Hogy az elmúlt négy napban itt volt a nagyi, azt én elég rendesen kihasználtam. Csütörtökön ugye eljutottam hajat vágatni, pénteken délelőtt egyedül elintéztem a heti nagybevásárlást, délután pedig a városban mászkáltam, szombaton beugrottam a munkahelyemre, ma pedig tornászni mentem.

Voltam péntekenként antikváriumokban és az Ázsia boltban. Az egyik helyen az eladó szólt, hogy most a költözés miatt át lettek pakolva az angol könyvek. Először nem is értettem, mit is mond, meg miért is beszél hozzám, aztán rájöttem, hogy annak ellenére, hogy több mint másfél éve nem jártam feléjük, felismert és tudta, hogy én mindig az angol könyveiket nézem meg. Amúgy magamhoz képest visszafogott voltam, sőt kicsit meg is ijesztett, mennyire nem érdekeltek a könyvek. Itthon már nincs helyem, egyre kevesebbet olvasok, s ha valamit mégis, akkor inkább megszerzem kiadótól, könyvtárból vagy e- formátumban. Kicsit könyvcsömör vett erőt rajtam. Viszont annak meg nagyon örültem, hogy az Ázsia nagyobb helyre költözött és szép kényelmesen lehetett nézelődni a portékáik között. Na itt már vásároltam.

A gyárból meg hazahoztam mindenféléket, amiket még ott hagytam, bár amiért mentem, hogy névjegykártyákat nyomtatok magamnak, nem jött össze, mert eltűnt a névjegykártya fájlom (nem találtam itthon egyik gépen se és ott se volt sehol). Viszont kicsit sétálgattam a hideg belvárosban forró itallal a kezemben.

A vasárnapi torna meg annyiban csalódás volt, hogy először azt hittem, step óra lesz, de átszervezték az órarendet és zsírégetőt hirdettek. Sebaj, gondoltam, nekem az is jó, mert úgyis hájégetésre vágyok. Csak azt nem értem, hogy miért kell minden ilyen óra második felében 20 percet hasizmozni. Ha azt akartam volna, akkor az alakformálóra megyek, ami egy órával később kezdődött. Viszont  nagyon menőnek éreztem magam, mert elvittem a pulzusmérő órát, hogy lessem, mikor vagyok a zsírégető tartományban, de a hasizomnál nem voltam!

Belezsúfoltam hát, amit lehetett ebbe a négy napba és szerencsére mindenki kooperált.

Ma délelőtt megérkezett a nagyi, akit Zsebi nagyon várt, még a folyosóra is kiszalad elé és aztán látványosan nagy volt köztük a szerelem. Úgyhogy szépen elmentem és hajat vágattam, meg IKEA-ztam. Csak az altatáshoz kellettem, mert az bizony nem működött nélkülem. (Vajon mikor lesz 3 és fél órám elmenni moziba és megnézni a Les Misérablest?)

Természetesen Babszemért is a nagymama ment, sőt ő is itthon fog maradni holnap, de erre felkészítettem már a kicsit is, hogy nem sajátíthatja ki teljesen a nagyit. Viszont ma este fürdésnél még szeretett volna kettesben lenni a nagymamával, ám Babszem kitalálta, hogy beül ő is a kádba. A közös mosakodás hol jól, hol rosszul szokott elsülni a fiúknál. Na most nagyon rosszul sikerült, mert Zsebi behisztizett, hirtelen bőgni kezdett minden előzmény nélkül. Vagyis csak annyi volt az előzmény, hogy a bátyja bemászott mellé a kádba, s nem lehetett már csak a nagyival pancsolni. Eltartott egy darabig, míg megnyugodott.

A múltkor az ember meg is jegyezte, hogy mintha Zsebi makacsabb és sírósabb lenne, mint Babszem volt, főleg amikor fáradt, akkor lesz nyűgös. De mondtam neki, hogy szerintem a nagyobb is elég nyűgös volt már esténként, elég csak az első időkre emlékezni, amikor fáradtra ordította magát esténként. Úgyhogy megint megállapítottuk, jó, hogy van ez a blog, mert emlékezik helyettünk ilyenekre is (s pont ma olvastam, hogy attól, mert az internetet használjuk memóriánk helyett, még nem vagyunk buták), s nem fogjuk majd azt mondani, hogy á, a mi gyerekeink angyali jók voltak, sose sírtak, hisztiztek és nehéz napokról, frontokról még csak nem is hallottak.

Szóval sikerült visszazökkenni a hétköznapokba. Zsebi boldogan integetve bocsátja útjára a többieket reggelente, nem sokkal az után, hogy felébred, mert ő kel legkésőbb. Aztán élvezi, hogy minden játék és még anya is az övé.

Tegnap a nagy havazásban nem bírtam rávenni, hogy lemenjünk legalább az udvarra, aztán meg persze hatalmasat aludt, s mire felébredt, itt már tocsi-locsi volt és hiába készítettem elő a szánkót, már az oviig se lehetett elhúzni, sőt még az eső is szemerkélt. Úgyhogy ott játszottak kicsit az udvaron, aztán jöttünk haza. Babszem meg kitalálta, hogy ő lefürdik meleg vízben, mikor megérkezünk, s ez tegnap és ma is hihetetlen izgalmas volt az öccsének, aki végig ott ugrándozott a fürdőszobában és majdnem olyan vizes lett, mintha ő is benne lett volna a kádban.

Ma már azért elmentünk délelőtt is sétálni, de a délután és este majdnem ugyanúgy zajlott, mint tegnap.

Babszem meg egyre jobban rajzol. Kicsit későn érő volt ebben, de most már határozottan szeret rajzolni és jó képeket készít. Igaz, hogy ebben is néha monomániás, képes egy hétig ugyanazt rajzolni (vonatokat, versenyautókat, űrhajókat stb.) Az oviban most az a projektjük, hogy milyen lenne az ideális óvoda. Lehet ovit rajzolni, ő pedig sárkányovit készített. Az épület mellett olyan állatokkal, amiket az Így neveld a sárkányodat-ból ismer (Gronkel, Éj Fúria és társaik:)

Ugye Babszem akkor kezdte, újra, hogy köztünk aludna, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy jön a kistestvére. Eleinte majd minden este valahogy kikavarodott hozzánk, aztán megbeszéltük, hogy heti 1x, szombaton alhat köztünk. Ennek ugye csak az a feltétele, hogy délután is aludnia kell. Ha ez nem teljesül, nem alszik köztünk. Az elmúlt időszakokban azonban egyre zaklatottabb lett ez a szombati köztünk alvás.

Először is, Zsebi is érzi, hogy ilyenkor valami más van, sokkal később alszik el, éjszaka is többször felébred, várja, hogy kiköthessen köztünk, ami ugye nem történik meg, mert a hely már foglalt. Ezért aztán Babszem is későn szokott ilyenkor elaludni, s nagyon nyugtalan, rengeteget forgolódik, valamelyikünkre biztos rátapad, reggelre fáradt az éjszakai munkától. Bár mindig azt mondja, hogy jól aludt, de a karikás szemek azért árulkodóak. Természetesen mi se alszunk jól, vasárnap már délre mindenki nyűgös és fáradt lesz. Úgyhogy miután múlt szombaton extra katasztrofális volt az éjszaka (Zsebi 11-kor aludt el, éjjel többször felébredt, végül felmásztam vele Babszem ágyára, de még így is korán kelt), úgy döntöttünk, változtatni kell.

Megbeszéltük hát Babszemmel, hogy a szokásos feltételek mellett (délutáni alvás) apa fog vele aludni az ő ágyában, én a sajátunkon és ha kell, Zsebit majd odaveszem. De így legalább az esti altatás programja nem változik, a kisebbik nem érzi úgy, hogy kimarad valamiből, a nagyobbnak azért még mindig jut valami extra. Eleinte kicsit tartottam attól, hogy ezt nem érzi majd Babszem megfelelő motivációnak, de miután tegnap délután külön elmondta anyunak meg apunak is telefonban, hogy hogyan fog aludni, eléggé megnyugodtam.

S valóban a tegnap este jobban sikerült, mint bármelyik korábbi szombati lefekvés, talán csak az ember nem aludt annyira jól, de 4-ből 1 az máris jobb arány, mintha 4-ből 4 szenvedett volna.

Nyár óta szerencsére Babszem látóköre, ami a filmeket illeti, tágult. Szó se róla, még mindig úgy megy a dolog, ha lát valamit akkor azt 10x megnézi egymás után, de végre nem csak Thomasokat akar ugye nézni. Már írtam arról, hogy hosszas győzködés után megnézte végre a Wall-E-t s mennyire megkedvelte (amúgy Zsebi is, bár őt a robotos akciósabb részek érdeklik, az elejét neki át kell ugrani). Előtte már kezdtek neki bejönni a Pixar filmek, hisz az ősszel a Hihetetlen család meg a Verdák 1-2 volt a sztár. Kanizsán megint befigyelt két Barbie film is a lányok jóvoltából, ebből a Hercegnő és a Rocksztár volt a kedvenc, de most csak 2x nézte meg. Viszont megismerkedett a Madagaszkárral is (eddig a pingvinek sorozatára ha el is kaptuk a tévében nem figyelt, nem érdekelte),  persze rögtön a 3. résszel. De azt már itthon is megnézte és kíváncsi a többi részre is. Mondjuk akkor már visszafelé akar menni, legközelebb a Madagaszkár 2-t szeretné megnézni.

A hétvége egyik programja pedig az Így neveld a sárkányodat megtekintése volt, ami szintén nagy sikert aratott, azóta az megy és persze már kívülről fújja a szövegeket. Zsebi pedig mondogathatja közben, hogy “háká” ami nála a sárkányt jelenti.

Amúgy ma készítettek az oviban álarcot maguknak és Babszem viselte is rendesen, sőt ismét határozottan kijelentette, hogy Mr. Irdatlan szeretne lenni a farsangkor az oviban. Elvégre az álarc megvan, most már csak annyi dolga van anyának, hogy megszerezze a ruhát hozzá (fekete kesztyűvel és cipővel és ne a régi, a kék legyen, hanem a piros).

Holnap ismét visszatérnek a hétköznapok, nagyfiúk mennek dolgozni, kicsi meg marad itthon anyával.

Péntek reggel elmentünk Babszemmel a védőnőhöz, tényleg végeztünk 15 perc alatt. Mindent rendben talált nála, hallással, látással nincs gond, cipőben 130 centit és 22kg-t mért. Babszemnek amúgy tetszettek a feladatok, sőt az elején még egy embert is rajzolnia kellett, aki ugyan pálcika volt, viszont akkurátusan megrajzolta az 5-5 kéz és lábujját. Aztán később a délelőtt folyamán hármasban elmentünk a könyvtárba is, ahol most, hogy lecserélték a padlószőnyeget igencsak jókat tudtak szaladgálni meg csúszkálni. Szerencsére délelőtt lévén nem voltak sokan, úgyhogy igazán senkit se zavartak. Babszem persze azonnal talált magának egy vonatos könyvet, azt ki is kölcsönöztük.

Az előző napi oltások miatt szerencsére egyik fiú se lázasodott be, viszont a hétvégén már erősen érződött, hogy ki vannak pihenve. Szombaton délután mind a ketten nagyot aludtak, későn is indultunk el bevásárolni. Este pedig nagyon nehezen ment az elalvás. Főleg Zsebi részéről, aki aztán éjszaka is elég nyugtalan volt, végül mellettem aludt fenn Babszem helyén. Mert ugye a nagyobbiknak szombat este van megengedve, hogy köztünk aludjon, feltéve, ha délután is lepihen. Márpedig ezt öcsike megérezte, azért lehetett sokkal nehezebben elaltatni és éjszakai ébredése után nem volt hajlandó visszamenni az ágyába. Hiszen a szülők eddig nem szórakoztak, ha felnyögdécselt, azon a címen, hogy jaj csak fel ne ébressze a bátyját fel szokták kapni és maguk közé tették. Most meg ilyen nem történt. Ezt nehezményezte.

Amúgy persze tudjuk, hogy mit hol rontunk el ilyen alapokon (éjszaka ne zavarja a bátyját pl.), de igazán úgyis csak pár évig van ez, hamarosan majd kizárnak a szobáikból és be se mehetünk hozzájuk, csak ha engedélyt kérünk.

Tegnap délután hazajöttem a fiúkkal Kanizsáról. A hetet Babszem még ovimentesen tölti, előre be volt tervezve, hogy akkor végre elmegyünk és megkapja a 6 éveseknek kötelező oltást meg felmérheti végre a védőnő is. Mivel Zsebinek is épp aktuális a 18 hónapos kötelező, meg az emlékeztetők, úgy gondoltam, hogy nehezített pályán nyomulunk és mind a két fiút egyszerre oltatom be. Egész izgalmasra sikerült az odaút, mert majdnem fennmaradtam a villamoson. Babszem leszállt, de olyan lassú volt mindenki a környéken és senki se próbált segíteni, hogy mire én kerültem a lépcsőhöz, becsukódtak az ajtók. Szegényke lent a megállóban nagyon megijedt én meg dörömböltem a fülke ajtaján (legalább ott álltam mellette és mondjuk hallottam, hogy majdnem végig telefonon beszélt valakivel a vezetőnk), aztán újra kinyitották az ajtót és leszálltam.

A doktornőnél nem sokat kellett várni, Babszem igazi hős volt, szó nélkül tűrte, hogy megszúrják, Zsebi már korántsem volt ennyire ügyes, de őt 3x is megbökték. Most viszont legalább ha minden jól megy 2 éves koráig nem is kell elmennünk tanácsadásra. A hazaúton már semmi extra nem történt, s egyelőre egyik gyerek se lázasodott be, de a kötelezőtől még 3 napig előfordulhat hőemelkedés.

Tegnap délután óta teljes létszámban vannak jelen az unokák, s ez még egy napig így is marad. Babszem jól eljátszott a felépült bányával, még volt, hogy egy órát nyugiban az Esztivel is elvoltak. Sőt, elviselték azt is, hogy az asztalhoz melléjük ült saját kisautóival Zsebi is, s így is viszonylag csendben voltak.

Persze azért nem mindig minden nyugi. Lányok néha felkapják és szívesen foglalkoznak a legkisebbel, meg bevonják maguk közé Babszemet is, aztán fordul a kocka és mindenki mindenkivel veszekszik. Majd megint közös öröm. S mindez persze hatalmas hanggal jár, mert senki se tud csendben beszélni, a gyerekek mind azt gondolják, akkor figyelünk rájuk, ha elég hangosak.

Először tehát Tiszavasváriban jött meg a Jézuska. Már vasárnap feldíszítettük a fát. Teszvesz néni engem kért meg, hogy vigyek karácsonyi zenéket, mert szerinte úgy kell a díszeket aggatni, s a nagyszobában csak a tévéről tudjuk hallgatni, szóval vigyek pendrive-on. Úgyhogy muzsikáról gondoskodtam, de persze nem a szokásos Csendes éj szólt, hanem Michael Bubble meg válogatás, szóval nem biztos, hogy pont ilyesmire gondoltak, amikor felkértek DJ-zni.

24-én dupla ünnep is volt, mert akkor van teszvesz néni születésnapja is, úgyhogy ezzel egész nap lehet poénkodnia a családnak. Este aztán volt ajándékbontás, mindenki örült annak, amit kapott. Zsebinek jutott kukás autó, aminek van sofőrje de még be is lehet mellé ültetni valakit és a vezetőfülke ajtaja is nyílik. Babszem meg kapott vagonokat a terepasztalhoz, meg Lego készletet, amiből kis autókat lehet összeállítani.

Karácsony első napján pedig elmentünk meglátogatni a keresztszülőket, úgyhogy lefutottuk a hivatalos köröket. Azért az ilyen karácsonyozásnak előnye az, hogy nem kell otthon nagy rendet vágni, meg napokig sütni-főzni. Mert azért a sok finom kaja azért eléggé azt jelenit, hogy teszvesz néni nem sokat mozdult ki a konyhából. Igyekezett a hagyományos menüt úgy csinálni, hogy passzoljon a diétánkba, a sok hús mellé voltak jó zöldséges kaják is.

Aztán tegnap délután feljöttünk Pestre, ma délben pedig lejöttem a fiúkkal Kanizsára. Itt is nagy volt az öröm, mert a reklámokból kinézett Lego bányát kapta Babszem, úgyhogy a papával a délután azt építgették és egész jól haladtak. S még holnapra is maradt.

Szerdán még volt láza Babszemnek Tiszavasváriban, egész nap pihent és rengeteg teát ivott (meg élvezte, hogy tévézhet), de aztán jobban lett. Közben mi még otthon végeztük az utolsó simításokat a karácsonyi előkészületeken. Elmondanám, hogy szakítottam a Bookline-nal, akiktől még december 9-én megrendeltem az ajándékba szánt könyveket, de 19-ig nem szállították ki, sőt még akkor is úgy volt, hogy bár 1ről kiderült, nem tudják prezentálni (bár én is akcióban rendeltem meg és még utána egy hétig hirdették, hogy akciós a kötet), majd talán 21-én szállítani tudják a többit. De én arra már nem vártam, hanem szerdán lemondtam az egész rendelést, aztán elmentem az Alexandra Könyváruházba és megvettem mindent személyesen. Még azt a könyvet is, ami hiánycikk volt a bookline-nál.

Zsebi meg közben élvezte, hogy egyke és hogy az apja is aránylag sokat van otthon, mert szabadságon volt és a karácsonyi körökön meg egy megbeszélésen kívül mindig jött haza. Csütörtökön még elmentünk együtt fát venni és fel is díszítettük, hogy mire hazajövünk ott legyen nálunk is. Este meg bepapíroztam az ajándékokat és elnézve a kupacokat arra gondoltam én biztos azzal fogok majd lebukni, hogy valamelyik gyereknek fel fog tűnni, a Jézuska ugyanolyan rondán csomagol, mint az anyjuk. Pénteken aztán lejöttünk Tiszavasváriba. Amúgy hiába volt csak 1 gyerek otthon, meg készülődtünk elő egy csomó mindennel előző nap, pakolás és rendrakás után is csak délben indultunk el. De legalább Zsebi aludt egy órát útközben.

Itt egyelőre nem esik a hó, Zsebi még szokja a helyet (az alvási ritmusa elég zaklatott) és még betegeskedik, de legalábbis a torka biztos fáj szegénykének.

Az óvónénik már a múlt héten faggatóztak, hogy vajon december 17 után hányan jönnek még oviba? Mert nekik még van szabadságuk és kivennék, összevont csoportok lesznek és kevés óvónő, úgyhogy jó lenne, ha néhányan meg tudnák oldani, hogy otthon tartják a gyereket. Nekünk mondjuk ez nem ütközött akadályba, meg amúgy is azt terveztük, hogy a nagyi 18-án kedden elviszi Babszemet magával mi meg majd pénteken megyünk utánuk. Aztán a múlt héten skype-on a nagypapa megmutatta az átalakítás alatt lévő terepasztalt, s a gyerek be lett sózva. Már a múlt csütörtökön alkudott, hogy ő inkább már szombaton menne Tiszavasváriba. De szóltam neki, hogy szombaton Eszti szülinapjára kell mennünk és akkor beleegyezett, hogy mégis maradjunk az eredeti felállásnál.

Szombaton tehát Délegyházán voltunk, főleg csajos buli volt, de azért a fiúk is feltalálták magukat. Zsebi rohangászott össze-vissza, Babszem pedig még táncolni is beállt a lányokkal. Aztán persze hétfő délután már úgy jött haza az oviból, hogy kicsit krákogott, este köhécselt is. Úgyhogy a terv, hogy kedd reggel még elviszem a 6 éves oltásra ugrott. Meghagytuk neki, hogy egész nap pihennie kell, meg mézes teát innia. Délelőtt volt egy kis hőemelkedése, 37,2 és megbeszéltük, ha lázas lesz, nem utazik Tiszavasváriba, hanem mondjuk csak holnap. Úgyhogy Babszem egész nap nagyon rendes volt, feküdt meg itta a teákat és félóránként mérte a lázát. Délután mondjuk túl izgatott volt ahhoz, hogy aludjon rendesen (ő azt mondta, kicsit aludt, szerintem semmit, de feküdt az biztos), viszont nem volt láza, úgyhogy mehetett a buszhoz a nagyival. Aztán este már skype-oltunk is, nagyon tetszik neki az új pálya, nagypapa meg lett dicsérve.

Zsebi is érezte ezt a nagy készülődést, mert ma ő se aludt egész nap, úgyhogy este eléggé beájulós figurával tért nyugovóra.

Zsebi napról napra ügyesebb meg okosabb lesz. Egyre több szót próbál utánozni, kimondani de még mindig csak az első pár hangig jut. Ennek ellenére a “Ká”-ra mindig tudjuk, hogy Kázmérra, Kávéra stb. vagy mire gondol. Nagyon jól ki tudja fejezni magát, főleg a testbeszédével. Most már nem csak bólogat a kérdésekre, hanem rázza is a fejét, ha éppen nem azt akarja amire kérdezünk. A nagy öltözést kicsit nehezen viseli és közel annyit se szeret gyalogolni, mint Babszem ennyi idősen. De még elnézzük neki, mert tél van, hideg és kényelmesebb bundás kezes-lábasában ücsörögni a kocsijában, mint menni. De azt mondtuk, tavasszal már kirándulgatnia kell, de komolyan. Illetve kap majd motort, Babszem meg megy mellette a biciklijével nekünk pedig majd futni kell utánunk. Szóval sportolunk.

Zsebi amúgy sokkal nyitottabb a környezetére, mint Babszem volt és érdeklődőbb, több mindent kipróbál. Játszik vonatokkal (lefekszik néha melléjük ő is), de kocsikkal is, nagyon szereti a kamionokat és a markolókat, utcán is a teherautókra szokott főleg ráizgulni. Az utánzása meg nagyon aranyos, még akkor is amikor kipakol egy 100as papír zsebkendőt és mindegyikkel megpróbálja megtörölni az orrát.

Van 16 foga. Az utolsó 5-t majdnem egyszerre növesztette. Még írtam arról, hogy jövöget neki bal alul a rágó aztán egy nagyon nyűgös időszakban kiderült, hogy közben a négy metszőbe is beleerősített.

Egy idő után persze Zsebit is érdekelni kezdte, hogy mit is néz annyira Babszem (Wall-e), úgyhogy néha odaült mellé és egy darabig le is kötötte a film. Aztán megmutattam neki Shaun, a bárányt és a lavina elindult. Mostanában már van úgy, hogy bekapcsolja a számítógépet (előbb a hosszabbítót, aztán a gépet) majd ütögeti a széket és mondja, hogy “Csücs csücs”, azaz jelzi hogy odaülne. Egyébként így szokta jelezni azt is, ha szeretne Skype-olni.
Szombaton délután én kimenős voltam, s amikor hazajöttem, a párom mesélte, hogy egy darabig játszott a két fiú, amíg ő süteményt (!) sütött, majd Babszem megkérdezte Zsebit, hogy “Akarsz Wall-e-t nézni?” mire a kicsi állítólag bólintott, úgyhogy a bátyja felültette maga mellé és elkezdtek filmezni.
Mondjuk Zsebi egyelőre nagyon ügyesen pislog miközben filmet néz, szóval nem mereven bámulja.

Az a kicsi hó ami ugye leesett elég volt ahhoz, hogy a MÁV behaljon. Legalábbis a Nyugatiba tartó vonatok mindenképp nagyon lassan mentek reggel itt előttünk. Aztán a 7-óra 5 perces vonat úgy háromnegyed nyolc felé jelent meg előttünk és fél kilenckor is még itt állt. Valami váltóhiba lehetett. Egy ember mindenesetre roppant boldoggá tettek.

Zsebi a reggel nagy részét az erkélyajtóra tapadva töltötte és gyönyörködött az előttünk araszoló meg szobrozó szerelvényekben.

A kerületi óvodák között minden évben rendeznek sorversenyes Mikulás kupát. Egy darabig úgy volt, hogy Babszem nem biztos hogy befér a keretbe, mert fiúk többen vannak mint lányok és 5-5 versenyzőt meg 2 tartalékot lehet vinni. Aztán tegnap délután mondta Ági néni, hogy viszik őt is, mert az egyik kisfiút visszaléptették, úgyhogy kedd délután 2-kor kezdődik a verseny és mindenkit várnak szurkolni. Valahogy úgy mondta az óvónéni, mintha tuti lenne, hogy én megyek… De a délután 2 óra pont Zsebi alvása szokott lenni. Tegnap (hétfőn) ugye, miután vasárnap nem aludt közel két és fél órát szunyált délután. S ma se számítottam másra. De azért izgultam, hogy talán Ági néni nem fogja besózni Babszemet, hogy anya majd jön szurkolni, aztán nem tudok elmenni és majd lesz nagy csalódás.

Végül a kisebbik huncut nem aludt el délben, majd 1 órakor se, úgyhogy felkerekedtünk és ugyan csak 15 percre van tőlünk a suli ahol a versenyt rendezték, autóba ültünk, hogy odaérjünk. Kicsit előbb értünk, mint a sárga csoportosok, de aztán segítettünk átöltözni, aztán már csak várni kellett a versenyre. Volt mindenféle program előtte, az alsósok igyekeztek kitenni magukért. Majd elkezdődött a verseny és a mieink pont az első körben voltak. Hárman voltunk anyukák, akik élszurkoltunk, de legalább olyan lelkesen biztattuk őket, mintha egy stadionnyi lelkes rajongó lett volna ott. Babszem nagyon ügyes volt, gyorsan fut és bizony ő volt ott a legmagasabb a csoportban. S megint elcsodálkoztam, milyen hosszú a lába (ez főleg a pókjárásnál volt szembetűnő). Az utolsó fordulóig azért kicsit uncsi volt, főleg Zsebinek, aki csak fel és alá mászkálni tudott, meg eszegetni aztán már nagyon elfáradt, de azért jól bírta.

Végül a sárga csoportosok az ovinkból 3. helyezettek lettek, úgyhogy kaptak egy nagy zsák labdát. Mire vége lett (4 órára) éppen nagyon esett a hó és még jó is volt hogy kocsival jöttünk. Hazafelé alig fordultunk párat, Zsebi persze elaludt és simán felhoztam a kocsiból, levetkőztettem aztán még az után is jóval aludt, hogy az ember hazatért. Majdnem három órát szunyált, izgultam is, hogy fog este elaludni, s valóban hosszasabb lett az altatás, de végülis 10 óra után már sikerült is álomba merülnie.

Babszemmel persze ma nem volt ilyen téren gond, mert délután most nem aludtak, úgyhogy talán 5 perc kellett neki és lámpaoltás után már húzta is a lóbőrt. A kis bajnok:)

Hétvégén végül megtörtént a harmadik szülinapi ünnepség is. Nagymamáék már pénteken feljöttek, szerencsére akkor még nem volt gond azzal, hogy Zsebi aludjon, én meg el tudtam menni egy kellemes kis beszélgetésre (erről írtam is az olvasónaplóban). Szombaton Babszem az apjával meg a nagyszülőkkel elment játékboltba, meg felvenni a harmadik tortáját én pedig itthon főzőcskéztem. Persze hiába igyekeztem, Zsebit nem sikerült elaltatnom, pedig még levegőzni is elmentünk. De végül ebéd után egy sétányit aludt, a nagyi másfél órát keringett vele, az akkor még jó időben. Na de az ebéd nagy siker volt és mindenki örült a Szamos-féle Eszterházy tortának.

Vasárnap terv szerint megint csak én maradtam volna itthon, ismét csak ebédet főzni, mert a nagyszülők Babszemékkel kimentek volna Szadára, ahonnan még haza kellett hozni a répát meg a hagymát és még a víztelenítést kellett elintézni. Csak az időjárás közbeszólt, úgyhogy végül csak a két legidősebb férfi (a párom meg a nagypapa) mentek ki. Ez volt a nap, hogy Zsebi nem aludt, mert egyszerűen nem akart semmiről se lemaradni. Végül délután még az is belefért, hogy az emberrel elmenjünk egyet vásárolni, bár semmi értelmeset nem vettünk (cipőt és ruhát néztünk volna magunknak).

Az Adventi naptárnak felemás volt a fogadtatása. Babszem már szombat reggel nagyon akarta bontani, amikor felkelt, de Zsebi akkor még aludt, úgyhogy meg kellett várni, amíg ő is felébredt. Akkor magyarázta neki, hogy karácsonyig most majd minden nap lesz valami játék, úgyhogy az első könyv (Kippkopp karácsonya) láttán kicsit lekonyult a szája. Elmagyaráztam neki, hogy mi az idei koncepció (olyan ajándék ami mindkettejüknek szól, mikor melyiküknek jobban, de együtt tudjuk nézni és olvasni), s aztán aznap meg persze csak a Marék Veronika könyvet kellett olvasgatni. Másnap reggel a Maszat alszik már nagyobb siker volt, a mai Márton és Micike az autószerelő-műhelyben is bejött.Zsebi viszont szeretne minden nap több csomagot is kibontani.

Az elmúlt egy hónapban végülis túlteljesítettem a tervet, mert a két blogban összesen 32 poszt született, úgyhogy sikerült az, hogy legalább napi egyet írjak valahova. Mondjuk kicsit az olvasónaplót akartam felturbózni, de az annyira nem sikerült, bár így is a heti 2 bejegyzés már több, mint ami mostanában volt.

Most pedig már beléptünk decemberbe, kicsit készülünk az ünnepekre, úgyhogy legalább erre a hónapra valami változást eszközöltem. Szia hóember, szia ünnepek!