Május 29. Budapest-Bejrut

Mind Boss néninek, mind nekem az volt az elképzelésünk, hogy éjszaka rajtunk kívül senki se lesz Ferihegyen. De ez nem így volt. Rengeteg gép ment 22 meg 23 óra magasságában például Görögországba, Tel Avivba stb. Úgyhogy a mi Bejrúti 23 óra 20 perces indulásunkban nem volt semmi különös. A repülő persze nem volt tele, viszont több család is utazott, voltak akik 2-3 gyerekkel, kisebbekkel, nagyobbakkal. Természetesen az a kislány, aki végigsírta az utat, a velünk párhuzamos ülésen ült. Igaz, félúton a szülők kevésbé népes helyre mentek velük.
Egyébként nyugis utunk volt. Én persze nem aludtam, inkább olvastam, míg láttam, főnéni néha el-elbóbiskolt. Egyébként Libanon és köztünk csupán +1 óra a különbség, úgyhogy már hajnali 3 volt mire megérkeztünk.
Megérkezve vízumot vettünk, majd beléptünk az országba. A határőr jó sokáig nézegette az útlevelemet, megpróbált beazonosítani a tavaly készült kép alapján, amikor még rövid volt a hajam. Bezzeg most ott álltam szemüvegben, szalmakalappal (mert azt vettem az utazás örömére) előtte váll alá érő lobonccal. De végül csak felismert. A csomagokkal szerencsére semmi gond nem volt.
A bejártatnál rögtön lecsapott ránk egy ürge, hogy taxival elvisz minket. De aztán kiderült, hogy a manusz csak az utasokat szerezgette, ugyanis miután bepakolta a cuccainkat a taxiba, közölte, hogy a pénzt majd odaadhatjuk a sofőrnek, de a borravalót már most neki a kezébe nyomhatjuk.
Éjszaka, kihalt város, alig autó, fáradtan vártuk, hogy a hotelhez érjünk. Bejelentkezéskor biztosítottuk az éjszakai portásokat, hogy külön szobát akarunk, aztán azt meg is kaptuk, s mivel Le Meridien, hát londiner vitte fel a cuccokat és mutogatta meg mindegyikünknek, hol van a fürdőszoba és hogyan kell használni a kártyákat ajtónyitáshoz (ami persze nekem még másnap se ment, csak miután a takarítószemélyzettől ellestem a technikát).
Kipakolás, ágybaájulás, nem jól alvás. Pedig szép széles, kétszemélyes ágyam volt. Ennek ellenére az alvási problémák egész héten megmaradtak. Később persze vígasztalt a tudat, hogy az itthonmaradott se viselte jobban a helyzetet.

Hasonlók