg kaják :)Fénykép pedig a következő postban, mert most alszik a drága.

Technikailag nem friss képpel köszönteném 1 szem fiamat, de az a helyzet, hogy már megint alszik, délelőtt pedig nem volt túl fotogén. Viszont a hagyomány az hagyomány és olvasóim eszébe kell idéznem mennyire jóképű a srác:

A centit pontosan nem tudom, majd csütörtökön mérnek tanácsadáson, mindenesetre 5870g már a gyermek, továbra is inkább nyulánk, izmos, mint dögönyözősen husis. Egész jól megy neki a forgás, főleg hasról hátra, elsősorban a kiságyában. A tárgyak után szépen nyúl, átteszi egyik kezéből a másikba, ha úgy van. Tegnap este hatalmasakat kacagott arra, hogy a sapkájánál fogva hintáztattam a nagyseggű medvét. Jól kigyönyörködtük benne magunkat, de mire odahozta a párom a telefonomat, hogy felvegyük a hangot, már nem volt olyan mulatságos az egész, szóval nem sikerült felvenni. Egyébként meg minden érdekli. Óriási szemekkel tud bámulni. Na és már megvolt az első háztartási balesete is. Persze szerintünk még mindig ő a legszebb, legokosabb, legügyesebb kisgyerek

Nos, ez a nap is eljött, 3 hónapos lett a Babszem. Már egyre több mindent tud. Ha a hasán van, függőlegesen nagyon jól el tud mászkálni. Lábbal, kézzel és hassal tudja előre lökni magát. Például reggelente rendszerint az ágy távolabbi sarkában Huba alatt ébred. Ma pedig még a játszószőnyegéről is lemászott, a parkettán találtam rá. A hátról hasra való fordulás a lejtős kanapén már nagyon jól megy, szinte rutinszerűen. Reggel ébredés utáni jókedvében lendületből még a kiságyában is hasra fordult, de a kézkivétel maga alól nem igazán sikerült. Hasáról hátára a múltkori óta nem perdült. Ha a hátán van, akkor meg féloldalra mozog, hétvégén az apja csinált róla egy sorozatot, ahogy szabályos félkört írt le nagy kapálózások között. Mert a keze-lába szinte meg se áll. Már most se egyszerű néha a pelenkázás, nem kevés rugást kaptam már, s vajon mi lesz, ha már többet mozog (pörög, forog, feltérdel, feláll stb.)? A kezét most már 95%-os biztonsággal tudja a szájába nyomni és elcsámcsog rendesen az öklén. A hangját meg külön örömmel használja, mostanában egész sokat, és sokáig "beszél", gyakorol különböző hangokat, s néha amikor mosolyog, gügyög is hozzá, alig várom már, hogy kacagás legyen ebből. Most éppen sétából visszatérve átalussza a születése időpontját:

 

Tegnap volt 2 hónapos Babszem. Hihetetlen, néha úgy tűnik, mintha ezer éve lett volna az a délután a műtőben, máskor meg az jut eszembe, milyen kevés időt töltöttünk még együtt, s még mennyi van hátra. A nagy boldogságot és ünnepelgetést nagyban akadályozta azonban a front, amit a gyerek már tegnap megérzett, ennek megfelelően egész nap nehéz volt a kedvére tenni, s elsősorban sírt.* Így aztán félbe kellett szakítani a szombati bevásárlásomat is, a DMbe már nem jutottam el pelenkáért, haza kellett jönnöm, úgyhogy a páromra hárult az illatszer felkeresésének nagy feladata. Ami komoly kihívást is jelentett neki, ugyanis első körben a Rossmanba ment el, mert ő csak azt az egyet szokta látni a villamosból, s abból is csak annyit jegyzett meg, hogy drogéria, a márkára már nem emlékezett. Mindenesetre most pelenkákkal kísérletezünk.

* Persze megint csak napközben, éjjel azért aludt vagy 6 órát egyfolytában.

Nos, eltelt 1 hónap azóta, hogy kiköltöztették belőlem az apróságot, és most mondhatom a közhelyet, hogy repül az idő.
Rengeteget mozog a kiságyában, egyelőre. Háton nem alszik el, sokszor úgy feküdni se szeret, mert nekiáll hadonászni a kezével és rugdalózni.
Ha a hasán van, simán emeli és tartja a fejét, meg átfordítja egyik oldalról a másikra.
A rugdalózást, mozgást annyira tudja így is, hogy többször is átlósan alszik el, sőt, volt már, hogy teljesen keresztbe fordult.
Gyakran mintha tényleg tudatosan nyúlna a kiságy rácsa mellé felsorakoztatott kis állatok felé. Akiket aztán szépen nagy lendülettel lepofoz, eldönt (ennek főleg a múlt héten A-tól kapott sötétkék lukas pingvin esik áldozatul).
Hosszúpuska:

A hangomat meg a szemüvegemet, sőt a pólóimat is felismeri, s ha jókedve van és meghallja, meglátja, hogy közeledem, mosolyog rám.
Alvás közben is szokott mosolyogni, meg elhúzni a száját.
Az majdnem biztos, hogy ha valami gondosan kiválasztott ruhát adok rá, azzal valami baleset történik rövid időn belül. Szóval a toalettet nem kell, szabad előre tervezni.
Anyu szerint nagyon okosan és értelmesen néz, figyel, kis szájával meg mintha nagyon akarna hangokat formázni.
A legjobb produkciója az volt, amikor egy világosbarna csíkos felső volt rajta és néha ráfeledkezett a kinyújtott karjára (ekkora gyerekeket egyszerű vonalak, formák és pasztellszínek lekötnek), bámulta, bámulta aztán hirtelen eltűnt a tekintete elől ez az izgalmas dolog. Koordinálatlan mozgása odébb navigálta a kezét. Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, hogy azt a pofát megörökítsem.
Helyette íme egy újabb portré (én nem unom:):