rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.”

(Weöres Sándor: Kezdődik az iskola)

Ma reggel a fiúk elmentek iskolába. Volt ünnepély, ami után még ott maradhattak a szülők segíteni átöltözni, aztán az első b-sek magukra maradtak a tanárnénikkel. Babszemmel végül apa ment el, mert Zsebi még aludt és nehezen tudtuk volna összehozni a reggelt másként. Kicsit lelkiismeret furdalásom is van, hogy mégis micsoda anya vagyok, hogy nem én kísértem az első iskolai napjára a nagy fiamat. Előző nap még Zalánékkal is meg lett beszélve, hogy együtt indulnak, persze kicsit késésben voltunk, már felcsörgetett a Barbi (Zsebi erre ébredt, nagy örömmel, ült fel az ágyban és azt mondta: “Pizza! pizza!”), de épp akkor léptek ki az ajtón. Az ünnepség nem volt hosszú, de Babszemet kicsit megijesztette, mert utána elsírta magát, hogy nem akar az iskolában maradni. Aztán délutánra már jó kedve volt, mire érte mentem.

Az első héten nemcsak, hogy 1 órától már el lehet vinni a gyerekeket, de még be is lehet menni az osztályhoz, mert később majd le kell adni őket a kapunál és ott is kapjuk meg a fiatalokat, csak szülői esetén mehetünk be (ami amúgy már szerdán lesz).

Utána pedig elmentünk busszal a cukrászdába, de előtte rendesen vettünk jegyet is, mert most már Babszemnek is fizetős a BKV.

Csütörtökön az eső utáni nap eléggé nyilvánvaló volt, hogy a sár miatt nem lesz udvarozás, ráadásul Marica egyedül volt, mert Zsani, a másik dadus szabadságra ment (neki is iskolába készül a nagyobbik lánya, vele ment vásárolgatni, mesélte nekem még szerdán). Viszont legalább kevés volt már tényleg a gyerek, sőt a legnagyobb problémás ott se volt. A tízóraiig minden szépen ment, Zsebi játszott, megette az almát is, egyedül már nem ültem ott mellette. Aztán végül mégis kimentünk a levegőre, a teraszra. Ahol ugyan nincs akkora hely, de kicsit motorozni meg labdázni azért még lehetett. Marica aztán beküldött, azt mondta, hogy ha minden jól megy, majd ebéd után adja vissza Zsebit. Még kint nem is volt gond, de aztán amikor bejöttek, bizony már sírt a kicsi és végül behívtak, mert így, hogy egy gondozónő volt, nem tudott annyira odafigyelni rá evés közben, mint kellett volna. Miután meglátott, persze hamar megnyugodott és nagyon jól ebédelt Zsebi, majd boldogan mentünk haza.

Pénteken nem volt óvoda, úgyhogy Babszemért jött Cica, hogy elmennek valahova együtt (ha jó idő lett volna mehettek volna strandra, de így a Természettudományi Múzeum mellett döntöttek). Ezért aztán Zsebi nem akart elmenni a bölcsibe, úgyhogy eleve nagy hiszti volt amikor elindultunk meg odaérve is, meg amikor bementünk a csoportszobába is ment a “haza megyünk” mantra. (Később a szomszéd csoportból mondta is a gondozónő, hogy eddig nem nézett volna ki ilyen méretű hisztit a fiatalemberből).  Miután megnyugodott, nagyon jó kedve lett, játszott memóriát és megitta a tízóraira kapott limonádét (3x is kért belőle) aztán kimentünk az udvarra. Onnan be lettem küldve és most már tényleg csak ebéd után kaptam meg Zsebit. Nagyon jól érezte magát, sokat evett, meg éppen szülinapoztak a szomszédban és kapott ropit, arról sokat mesélt:) Teljesen jókedvűen indultunk haza.

Tudom, hogy az volt a gond, hogy az tetszett neki, hogy amíg Babszem is megy oviba, ő meg bölcsibe az majdnem ugyanaz, de ha már a bátyó otthon marad, akkor neki miért nem lehet? Ezért volt hát a nagy hiszti. Szerencsére holnaptól már nem lesz ez a gond, hisz kezdődik az iskola.

Ma délután megvettük az utolsó két dolgot, ami még hiányzott (szerintünk) az iskolakezdéshez: ünneplős nadrágot (végül egy sötétkék vászonnadrág lett belőle mert fekete műanyagot nem akartam venni, s nem láttam annyira fekete farmert se sehol, ami elment volna) és iskolatáskát.

A két oldalas lista nagy részét persze mi is egy Tesco bevásárlással tudtuk le, aztán jött a Decathlon, ahol tornafelszerelést szereztük be, meg két pár cipőt. Cipőt vettünk persze Zsebinek is, s nem csak azért, mert állandóan azt kiabálta, hogy nekem is és 30-as cipőket akart próbálni, de hát ő is indult dolgozni, s már csodájára járnak a benti papucsának a gondozónők, mert olyan, mintha mezítláb lenne. Ünneplős inget még Tiszavasváriban vettünk, abból akkora méretet, hogy kényelmes legyen még akár jövőre is. Aztán a listán szerepeltek olyan dolgok, amikről a Tesco nem tudott, mint pl. 12-es ecset, tükör, pálcikák, logikai lapok stb.. De bíztam abban, hogy a helyi kis írószer, ahol mindig évkezdésnél nagy a forgalom és tovább vannak nyitva mint máskor, majd kisegít. S valóban, ma bementem, egy hölgy azonnal segített nekem én olvastam a listát ő meg azonnal pakolta a kosaramba, amit kértem. Zsebi itt is választhatott magának füzetet, mert neki is kell üzenőnek a bölcsibe és először az autósat mondta, de aztán mégis inkább a cicásra voksolt.

Iskolatáska végül Budmil lett, fekete, bár mi ajánlgattuk Babszemnek a kék focisat, de ő ragaszkodott a sötétebbhez és versenyautóshoz.

Tankönyveket már hétfőn átvettük, azokat ugye ingyen kaptuk. Augusztus közepén az ebédet is befizettük (az ember elment a számláért én meg átutaltam). Cégtől kaptam iskolakezdési támogatást, anyuék meg elküldték a múlt hónapban megvett tolltartót, ami tegnap meg is érkezett. De valóban, még így is elég komoly összegeket kellett kifizetni. Pedig nem vettük meg a 42 ezres Lego iskolatáskát.

Úgyhogy most már Babszem is megnyugodhatott, 3 nappal szeptember 2 előtt készen vagyunk. Sőt, holnap reggel igyekszünk időben felkelni és a nagy fiúk tesznek egy próbafutamot a suliba, hogy mégis mennyi ideig tart felébredni, mikor kell elindulniuk hétfőn reggel, hogy odaérjenek 1/2 8 és 3/4 8 között az évnyitóra.

Hétfőn hivatalosan elkezdtem beszoktatni Zsebit a bölcsibe. Eredeti tervünk az volt, hogy Babszem akkor még egy hetet megy oviba, de ő szombat estére belázasodott, meg vasárnap is volt hőemelkedése és bepirult a torka, szóval nem ment ő sehova. Viszont jött rá vigyázni Cica. Hétfőn csak 1 órára mentünk be, mivel szép idő volt, azt is az udvaron töltöttük, ahol Zsebi feltalálta magát, mert még válogatni is lehet a motorok között. Érdekes módon, mindig kéket választott magának, rá se nézett a többi színre. Valószínűleg, mivel az ő motorja is kék. Még ott voltak a nagyobb gyerekek is, akik szerdán búcsúznak (végre, itt nem ballagásának hívták a dadusok, hanem búcsúnak az eseményt), akiknek a nagy része mind Maricán, Zsebi gondozóján lógott, szóval nem tudott teljesen rá figyelni. Meg az egy óra hamar elment.

Kedden már úgy mentünk, hogy a csoportszobában nyitottunk, sőt előtte ugye átöltöztünk, megkerestük a jelünket és bepakoltunk pár cuccot a szekrénykébe is. Zsebinek repülőt választottam még júniusban a szülőin mert nem volt semmi más fiús jel szabad. Persze ez se egyszerű, főleg nem nekem, akinek gyakran még Babszem hala majd hóembere is kihívást jelentett, de Marica megnyugtatott, az is elég, ha monogramot teszek mindenbe. Zsebi már együtt tízóraizott a többiekkel, aztán mentünk ki az udvarra együtt, sőt volt egy kis idő, hogy beküldött Marica, s addig ő vigyázott a fiamra. Persze nehezen engedett el, de mire 2 perc múlva visszaértem, már javában nézegették a bogarakat a fákon, s nem hiányoztam.

Tegnap Babszemmel megint Cica volt addig, s belenéztek az elsős tankönyvekbe (amiket hétfőn kaptunk meg), s a Matematika II munkafüzetből oldottak meg feladatokat. Amik persze simán mentek a fiúnak. Úgyhogy megbeszélték, meg este mi is mondtuk neki az apjával, hogy az iskolában majd a számolási tempóján kell javítania. Ha úgy is érzi, hogy újat nem tudnak neki mondani, azért végezzen el mindent amit hall, mert a gyakorlással egyre ügyesebb és gyorsabb lesz.

Ma reggel már majdnem normális őszi menetrend szerint indultunk. Vagyis ment Babszem óvodába, az apja vitte, Zsebi még akkor ébredt, amikor elmentek, de ő is tudta, hogy megyünk bölcsibe. De nekünk csak 9-re kellett odaérni, úgyhogy nagyon azért nem siettünk. Mondjuk még mindig van mit ledolgozni a szintidőnkön.

Pont az eső előtt érkeztünk meg, úgyhogy nem volt kérdés, hogy fedetten leszünk egész délelőtt. Zsebi rögtön a tegnap kinézett markolót kereste, meg egyáltalán még élvezi a játékokat, bár van 1-2 gyerek, akik nem hagyták kibontakozni, de ők már holnaptól nem lesznek. Tízóraihoz megint leült rendesen és evett szilvát, aztán nagyon élvezte, amikor mondókáztak meg táncoltak a többiekkel, csak egy idő után sok lett neki a hangzavar. Úgy 11 felé kezdte mondogatni, hogy menjünk haza, de emlékeztettem, hogy ma már ott is ebédelünk és majd csak utána lépünk le. Az ebéd vegyes fogadtatásra talált, eleinte jól ment, de szokás szerint 5 kanál után Zsebi felállt az asztaltól és jobban kezdte érdekelni, hogy már pakolják ki az ágyakat. Ám azért még lefeküdni nem akart rá.

Na hát ez a nyári szünet a végére eléggé ellustított engem is. Majdnem két hete nem írtam és ezért sokan morognak. Tiszavasváriról alig írtam, pedig ott is ugyanannyit voltunk, mint a Balatonon és legalább annyi élménnyel lettek gazdagabbak a fiúk, mint a Magyar Tenger mellett.

Babszem amikor a nyár elején egyedül volt a nagyszülőknél, elment velük a strandra és az nagy élmény volt, alig várta, hogy majd együtt is felkeressük. Persze július végétől épp a nagy melegekbe érkeztünk és csak kora délelőtt meg késő délután merészkedtünk ki a levegőre. A strandot is úgy lőttük be, hogy az első hétfőn délután mentünk, miután Zsebi is felébredt. Aki ugye éppen megbarátkozott a Balatonnal, de a strandolástól annyira nem volt lehidalva. Mert hiába van 3 gyerekmedence Tiszavasváriban, ő nem akart úszó gumizni, úgyhogy jó szívvel csupán a pancsolósba mehetett bele. Az meg annyira nem volt buli. Ráadásul már az ugrálóvárakat is leengedték, a nagy trampolinokba meg nem mert belemenni. Babszem azonban nagyon élvezte a strandot és végig a nagyobb gyerekmedencében játszott, ugrált, úszott, labdázott. Kitalálta, hogy ha fázik akkor kicsit becsücsül a termál vízbe és felmelegszik, s lehet folytatni zárásig (mert szinte addig voltunk) a fürdést. Később valahogy mindig úgy jött ki, hogy Zsebi aludt, amikor Babszem a strandra kívánkozott, úgyhogy mi (én meg a kisebbik fiam) többet nem mentünk el. Babszem azonban volt máskor is a nagyiékkal, aztán amikor megjött Cica vele és nagypapával, majd amikor apa is megérkezett, akkor vele is elmentek és bemutathatta, mikre képes. Cicával még a holtág strandjára is kimentek, de az nem dobta fel annyira Babszemet ő jobban élvezte a medencéket a városban.

Zsebit ezalatt többnyire kielégítette, hogy velem lehet, pancsolunk az udvaron, vagy a nagyi csak vele foglalkozik és elmennek együtt a tejért megnézik az ottani párhetes kiscicákat, vagy ő locsolhatja az összes virágot, vagy enni adhat nagypapával az állatoknak.

Aztán amikor a hosszú hétvégére végül apa is megérkezett, együtt elmentünk a Tiszához, a tiszalöki strandon fürödtünk egyet, vagyis megint főleg Babszem, Zsebi csak a kisvízben szaladgált meg homokozott. Szerencsére délután kettesben is visszamentünk felnőttek és úszhattam egyet.

Voltunk tűzijátékot is nézni, augusztus 19-én persze, de legalább nem maradt el. Bár későn kezdődött, de sikerült ülőhelyre lelnünk úgy okoskodva, hogy egy házsorral a főtér mögött is jól fogunk mi látni, s valóban ez így is volt. Senki nem ijedt meg és bár rövid volt, de azért tetszett. Másnap belenéztünk Babszemmel a tévés közvetítésbe is, de az az igazság, hogy a színek sehogy se jöttek át, nagyon halovány volt vidékről nézve a fővárosi produkció:)

Mozis szempontból tavaly jobban jártam azzal, hogy júliusban voltunk Tiszavasváriban, mert akkor jobb filmeket tudtam elmenni és megnézni Nyíregyházára. Meg a választék is nagyobb volt. Most már csak a rajzfilmek maradtak nagyjából, bár annak azért örültem, hogy a Wolverine premier idejére azért ideértünk. Úgyhogy első alkalommal azt néztem meg. Ráadásul most partnert is szereztem magamnak Brigi személyében, aki viszont még sose látott X-Men filmet, de hajlandó volt az áldozatra és eljött velem mozizni, mert megígértem, hogy sokat lesz Hugh Jackman félmeztelenül és ha nagyon uncsi, akkor majd próbálok szórakoztatóan beszólni. Mondjuk annyira nem volt rossz a Wolverine, ráadásul szerencsénkre 2D-ben tudtuk megnézni, de engem nagyon zavart, hogy Chandler Bing szinkronizálta Jackmant. Ez volt 30-án, kedden.

Aztán következő kedden is jártam Nyíregyházán, akkor meg az emberrel randiztam, akit oda sodort a munkája és ebédidőben fél órára el tudott szabadulni. De így legalább megismertem kicsit a városközpontot is, mert eddig csak a Vasútállomás-Tesco-Cinema City tengelyen mozogtam. Szereztem is friss Lego katalógust Babszemnek, aki roppant boldog lett vele. Meg persze Zsebi is, mert most már ő is újabb újságot lapozgathat és mondogathajta, akárcsak a bátyja, hogy „ez kell nekem, ez is, ez is”.

Aztán utolsó alkalommal megint tegnap elmentem moziba, most a Red 2-re, megint Brigivel, aki ismét csak nem látta az első részt, de ehhez igazán nem kellettek előismeretek. Bár a sima Red sztorija jobb volt és pörgősebbre sikerült, azért szerencsére John Malkovich és Helen Mirren figurái elvitték a hátukon a filmet. Catherine Zeta-Jonesnak viszont pocsék volt a parókája és a barnasága is.

Mivel a tegnapi film csak délután kezdődött, délelőtt terepszemlét tartottam, úgy gondoltam bevásárolok pár cuccot, aminek a beszerzése esetleg nem izgatja annyira a leendő iskolást. Elhatároztam, hogy végre veszek neki normális ünneplő ruhát, mert úgyis abban kell mennie már szeptember 2-án. Eddig mindent megoldottunk az ing és szebbik farmer kombóval. Bár már a ballagás előtt mondta az óvónéni, hogy fehér ing és fekete nadrág úgyis kell majd az iskolába, de akkor elblicceltük még a dolgot (Babszem volt az 1tlen színes alak a sorban:) ). Na jó, szóval próbálkoztam a „nagy” márkáknál: C&A, Takko, Vögele, F&F, H&M és sehol se láttam egy árva hófehér sima inget és (már a vagy-gyal is megelégedtem volna) fekete nadrágot. Gondolom, hogy itt már csak a kínai boltok segíthetnek. De úgyis csak fél évig lesz jó Babszemre, amilyen tempóban nő, úgyhogy legalább kölcséghatékony lesz, ha onnan stafírungozzuk ki.

Azon gondolkodom, hogy van-e még valami amit a Balatonról meg kéne írni, miközben már a harmadik hétvégét töltjük Tiszavasváriban. De el vagyok maradva, holott most kéne pörgős posztokat írni, ha valaki mégis idetéved és elgondolkozik, szavazzon-e az oldalra a Goldenblogon ne sokat töprengjen. De nem állok jobban bejegyzésekkel az Olvasónaplónál se, nálam úgy látszik a melegnek ennyi hatása van. Majd keresek képeket még a Balatonról, mert a gyerekek cukik voltak ott is.

Amúgy itt még most szombaton kora délután nincs nyoma az enyhülésnek. Bár a nagyiéknál szerencsére a diófa árnyékában jól el lehet ütni a kánikulai napot, de azért a srácokat is megviseli az időjárás. Zsebi jóval kevesebb szilárd ételt eszik, inkább csak iszik, például házi tejet is, este későn alszik el és reggel korán kel, aztán délután durmol nagyot, akár három órát is, de akkor megint jön az, hogy 11-kor még ébren van. Plusz meg még szegénynek szorulása is van, ami eddig nem volt, úgyhogy az elmúlt pár napban szenvedett kicsit, ma délután már a kúpot is bevetettük, hogy segítsünk rajta.

Babszem most már nem alszik délután (vagyis ma pont igen, mert megbeszélték nagypapával, hogy este 8 körül mennek ki horgászni), s jó párszor egyedül mehetett el a nagyszülőkkel vagy most épp az itt lévő Cicával a strandra.  Így aztán az ő altatásával nincs különösebben gond, sőt ő szokott legkésőbb is ébredni reggel.

Az iskolaértettség egyik jelének szokták mondani, hogy megkezdődik a fogváltás. Nos Babszemnél is elkezdődött a nyáron. Tavasszal már kijöttek a hátsó fogak, aztán a Balatonon töltött utolsó héten elkezdett mozogni alul az egyik középső foga, ami aztán 5 nap alatt ki is esett. Pedig Eszti azt mondta neki, hogy akár 2 hétig is eltarthat a foga mozgása és még akkor se biztos, hogy kimegy, úgyhogy Babszem lelkileg felkészült, hogy most megint sokáig csak pépeset meg falatokban fog mindent enni, mert nem akart harapni. Majd úgy egy hétre rá a másik is mozogni kezdett és az is egy héten belül kiesett. Az már itt történt Tiszavasváriban, úgyhogy most alul lyukas a szája a gyereknek.
Balatonszerénybe Adri elhozta Az öt legenda című filmet, amit többször is megnéztek és Babszemnek nagyon tetszett. Főleg a Fogtündér, úgyhogy az első kiesett fogát haza kellett vinni és betenni a párnája alá, hogy a helyes lakcím alatt megtalálja az illetékes elvtársnő, s hagyjon valami ajándékot helyette. Végül a fogért egy kétszázast kapott. A Tiszavasváriban kiesett fogat is eltettük, hogy majd otthon kerüljön a párna alá, ne zavarjuk meg a Fogtündért holmi helyszínváltással.

A játékokról

Az öt unoka közül igazán ketten tudtak legtöbbet együtt játszani, a két kisebbik lány, Eszti és Adri. Mellőlük többnyire azért szorult ki Babszem, mert túlságosan csajos dolgokat csináltak, amit ő nem értett meg, s nem tudott a történetmeséléshez csatlakozni. Dóri már nagylány, őt általában nem lehetett lekötni és kb. másnaponta gondolta úgy, hogy mi, felnőttek és a kisebb gyerekek korlátozzák őt abban, hogy az életét élhesse. Ó a boldog kamaszkorJ Zsebi meg többnyire mindenütt ott volt és ment bárki után „én is én is” kiáltásokkal nem bírta elviselni, ha bármiből kihagyták.

Első hetekben a lányok néha görkoriztak, ami persze Babszemnek is tetszett, s mivel Eszti szerelése rá is jó volt, nagyon lelkesen próbálkozott. Teljesen egyedül indult neki és nagyon keveset esett, mert azért jó az egyensúlyérzéke. Aztán a görkori láz elmúlt. Utána egy darabig az volt, hogy Babszem sokat bringázott, naponta kétszer is eltekert a strand melletti bazároshoz, ahol játékokat meg különböző gumiszereléseket lehetett kapni. Meg is kérte az apját, hogy majd hozza el neki a zsebpénzét, mert majd vesz magának valamit, de aztán erről később letett.

Visszatérő játék volt még a paparazzizás, amit persze Eszti, meg Adri talált ki, s többnyire abból állt, hogy ők voltak a sztárok, akiknek bujkálniuk kellett a paparazzi elől. Volt, hogy mind bezárkóztak a hátsó szobába, aztán meg négykézláb jöttek előre a teraszra, mert valami alagúton szöktek a fotósok hada elől. A sor végén persze ott volt Zsebi is. Babszem az első kör után kijelentette, hogy ő majd készít egy nagyobb alagutat, ahol állva is el tudnak menekülni. Egy délutánt az autónkba töltöttek, mert akkor 4 keréken léptek meg a paparazzitól. Ott meglepően jól elvoltak, néha helyet cseréltek, hogy ki vezet és olykor „megálltak” enni valamelyik McDonaldsnál.

Labdajátékokból még a röplabda volt a menő, miután egyszer kifeszítettek egy madzagot az első kertben. Aztán meg az, hogy volt a szuperhős Tűzoltólány, aki a focival le tudta szedni a tujákon fenn akadt strandlabdákat. Ez először csak véletlenül fordult elő, mint a röplabda folyománya, aztán már direkt erre utaztak. Többnyire Adri volt a tűzoltólány, aki a hívást nagyon komolyan, felkészülve várta a lugasban. A leghangosabban pedig többnyire Zsebi kiabált.

De persze volt még a szokásos tollasozás, vízi pisztolyozás, focizás meg piknikezés a parton.

A Balatonon az egyik legfontosabb dolog ugye, a fürdés. Az első héten erre még nem volt alkalom, de aztán a másodiktól kezdve naponta legalább egyszer volt pancsolás. Elsősorban a nagyoknak, mert Zsebi néha kihagyta. Az első alkalmakkor beültettem a csónakjába, behúztuk magunkkal amíg bementünk a többiekkel, de nem nagyon akart kiszállni. Aztán kifelé megálltunk a lépcsőnél, ott kicsit mászkált le és fel a fokokon. Később már nem is akart beszállni a csónakba, de azt le kellett vinni, mert a lépcső körül tologattam neki. Ilyenkor Babszem Esztivel meg Adrival bemehettek addig amíg láttam őket, illetve hallottuk egymást (ez többnyire a nádas széle volt). Ha néha ott volt a sógorom anyukája a másik unokákkal, akkor velük beljebb is mehettek. Volt párszor hát előfordult, hogy Zsebi nem jött velünk fürdeni, ilyenkor bementünk úgy, hogy tudtam dobálni a gyerekeket. Babszemet volt a legkönnyebb, nagyon élvezte is, hogy a nyakamból a vízbe vágtam. A lányok annyira nem rajongtak a dologért, meg Eszti kicsit nehezebb volt, Adri meg már olyan csupa kéz-láb, hogy nehéz volt jó fogást találni rajta. Később, amikor Lobi is megérkezett, ő végezte ezt a nehéz fizikai munkát, úgyhogy fürdések alkalmával Babszemet le se lehetett vakarni róla. Óriási csattanások és repülések voltak, s ahhoz képest, hogy igazán úszni még nem tud Babszem, a vízben szerencsére nem fér és a víz alatt is sokáig tud maradni, meg nem nyel vizet, s az orrát se szokta befogni, amikor beleugrott a Balatonba.
Később aztán Zsebinél is volt változás a fürdőzésben. Eleinte egyedül bemerészkedett a vízbe és a lépcső körül elmászkált, aztán sikerült rávenni, hogy bebújjon az úszógumiba és úgy már bementünk mi is mélyebbre (mármint ahol neki már nem ért le a lába). Először persze csak úgy, hogy végig kapaszkodott a nyakamba, de aztán egyre bátrabb lett. Ennek ellenére az úszógumit nem kedvelte meg, csak szükséges rossznak tartotta.

Mindenesetre mindig szó nélkül felvette az úszócipőjét és fürdés után a köpenyét, csak míg lefelé a partra jött, sőt futott, felfelé mindig cipelni kellett. Gondolom vizes cipőben nem szeretett mászkálni a szárazföldön.

Az idő közben nagyon elszaladt és már nem a Balatonon vagyunk, hanem Tiszavasváriban. Közben az előzetes tervekhez képest pár nappal hosszabban időztünk Pesten is, hála Zsebi vírusos megbetegedésének. Retrospektív jelleggel igyekszem felidézni milyen élményeink voltak még.

Július közepére teljes lett Balatonon a létszám. Előbb visszajött Adri a nagymamájától, majd Lobi is befutott 12-én péntek estére. Akkor jó sokáig kint maradtunk a teraszon beszélgetni, s bizony láttunk rókát a kertben. Azt eddig is tudtuk, hogy vannak nyestek, akik valószínűleg a hátsó szoba és a garázs felett laknak, s előszeretettel hagyják a lábnyomukat a kocsink motorháztetején. De a lugas alól ránk villogó szempár és hegyes orr, még úgy is, hogy sötétben a színét nem láttuk a szőrnek eléggé rókaszerű volt. Végülis nem csoda, ha belopóznak a nádasból a nyaralók környékére, ahol ilyenkor nyaranta a szemetesek igazi kincseket rejthetnek nekik. Persze elsőre meg lettünk gyanusítva, hogy túl sok bort fogyasztottunk, meg nem jól láttunk, de egy fél órával később már apu is találkozott a rókával a garázs mellett. Sőt pár napra rá, amikor nagybátyámék jöttek a németjuhászukkal, az is megkergette a rókát, sőt az addigra megérkező húgom is látta az állatot. Szóval nem hallucináltunk.

Állatokról még: volt sok szúnyog, Zsebi hosszú pizsamában aludt, alig csípték meg, Babszemet annál inkább, s ő nagyon vakarózott is, míg az öccse egyáltalán nem, úgyhogy neki egész gyorsan el is múltak a csípései. Nem igazán vettük észre, hogy akárcsak ritkították is volna a szúnyogokat a Balaton mellett. Továbbra is megvolt az a szokásuk, hogy este 9 körül támadtak, s úgy éjfélre lenyugodtak. Néha voltak napok, amikor erőteljesebb volt a jelenlétük, van amikor gyengébb. Zsebi bogarakat szedegetett, főleg hangyákat, „Bogáj” felkiáltással vetette utánuk magát, aztán az elfogott példányokat örömmel morzsolta és adta oda a mamának. Kettő kivételével (akkor futással próbálkoztam de nem igazán ment), minden nap bicikliztem 10 km-t (pont 5-re volt tőlünk a balatoni körút Szentgyörgy-Keszthely kereszteződése), s ott az úton láttam néha öngyilkos hajlamú csigákat, békákat és egyszer egy mókust is. Aztán meg ugye Zsebi egész jól összeszokott nagybátyámék Roxyjával, „Kuta nem bánt” meg „Hissza kuta” mondogatta neki, illetve a németjuhász is pár látogatás után ha az esti sétán betértek hozzánk már nyugodtan elfeküdt és lemondó tekintettel nézte a gyerekeket, s nem akadt fenn rajtuk. Csupán akkor élénkült fel, ha  vonat jött illetve valami állat császkált a tuják tövében (mint a fent említett róka).

Péntek estére a nagybátyámékhoz voltunk hivatalosak gulyásozni, a gyerekek jól eljátszottak a nagy kertben, Zsebi kísértette magát az unokatestvéremmel és egész jól összebarátkozott a kutyával. Legalábbis gond nélkül mondogatta neki, hogy „hissza, kuta” (Vissza kutya) meg elmászkált mellette.
Bár első körben azt ígértük, hogy már vasárnap, azaz még júniusban fürödhetnek a gyerekek, azért az idő nem volt annyira jó, hogy ez megtörténhessen. Csak kedden mentünk le először megmártózni. Én aznap délelőtt elmentem Keszthelyre kis bevásárlásra, azt beszéltük meg, hogy ha visszajövök akkor megyünk megmártózni a Balatonba. Úgyhogy erre aznap ebéd után került sor. Zsebi csak a csónakjában ücsörgött, párszor kivettem és beletettem a vízbe, de inkább maradt a fenekén.

Aztán szerdán már kétszer is lementünk fürdeni, úgyhogy mindenki boldog volt. Közben a gyerekek napi párszor azért összevesztek, mert ugye Zsebi állandóan ment a nagyon után, mindig azt akarta csinálni, amit a többiek. Ez egy darabig szórakoztató, de aztán amikor elveszi a játékokat vagy hisztizik, ha nem kap meg valamit, akkor már kevésbé. A nagyok meg hárman lévén rendszerint előadják azt, hogy ketten összefognak a harmadik ellen, aki valamilyen szinten kiborul. Persze főleg Babszem az, mert ő az egyetlen fiú és aki a legkevésbé tudja jól kezelni a konfliktusokat. Úgyhogy akadnak drámák.

Csütörtökön anyuék elvitték Adrit a másik nagymamájához Egerszegre, meg hazaugrottak intézkedni, betakarítani, vásárolni én meg maradtam a három gyerekkel Balatonszerényben. Meglepően jól elvoltak, amint ketten lettek, már szinte nem is veszekedett egymással Babszem és Eszti, Zsebi is időben lefeküdt és aludt délután. Sőt sikerült háromszor is fürödnünk, mert az utolsó alkalommal Zsebivel csak a lépcsőn ácsorogtunk. Egyébként ő meg fokozatosan szokik hozzá a Balatonhoz, most már nem ücsörög végig a csónakban, hanem kiszáll és a lépcső környékén már mászkálgat is magában. Neki ott pont derékig ér a víz. Ami amúgy tényleg tök jó és magas a vízállás, azaz a nagyobbaknak se kell kilométereket gyalogolni, hogy fürdőzéshez megfelelő legyen a mélysége, így látó és hallótávolságon belül tudnak maradni, míg én a kicsivel a part közelben pancsolok.
De egyébként nincsenek gondok és mindenki jól van. Azért a Balaton még mindig Balaton, még Balatonszerényben is 

Szombati szülinapi parti után a vasárnap teljesen nyugiban telt el. Nagyiék voltak nálunk így én elmehettem bevásárolni a nyaralásra, az ember meg kint maradt még Szadán, hogy kerti munkákat végezzen. Hétfőn csak az udvaron voltunk lent, ott ért minket a délutáni eső is. Addigra anyuék már telefonáltak, hogy Kanizsán 15 fok van és egész napos eső, s mielőtt még kimennénk a Balatonra, nekik feltétlenül el kell menni a hegyre és leszedni legalább a cukorborsót. Azonban a fiúk már nagyon be voltak sózva, hogy kedden utazunk, úgyhogy kedden utaztunk. Csak Balatonszerény helyett Kanizsára. A nehéz készülődés után egész jó utunk volt, párszor csepergett csak az eső, vidékre érve pedig már a nap is kisütött. Annyira, hogy anyuék kivitték a gyerekeket is délután a hegyre, s mivel Zsebi épp felébredt, őt se hagyhatták otthon. Nagyon élvezte, hogy Adrival meg Babszemmel cseresznyét meg meggyet szedtek és fel-alá rohangáltak a domboldalon. Ennek ellenére este elég nehezen aludt el, sőt aránylag korán is kelt. Szerda koraeste azért kiértünk Balatonszerénybe, amit már mindenki nagyon várt. Szerintem részben Zsebi is emiatt volt annyira nyugtalan az elmúlt napokban. Nem is beszélve Babszemről, aki már mindenkinek elújságolta, hogy mikor és hova fog utazni. Na meg én is már készültem, mert ez lesz az utolsó nyár, amit végig együtt tudok tölteni a fiúkkal.
Míg anyuék kipakoltak, én a gyerekekkel lementem a partra. Zsebi persze nem sok mindenre emlékezhetett tavalyról, de nagyon lelkesen kiabálta végig a kikötőt rámutatva minden vitorlásra és csónakra, hogy „Hajó! Hajó!”. A nagyok is megnyugodtak, hogy sok minden nem változott, viszont van rengeteg víz, meg hatalmas hullámok. Beletörődtek, hogy fürdésről egyelőre szó sincs, legalábbis amíg csak melegítőben lehet lemenni a partra addig tuti.

Csütörtök reggelre mindenki jól kialudta magát, s délelőtt elmentünk a nagybátyámékhoz, hogy elhozzuk anyu bringáját, amivel tavaly is közlekedtem. Aztán hazafelé megtörtént az első baleset, Babszem elzúgott a bringájával. Nem láttam hogy történt, mert ők előre mentek a papával, nekem meg még utolsó pillanatban szereltek a biciklimen, úgyhogy mire utolértem őket (s nem kellett messze mennem), már megtörtént a dolog: hatalmas búb lett a gyerek jobb szeme felett meg a könyöke és a csípője lehorzsolódott. Ő lett a kis sebesült, s délután a kedvéért a mama meggyes pitét sütött abból, amit kedden szedtek.
Ebédre megérkeztek a húgomék is családi nyaralásukból, aztán itt hagyták Esztit, mert a Dóri még egy hétre táborba megy, úgyhogy egyelőre létszámnál vagyunk. Babszemet délután nagyon izgatta a görkorcsolyázás, mert a lányok felhúzták a cipőiket, s mentek pár kört, úgyhogy utána neki is ki kellett próbálnia. Persze gyakorlatban rájött arra, amit én mondtam, hogy ez nem annyira egyszerű tudomány ám, mint ahogy látszik. De ő azért kitartott és próbálkozott. Azt mondta, szerinte nagyon jól jönne neki egy görkorcsolya iskolába járáshoz. Utána meg még persze Zsebire is fel kellett csatolni a 31-34-es rózsaszín szerelést, mert nem maradhatott ki a sorból. De legalább neki hamarabb leesett, hogy ez nem az ő színvonala és 2 percen belül már inkább a saját lábán szaladgált, meg motorozott.

Zsebi meg ugye csinál mindent, amit a nagyok. Például otthon nem szereti a zuhanyt, de itt miután végignézte a nagyok fürdését hevesen tiltakozott a kiskád ellen és őt is zuhanyozni kellett, amit nagy vigyorral a képén élvezett végig.

Szombat délután Babszem elment a nagyival Tiszavasváriba. Zsebi éppen hatalmasat aludt, valamikor 6 körül ébredt fel és eleinte nem kereste a bátyját, csak vasárnap meg hétfő reggel nézett be a szobába, az emeletes ágyra, hogy hol van Kám. Azóta igazán élvezi a helyzetet. Mondjuk a meleg miatt, meg mert délutánonként nem kell időre aludni meg ébredni, kicsit eltolódott a napirendje, mert nagyokat alszik és csak úgy 6 felé megyünk sétálni meg játszótérre. Este is későn ájul be, mert apa is sokáig dolgozik és kevés időt tudnak együtt tölteni, de reggel meg ugyanezért igazából korábban ébred, hogy még otthon találja az apját.

Mondjuk nekünk a négy fal között elviselhető az élet, 27 fokra állított légkondi mellett. Csak holnap lesz kellemetlen sétánk a doktornőhöz, mert státuszra kell mennünk (megtudjuk mi mekkora), illetve felíratni mindent, amire szükség van a nyárra, s persze délben van egészséges rendelés. Remélem, hogy kevesen lesznek:)

Babszem meg már sok tüzet eloltott Tiszavasváriban, volt strandon, dínó kiállításon és ma ő fogta a legtöbb és legnagyobb halat is a pecázás alkalmával.

Végül Babszem egész héten nem ment már oviba, miután bár magas láza csak hétfőn volt, de még kedden is akadt hőemelkedése, szerdára nem engedtem, az utolsó két napra meg már minek, gondoltam. Amúgy is csütörtökön jött fel a nagyi, úgyhogy nem csak velem meg Zsebivel kellett itthon unatkoznia. Úgyhogy kitört a vakáció nála.

Ja és csütörtökön megérkezett a diákigazolványa. Nagyfiam lett.

Egyébként Zsebi szerda estére lázasodott be, s bár nála magas láz csak 2x volt, még ma délelőtt is volt hőemelkedése, de ő is roppant örült a nagyinak és csak ma este lefekvéskor keresgélt engem, mert nekem meg kimenőm volt, s elmentem sörözni.

A múlt hetet ugye úgy kezdte Babszem, hogy folyt az orra és piroslott a torka, de semmi más baja nem volt, lenyomta a ballagást is. Aztán pénteken a fiúkkal kimentünk Délegyházára, mert anyuék a héten ott voltak a húgoméknál, szokás szerint aránylag későn indultunk, 9 helyett 10 után, előtte a húgom szólt, hogy a Gyáli út felé nagy a dugó inkább Soroksár felé menjünk. Babszemnek nagyon tetszett az útvonal, kérte, hogy máskor is menjünk arra, mert mennyi szép házat lehet látni. Nagyon jót játszottak kint és még szép idő is volt, bár estefelé sűrűsödtek a felhők, s ezért odáztam a hazamenetelt, de Délegyházát elkerülte a vihar, úgyhogy későn, de hazaértünk. Így mondjuk legalább az altatással nem volt gond, mert egyedül voltam, lévén a párom kiment Szadára munka után. Mire Zsebi elaludt, már Babszem is húzta a lóbőrt.

Szombaton mentünk Szadára, na ott aztán délután elkapott az eső rendesen.

Vasárnap délelőtt elmentünk megnézni a Dunát, meg én igyekeztem beiktatni egy kis Könyvhetet, de mivel még mindig itt néznek rám vádlón a Könyvfesztiválon szerzett kötetek olvasatlanul, nem igazán akartam vásárolni, csak a fiúknak vettem 1-1 könyvet.

Végül ma reggelre Babszem belázasodott, úgyhogy nem ment oviba, s bár nagyon csalódott volt, mert szerdán lenne az Apák Napja, eleinte még azt mondtam, hogy ha kedden láztalan akkor a szerdát nem kell kihagynia, de napközben jóval magasabb volt a láza, mint reggel, úgyhogy szerintem egész hétre lemondom az oviját. Zalán már szombat este óta beteg, beszéltem az anyukájával, hogy tudjam mire számítsak, mert valószínűleg valami ovis vírusuk van, a magas láz vissza-visszatér nála is, s szintén itthon lesz a héten.

Az ovinak ugye hivatalosan vége, vagyis még egy hét van, meg lesz apák napja is, de csütörtökön megtörtént a ballagás. Elbúcsúztak a leendő iskolások. Mint Babszem:

Ma este, amikor Zsebi bement a szobába kezében egy tálkában mogyoróval, először odament Babszemhez és megkínálta őt.Teljesen magától tett így, mi nem szóltunk neki előtte.

Mondjuk nem várta meg, hogy vegyen is belőle Babszem, de azt hiszem, a lényeg a gesztus, meg az önállóság.