Először volt a könyv, aztán jött a klub (aminek az utolsó 3 összeröffenéséről sajnos igazából hiányoztam, de becsületesen elolvastam a regényeket, sőt most is arra készülök az Édesek és mostohákkal), majd a hír a filmről. Hosszú hallgatás. Valaki letorrentezte. Megjelent magyarul is. S végre tegnap én is megnéztem. Azt kell mondanom, hogy bravo. Lehet kötözködni, hogy apróságokat megváltoztattak a könyvhöz képest (pl. hogy melyik szereplő kapja melyik regényt, hogy Grigg nem fiatal, hanem annyi idős mint a csajok nagy része stb.), de igazából az egész filmből az jön le, hogy Austen még mindig tud aktuális lenni. Hogy vannak olyan irodalmi művek, amelyek máig hatnak, mert megérdemlik. S igen, még férfiak is találnak benne olyan dolgokat, amikkel jobbá tehetik az életüket, párkapcsolataikat. Szóval a könyv nélkül is lehet élvezni a filmet, van értelme és ha az ember olvasta és kedvelte a sztorit, a film nem fog csalódást okozni.
Tegnap este míg az ember játszott a szomszéd gépen én ezt néztem, de néha bizony ő is elcsábult. (Most min nevetsz? tette fel többször is a kérdést)

Tegnap délután aztán elég nehéz volt Babszemmel. Keveset aludt, sokkal többet nyafogott mindenért amit akart és nem úgy történt, ahogy szerette volna, mint azt megszoktam. Azt hiszem eléggé felspannolta magát és egyszerűen nem tudott leengedni. Este mondjuk elég hamar bealudt, így végre behoztam a lemaradásaimat az Olvasónaplómban is (augusztusban jó sokat sikerült olvasni, viszon keveset tudtam írni).
Ma már 9-re mentünk. Reggel szinte azonnal berohant a terembe, bebújt a kedvenc helyére, alig tudtuk rávenni, hogy az apjától búcsúzzon el. Tízórait is szépen megitta, majdnem két pohárral, teljesen egyedül, csak a végén öntött magára egy kis baracklét, de ma rutinosabb voltam, kértem előkét így átöltöztetni nem kellett a csemetét. Aztán kimentünk az udvarra, ahol azonban nagyon hamar elfáradt. Tologatta a babakocsit, kipróbált néhány motort, csúszdázott (felmászni még nem tud rá, viszont egyedül csúszott le), s mint valami menekülőművész felfedezte az összes kaput, ajtót, ahol távozni lehetne az udvarról, mert a bekerített hely számára kevés,ő a nagy tereket szereti.
Aztán nem maradtunk teljesen két órát, eljöttünk hamarabb. De úgy beszéltük meg, hogy holnap korábban megyünk, reggelizünk és talán ebédre is maradunk. Majd meglátjuk.

Ma délután, olvasás közben elhunyt. 90 éves volt. Ennyi a hír. Úgy 2005-2006os olvasási évem nagy újrafelfedezettje volt Szabó Magda. Olvasgattam tőle de még mindig van rengeteg regénye, amire rá se néztem. Az ember róla is azt hitte, örökké fog élni és még rengeteg mese ragadt benne.

Mostanában nem haladok a könyveimmel. Még amikor kisebb volt a Babszem és fél órákat etettem, olyan jókat olvastam közben. Még éjszaka is. Amióta azonban rövid idő alatt elintézi a dolgát, ráadásul állandóan ficereg, jobban kell tartani is, már lassabban mennek a dolgok, ráadásul sokszor ha szabadidőm van inkább a pc-re kattanok, nem a könyvre. Ezért is tartott soká például a Philip Roth könyv kiolvasása is. A másik meg, hogy bár vannak képeskönyvei is a Babszemnek, akár fél órát is képes eljátszani az én köteteim lapozgatásával. Csak akkor veszem ki a kezéből, amikor a hajtogatás, forgatás, pörgetés már kezd tépkedéssé fajulni. Biztos kíváncsi rá, mi a fenét találok annyira érdekesnek a betűhalomban. Az olvasóvá nevelést nem lehet elég korán kezdeni:

Nem panaszkodhatom, megy az, van rá időm, mert hát a szoptatás úgy 20-40 perc naponta 5-7 alkalommal, úgyhogy a fotel karfáján mindig ott az aktuális kötet és amíg eszik a gyerek, én a betűket falom. A legfrissebb élmény Anna Gavalda: Együtt lehetnénk című regénye volt, amit már Vica is ajánlott.  Két nap alatt a végére értem, ami lássuk be egy két és fél hónapos gyerek anyjaként nem semmi teljesítmény. Még az éjszakai etetést is szívesen fogadtam, hisz akkor is belefeledkezhettem a történetbe, sőt lehet hogy néha nem is bántam, hogy Babszem többet egyen a szokásosnál, mert addig se kellett letenni a regényt. Mikor lefeküdtem meg persze a szereplőkkel álmodtam. S természetesen  hamarosan sort kerítek a Szerettem őt-re is. Na meg persze újra Párizsba vágytam a regény olvasása közben, holott sose voltam frankomán.

A gyerekneveléses könyvek után megint kicsit fantasyt olvastam. Elvégre befejeződött a Narnia krónikái, aminek a legnagyobb baja, hogy nem került a kezembe tizenévesen. Na de majd Babszemnek itt lesz a polcon az összes kötet. Aztán a hétvégi pihenések közben meg kiolvastam az utolsó eddig megjelent Harry Pottert is, jóval azután, hogy lecsengett az összes izgalom, ami körülvette. Narniával ellentétben Rowling sorozata tényleg a mai gyerekeknek szól, s igazán azoknak jó, akik a regényekkel nőnek fel. Engem már az előző rész óta idegesített Harry jellemfejlődése, de hát ráébresztettek, hogy kamaszodik, és a kamaszkor biza ilyen. Na meg újból meg kellett állapítani, hogy nem én vagyok a célközönség. Végül azonban sikerült egy olyan regényt beszerezni és elolvasni, ami maradéktalanul megfelelt mindenféle kívánalmaknak és elvárásoknak. Méghozzá Neil Gaiman Neverwhereje volt az. Ahogy Isolde is mondta: Hű. Még ott figyel a polcomon a Stardust is, amit szintén elolvasok, ha lehet a film megjelenése előtt, amiből épp a legutóbbi Empire-ben volt pár kép, na meg Neil Gaiman maga is írogatott róla a blogjában.

Ennek a postnak a célja nem más, mint önreklám. Szeretném felhívni mindenki figyelmét az olvasónaplómra 🙂

A Firefly mellett azért sikerült még más jó filmeket is látni a hétvégén. Pótoltam végre a Kerülőutakat, s persze legszívesebben azonnal ittam volna valami nagyon finom bort, valamint szerettem volna örökbefogadni Milest, aki még részegen is olyan kis ölelnivaló apró bocsnak nézett ki. Az Első a szerelem pedig megint egy intelligens romantikus komédia, kiváló szereposztással na jó, a sráctól mondjuk nem voltam elájulva, de a két főszereplőnő mellett senki se rúghatott labdába. Ráadásul a film vége meglepően keserédesre sikeredett.* Aztán amíg az emberem dolgozott még lenyomtam egy Batman keződik!et is, továbbra is a legjobb denevérfilmként tartom számon, s lefekvés előtt még azt is szomorúan kellett konstatálni, hogy már csak 3 rész van vissza Serenity legénységének kalandjaiból. Azt hiszem valahonnan be kell szerezni a filmet is.

*S végre kiderült, hogy már a Wimbledonban is pazarnak ítélt szám nem más, mint a Ghostwriter RJD2tól.