Azt hittem, hogy amilyen béna vagyok, majd nem fogom felismerni, mikor korog a gyomrom és mikor mozog a Babszem. De emiatt igazán nem kellett volna aggódni, mert eléggé különbözőek. Főleg miután hazaérve Kairóból mégis maradt egy kis gyomorrontás-hasmenés bennem, bármennyire is ásványvízzel mostam meg még a fogamat is a
szipi-szupi
szállodai szobámban, azért az onnan elhozott hasi dolgok eléggé egyértelműek voltak. Mint ahogy Babszem jelentkezései is azok. Még nincsenek folyamatosan, sőt nem is rendszeres, csak néha-néha (a 9-es buszon napi 1x biztos), ezért aztán mindig meglepő és többnyire vigyorgok rajta egyet. Pár hete igyekszem kialakítani a rutint, hogy lefekvéskor percekig a hasamon a kezem, meg a páromé is, hogy a Babszem érezze és kommunikáljon velünk (van olyan irodalom, ami szerint lehet erre szoktatni). Tegnap este ott éreztem, ahol az emberem karja pihent. Persze ő még nem érzékelte. Ahhoz még nem elég erőteljesen rugdos, nyom stb. a Babszem.
