Ez most jól elkapta Babszemet, ugyanis még hétfőn is láza volt, akkor nem tudott kijönni a doktornő, csak kedden kezdhettük így el szedni az antibiotikumot. Ha vírusnak is indult már ráment az arcüregére és ott van a góc. A farsangról a suliban lemaradt, s már Zsebi is tudja, hogy ez kicsit komolyabb, mert előkereste a bátyjának a Repülő Skót nevű vonatot, mert hogy az Babszem kedvence és odaadta neki. Amikor az ember volt beteg, akkor minden nap a kezébe nyomta a fehér Porshe-t, mert az apa kedvenc autója.
Harmadik hét
Az úgy volt, hogy hétfő reggel kicsit úgy éreztem, Zsebi nem teljesen 100-as, de igazából még ráfogtam arra, hogy fáradt, mert hétvégén nem aludta ki magát, ugyanis a délutáni alvásokat bojkottálta. Délután amikor mentem érte az oviba, mondták, hogy kezd elmenni a hangja és kicsit krákogott is. Kedden már itthon maradtunk, bár csak délutánra lett kicsi láza, de nagyot aludt napközben, s estére egész jó volt. Meg is beszéltük, hogy azért a héten már nem megy oviba, doktornőhöz se vittem elsőre, viszont megbeszéltük, hogy feljön a nagyi csütörtök-pénteken vigyázni rá, aztán majd együtt megyünk Tiszavasváriba, mert ez volt betervezve hétvégi programnak.
Babszem persze kicsit féltékeny volt, mondogatta, hogy ő is szívesen maradna itthon. Aztán szerda estére belázasodott. Mire Zsebinek semmi baja se lett, a bátyja elkapott egy csúnyább vírusos torokgyulladást. Hozzá már hívtunk doktornénit is, ő állapította meg a diagnózist. Sajnos Babszem lett végül a betegebb, míg öcsi 2 nap alatt nagyjából jól lett, bár még mindig folyik az orra, ugyanennyi idő alatt neki még szinte alig volt lázmentes órája. Ma reggel bementem az iskolába a cuccokért, Klári néni mondta, hogy hét hiányzó is van, sőt a másik tanárnéni is telefonált, hogy nem jön, mert este neki is 40 fokos volt a láza.
Megkaptam viszont a félévi bizonyítványát Babszemnek. S nagyon meg lett dicsérve, hogy okos, értelmes, érdeklődő gyerek. A fecsegése meg majd elmúlik, s büszkék lehetünk rá. Leginkább az tetszett, hogy külön ki lett emelve, az angol tanárnéni is emlegeti, mennyire gazdag a szókincse. Mégse hiába játszik olyan sokat mondjuk az Age of Wonders III-mal 🙂
2015 elejére
Szóval a munkás év eléggé furán kezdődött. Először is ott volt ugye az epic késésünk. Ahogy a párom megfogalmazta, most már nem csak a legjobb, de a legrosszabb reggeli időt is mi, azaz én tartom. D. ugye hétfőtől csütörtökig síelni volt Olaszországban, ami azt jelentette, hogy vasárnap éjjel indultak (vagyis már hétfőn 1 volt, mikor jöttek érte). A tervek szerint hétfő délután érkezett a nagyi, hogy aztán segítsen a fiúkkal. Kedden Zsebi itthon is maradt, úgyhogy kettesben Babszemmel mentünk suliba, délután volt az első foci edzés. Ilyenkor az szokott lenni, hogy én munka után hazajövök, nagyi megy és viszi sportolni a nagyot. Csakhogy mikor hazaértem teszvesz néni éppen sápadtan jött ki a fürdőszobából, közölte, hogy hányt, s nem érzi túl jól magát. Szóval elmentem Babszemért elvittem focizni, majd haza, mert úgy volt, ha jobban lesz a nagyi akkor már ő megy érte. Csakhogy nem lett jobban, úgyhogy Zsebivel együtt mentünk a bátyjáért az edzés végére.
Szerda reggel mindenki ment tehát munkába, csak a nagyi maradt otthon lábadozni. Kikövetkeztettük, hogy valószínűleg az epéjével lehet a gond. Zsebi szó nélkül tért vissza az oviba, sőt a hét további részében se akart otthon maradni, amikor pedig már jobban volt tesz-vesz néni. Végül én meg csütörtök reggel hánytam, de csupán mert elrontottam a gyomromat: nekem túl olajos volt az előző esti vacsora. Amit tesz-vesz néni főzött: rántott szeletet, felét sajtos bundában sütötte ki, s bár akkor jól esett, a sajt miatt tuti rengeteg olajat szívott fel, ami meg engem ütött ki. De megállapíthattuk, hogy a családban körbeért az “anyós mérgez”. Először még november elején az ember csapta el rendesen vagy 3 hétre a gyomrát, amikor bekajált anyu tiramisujából, pedig tudta, hogy abból nem szabadna ennie, aztán karácsonykor a húgomnak ment a hasa 2 napig, miután anyósánál ebédelt, most meg ugye engem étettek meg. Úgyhogy csütörtökön nem mentem be dolgozni, kihevertem a gyomorrontást. Mert még a gyerekeket elvittem ugyan reggel, de már nem mertem bemenni a munkahelyemre, a Metrómegállóból visszafordultam. Úgyhogy mire estére hazaért az ember a síelésből, azért már jól voltam.
Miután szombaton dolgoztam, meg D. is még itt maradt a nagyi vigyázni a gyerekekre. Babszemet ugyan korábban kikértem a suliból (egyébként se értettem, hogy nekik január 2-a amúgy is szünet volt, mit kéne szerencsétleneknek ledolgozni az iskolában?), mert úgy volt, hogy anyuék felhozzák Délegyházára Adrit és akkor ott együtt lehetnek hétvégén, ottalvós buli keretében az unokatesók. Csak éppen a Dóri betegedett meg, úgyhogy szombat helyett csupán vasárnap volt együtt az 5 nagyobb unoka, a 6. skype-on csatlakozott be néha.
2014 végére
A december úgy eltelt, mintha nem is lett volna. Pedig mennyi minden történt, de rendszerint, miután novemberben jól kiírtam magamat, az év utolsó hónapjára elfogyott a lendület. Amúgy elég sűrűre sikerült az év vége, de persze akkor is, lehettem volna rendesebb. A család már megfeddett emiatt.
Karácsony előtt végül elkiabáltam, hogy nekem majd úgyis január végén-februárban lesznek betegek a gyerekeim, ugyanis Babszem még a téli szünet előtt mégis beadta a kulcsot. Mondjuk tőle szokatlan módon szerda este (december 17) hányt, pedig csak másnap lett volna a suliban az osztálykarácsony, ahol össze-vissza szoktak enni a gyerekek. Így aztán a tanév utolsó két napját mégis itthon töltötte. Csütörtökön még én, pénteken meg már a nagyi vigyázott rá, aki azért jött, hogy szombaton vigye magával az unokákat, vonattal. Mivel csak szerdán volt hányás, csütörtök meg péntek csak diétával meg lábadozással telt, a terv továbbra is maradt, csak éppen az ember vitte le őket autóval és még aznap vissza is jött. Én szombaton és hétfőn még dolgoztam, úgyhogy csak 23-án ebédre értünk le Tiszavasváriba. Ahol már állt a fa, úgyhogy délután fel is díszítettük. A közös díszítés nagyon bejött a srácoknak, ráadásul majdnem sikerült igazi karácsonyi tradíciót is létrehozni. Ugyanis csakúgy mint tavaly, gond volt a vízzel és teszvesz néni is, csakúgy mint tavaly még be akarta csavartatni a haját, hogy az ünnepre jól álljon. Előző évben ugyanis a mosogatógép mögött kezdett el folyni a víz valamelyik csőből, idén meg pár órára nem volt víz, mert valaki elütötte a szomszéd utcában lévő tűzcsapot. S 2013-ban a fa díszítésénél jól látható amint a nagyi hajában hajcsavarók vannak. De ez utóbbi elmaradt, úgyhogy kell majd keresni valami egyéb karácsonyi visszatérő motívumot.
Az ünnep második napján pedig leutaztunk Kanizsára, s ott is maradtunk újévig. Csak az embernek kellett 1-jén feljönnie, mert ő már január 2-3 alatt dolgozott. Kanizsán volt szerencsénk egy kis hóhoz, úgyhogy volt hógolyózás és ugyan Szilveszterkor megígértük a srácoknak, hogy fent maradhatnak éjfélig, meg a tűzijátékokig, de nem bírták addig, 11 után kidőltek. Mondjuk addig is láttak elég rakétázást. Sőt éjfélkor először még egyedül pezsgőztem, ugyanis az ember is bealudt.
Úristen, Úristen, Úristen!
Ezzel kezdtem ma a napot, ugyanis 7 óra 40-kor ébredtem arra, hogy Zsebi mellettem mocorog. Természetesen ma volt az első tanítási nap, éjjel 1-kor az embert elvitték csapatépítő síelni, s én ugyan beállítottam a telefonom ébresztőre, de valamit elbaltáztam. Babszem ráadásul csúcsot akart dönteni, hogy még 7 38-előtt, ami az eddigi rekord volt, beérjünk a suliba. Pedig olyan rendesen felkészültem, összepakoltam a gyerekek cuccát, előkészítettem a ruhájukat stb. Mondjuk ennek volt köszönhető, hogy azért egy órával később már megjártuk az iskolát és Zsebit adtam be éppen az oviba. Ugyanis bár hajat még mostam, viszont nem reggeliztem és mivel az autó a ház előtt állt, kocsival mentünk suliba majd vissza az ovihoz. Tényleg utána legtöbb időt megfelelő heti parkolóhely keresésével töltöttem, meg ugye azzal, hogy az összes környező kisutcában belefutottam a kukásautóba és meg kellett várnom, hogy mozogni tudjak.
Végül a katasztrófa el lett hárítva, tanárnéniknek ment az SMS, hogy Babszem nem ér be az első órára, az oviban nem kell időre menni (lemaradtunk ugyan a reggeliről, de Zsebi kivételesen evett otthon), meg én is éppen megváltoztattam a hétfői munkakezdésem idejét. Így mondjuk rögtön kimaradt az új év első tornája, de majd pótolom holnap.
A teremtmény
Az elmúlt évem, ahogy arról a Popkult, csajok satöbbi legutóbbi adásában is beszéltem arról szólt, hogy kiváltottam a Benedict Cumberbatch fangirl igazolványomat. Az adás felvételekor a legfrissebb vele kapcsolatos élményem azonban még a jövő volt. Most meg már a múlt, úgyhogy tudok róla írni.
Szeptemberben kitaláltam, s elhívtam A-t, hogy menjünk el az Urániába, ahol ismét leadják a 20 ben felvett londoni Nemzeti Színház Frankenstein előadását. Ahol annak idején a két modern Sherlock, Benedict Cumberbatch és Johnny Lee Miller játszották Victor Frankensteint és a Teremtményét felváltva. A rendező amúgy az a Danny Boyle, aki később a 2012-es Olimpia nyitó műsoráért is felelt, plusz kult angol filmeket rendezett. Szóval azóta is rendszeresen és sikerrel adják le külföldön is mozikban ezt az előadást, s lehet választani, hogy melyik szereposztással nézzük meg. Persze azt választottam, ahol Cumberbatch a Teremtmény, mert mégis az a szerep az érdekesebb. Úgyhogy kedden este ott voltunk A-val az Urániába és hihetetlen élményben volt részünk. Elképesztő előadás volt, én ahogy visszaemlékszem a regényre, igazán hű volt a cselekményhez, látványosan állították színpadra a történetet és valóban Cumberbatch brillírozott benne. Érdekes lehet persze a fordított felállás is, de nekem ez tökéletesen megmutatta megint, hogy ez a színész bármire képes és azt a legjobban adja elő.
Itthon se volt amúgy gond az esti kimaradásommal. Zsebi elengedett, együtt aludhatott apával és Babszemmel, végigaludták nyugiban az éjszakát, már akkor durmoltak, amikor hazaértem, márpedig jól jött minden csatlakozásom, úgyhogy aránylag hamar (23.20) otthon voltam.
Készülődés
A karácsonyi készülődés legkönnyebb része, hogy kicserélem a blogom külsejét már hamar megtörtént. De még az adventi naptárak is elkészültek időben.
Tavaly 2 dolgot csináltam jól: 1. megvettem a Tchibo-féle kész zsákokat és 2. felírtam, hogy hova pakoltam el őket! Úgyhogy amikor november 30-án visszajöttünk a Deberecen-Tiszavasvári turnéról, csak elő kellett vennem és megtöltenem. Idén a klasszikus Lego Adventi naptárral és cukor-csoki-Kinder tojás váltogatásával töltöttem amúgy fel őket. Egy naptárat vettünk és abból minden második nap mind a ketten kapnak. Igyekeztem úgy pakolni, hogy egyformán jusson minifig mindkét fiúnak. Erre kiderült, hogy most inkább az összepakolós dolgok a favoritok.
Mivel az oviban is nagyban folyik a karácsonyi készülődés (szintén van adventi naptárjuk, volt télapó, holnap mézeskalácsot sütnek), Zsebi nagyon be van indulva az ünnepekre. Persze azt máris sajnálja, hogy a Mikulás már csak egy év múlva fog jönni újra. De énekel dalokat, többnyire Babszemmel együtt, van pár, amit mind a két fiú tud és együtt dalolják. A “Nótás Mikulás”-t nem ismerem, a dallamát egyikük se tudja jól átadni és a végén mindig összevesznek, hogy “haza így ballag” vagy “haza úgy ballag” van:)
A héten keddet-szerdát kivettem szabinak (csodás mód még mindig van 2 napom, pedig év elején azt hittem, hamar a végére fogok járni a szabadságaimnak). Először elmentem még utolsó köröket futni boltokba (de még lesz egy utolsó utáni jövő héten, ahogy elnézem) azokért a dolgokért, amiket interneten nem tudtam megrendelni. Ma pedig a gyerekek szobájában csináltam egy kis rendet, átpakoltam a szekrényt és a sarokban lévő ide szórunk minden felesleget kupacot. Igazából ha minden héten lehetne 1 napot egyedül úgy eltölteni itthon, hogy 1-1 problémás területre fókuszálok, még rend is lehetne a lakásban.
Mikulás
Az oviban ma van a Télapó eljövetel, az óvónénik kérték, hogy menjen mindenki ünneplőben. Tegnap este elővettem Zsebi ingeit, de természetesen ma nem akarta felvenni. Amikor mondtam, hogy de ünnepi szép ruhában kell menni, akkor azt mondta, hogy felveszi a Batman-es felsőt. Neki még mindig az az ünneplő. Meg is indokolta: “A Mikulás még biztos nem látott Batman-es pólót és tetszeni fog neki”
Ez még lemaradt
S miközben elmentem még a srácok fele adventi naptárba valójáért (a Lego City Adventi naptár, amit majd persze át kell csomagolni és szétosztani, másnaponta meg csoki-cukorka lesz) jómagamat megleptem Lego Könyvtároskisasszonnyal, aki most már a polcról figyel:
Random csajos
Az úgy volt, hogy még amikor kb Babszem másfél éves volt, sikerült vennem magamnak egy nagyon klassz Marc csizmát, amit évekig lelkesen hordtam. Leárazáson vettem, de még akkor is volt vagy 20000 forint, de bőven megérte. Egyszer kellett sarkaltatni, aztán a cipzárjának a húzója letört, de a kanizsai cipész, akihez apu hordja az egész család javítani valóját (szerintem simán adhatna kedvezményt) azt mondta, nem éri meg kicserélni, inkább csináljunk rá egy kampót. Amit apu fel is szerelt rá, de aztán az is hamar letört, úgyhogy 2 évig még biztosító tűvel húzkodtam, de tavaly előtt amikor a bélése is tropára ment, kidobtam. Tavaly jópofa, olcsó csizmám volt, marha kényelmes de nem egy minőségi darab, annyiért is vettem, úgyhogy 1 év alatt tönkrement.
Idén meg már mielőtt Londonba utaztam, szerettem volna venni csizmát, amit ugye tudok nadrággal/szoknyával egyaránt viselni, de nem volt szerencsém. Viszont ma végre, amikor már kis híján tél lett, hideg volt és valami szitált is, sikerrel jártam. Ráadásul találtam olyan csizmát, ami vízálló (mint kiderült, ez manapság már nem alap a csizmáknál), s még le is volt értékelve (Reno-s Bama csizma, szóval elég jó minőség) és még bélelt is. Kíváncsi vagyok, meddig fogja bírni.
Plusz a másik dolog ami hiányzott, egy jó sapka, mert bármennyire is jó az Igazából szerelem fejfedőm, mégiscsak 11 éves és ki van nyúlva. De a C&A-ban is szerencsém volt, ugyanis épp kabátokra és téli kiegészítőkre (sál, sapka, kesztyű) volt kedvezmény, úgyhogy még azt is sikerült szereznem.
Találkozók
Az úgy volt, hogy én mindig lelkesen jártam az érettségi találkozóimra, s minden alkalommal kellemes élményekkel jöttem el. Talán még az első volt, ami egész érdektelennek tűnt, de akkor ugye még az ember épphogy elindult az életben esetleg főiskolás/egyetemista volt és mondjuk arról tudott beszélni, de a 10-től már sokkal jobban mentek a dolgok. Na az ember nem ilyen volt. Azt hiszem amióta együtt vagyunk egyszer már majdnem elment érettségi találkozóra, de akkor kezdett el dolgozni és aztán ez elmaradt, a következőt nem tartották meg viszont most valaki a középiskolás osztályukból magára vállalta a dolgot és ősz elején elkezdett szerveződni. Már egész hamar kiderült, hogy november 29-én lesz akkor Debrecenben a találkozó aztán jött a nagy hallgatás. Hetekig. Lefoglaltam magunknak szállást éjszakára, megbeszéltem Brigivel is hogy találkozunk, lezsíroztuk, hogy a gyerekek addig Tiszavasváriban lesznek és majd hazahozzuk őket stb. De hát ez a fiú osztály nem kapkodta el a részletek megvitatását, végül tegnap kiderült hogy mikor és hol fognak találkozni meg hova mennek vacsorázni. De ennyi, nincs semmi túlzásba víve.
Lehet, hogy példát kéne venni róluk, mert jövőre ugye a saját érettségi találkozómat én meg a Régi Barátnőm fogjuk szervezni.
Közben meg nekem is volt általános iskolás osztálytalálkozóm, amire nem mentem el. Pedig velük aztán a 8. után csak egy évvel találkoztam össznépileg, az pont olyan béna volt, mint bármely általános isis osztálybuli. Úgyhogy annyira nem fűlött a fogam az egészhez, ráadásul végiggondoltam, hogy kire is vagyok kíváncsi abból a társaságból és rájöttem, hogy különösebben senkire. Vagyis akikre meg igen, azokról egész sok mindent tudok amúgy is, hála a facebooknak. Úgyhogy nyugodt szívvel mondtam le az eseményt. De azért végignéztem a képeket és van egy csaj, akire nem tudok rájönni, hogy melyik osztálytársam volt.
Elmarad
Ja, ha valaki az olvasók közül nagyon izgulna azon, hogy vajon mit fognak mondani nekem Babszemről a szülőin, az nyugodjon meg, egyelőre semmit. Ma ugyanis levelet írt Klári néni, hogy a fogadóóra elmarad, mert a héten nem lesz ott a Hajn inéni. Majd valamikor máskorra átütemezik.
Szülinapok
Na jó, a csütörtöki ajándékozás és tortázás, ahogy számítottuk, nem volt annyira nagy szám Babszemnek, de azért alig lehetett látni rajta:) Viszont a szombati bulija jól sikerült. Mivel anyuék egy hete jöttek vissza Stockholmból, ahol 10 napot töltöttek az óriásbébi kozmopalival, s Délegyházán állomásoztak, hogy a húgom lányaira vigyázzanak, mert neki meg konferenciát kellett szerveznie vidéken, megbeszéltük, hogy ott tartjuk a születésnapot. Így összejöhet az egész család, nemcsak Tiszavasváriból jönnek el a másik nagyszülők, de még Cicáék is ott tudnak lenni.
Úgyhogy szombaton ebéd után kimentünk Délegyházára, s azt hittem mi érkezünk utoljára, mert úgy emlékeztem azt ígértem 1-kor indulunk, de csak 2 előtt tudtunk, de kiderült, hogy mindenki más úgy tudta 3-ra fogunk odaérni. Úgyhogy időben ott voltunk, s minden nagyon jól sikerült. Babszem jót játszott Esztivel, a nagyszülők jót beszélgettek, főleg egymással, Zsebi pedig rengeteget rohangászott és igyekezett lépést tartani a nagyokkal. Még annyira jó idő is volt, hogy az udvaron ki tudták próbálni az ajándékba kapott új focikaput.
Kézmű
Zsebinél tegnap az oviban kézműves délután volt, azaz a szülőket várták, hogy a gyerekekkel együtt készítsenek valamit. Mivel most a járművekkel foglalkoznak, ezért valami ilyesmit kellett kitalálni és megcsinálni. Ismerve a saját gátjaimat, nagyon örültem azért, hogy Zsebi tűzoltót akart. S bár először úgy gondoltam, hogy drótból fogom elkészíteni a létrát, rájöttem, hogy a drót az nem az én műfajom, úgyhogy a műanyagnál maradtam. Azóta Zsebi csak ezzel a tűzoltóautóval játszik. Ma még a Lidl-be is magunkkal kellett vinni.
A kép óta az egyik első kerék vissza lett ragasztva 🙂
Nagy nap előtt
Babszem már egy hete visszaszámlál, hogy holnap lesz 8 éves. Természetesen úgy gondolja, hogy meg fog változni a világ meg valami nagyon jót kap ajándékba. De igazán nem tudja hogy mit, elképzelése sincs, mit is szeretne (egyelőre a karácsonyi listát írták meg a Lego katalógusból már egy hónapja Zsebivel együtt, csupa Ninjago-t választottak persze). Úgyhogy kicsit borítékolom, hogy csalódni fog 🙂 De holnap majd kap azért itthon kis tortát, tüzijátékot és ajándékokat, aztán a nagy köszöntés majd szombaton lesz a családdal.
Egyébként azt már eldöntötte, hogy edzésre nem megy, mert a szülinapján választhat, s inkább hazajönne.
Szint lépés
Nos, a szerver feljavítás megtörtént és minden zökkenőmentes volt, csak éppen a végére kiderült, hogy eddig a tárhelyemet rosszul számolták. S bizony elértem a kritikus állapotot. Próbáltam megnézni, hogy mivel foglalok olyan sokat, de rá kellett jönnöm, hogy a blogok és a képek azok, amiért van ez a hely, azoknak van egyre nagyobb térre szüksége. Úgyhogy kértem tárhelybővítést, szerencsére időarányosan csak a különbözetet kellett kifizetnem.
Így most Business csomagom lett, s remélem pár évig még elég lesz.
Kis csalás
Szóval ez a napi postolással azért kicsit trükközni kell, van amikor nem jön össze. Ma például azért, mert a szolgáltatómnál tárhely karbantartás volt. Úgyhogy megvan a kifogás:)
A csalás meg ott van, hogy mindez 16-án történt én 17-én, hétfőn írom a bejegyzést, de visszadátumozom. Mert tartanom kell magam a napi egy jelentkezéshez. Egyébként 15-re meg az Olvasónaplóba írtam: Cabin pressure-t kell hallgatni.
2015 naptár
Mindig izgalmas része az évnek, amikor ki kell választanom, hogy milyen naptárat fogok jövőre használni. Mármint határidőnaplót. Már valamikor októberben kezdtem a válogatást. Először azt gondoltam, hogy majd valami sk. naptárat használok, annyit nézegettem mindenféle saját tervezésű naplót a Pinteresten, hogy teljesen összezavarodtam. Pedig nem tűnik nehéz dolognak egyet összeállítani, de rájöttem, hogy nekem még nincs olyan rutinom, meg beosztásom, hogy ahhoz egy külön, személyemre szabott határidőnaplót nyomtassak. Márpedig a net tele van ilyenekkel, legolcsóbbakat az ember letölti az etsy-ről, kinyomtatja és befűzi magának. Szóval megvan a diy érzés. Tavaly tök olcsón rendeltem egy cuki kis koreai határidőnaplót, de az nagyon cuki és nagyon koreai ahhoz, hogy használjam, úgyhogy még mindig ott van a fiókomban.
Idén láthatólag sokkal jobban kihasználtam amúgy a Molskine naptáramat, úgyhogy természetesen a végén a sok nézelődés után ismét maradtam ugyanannál a formánál. S ma délután nagy örömmel írogattam bele a születés és névnapokat, meg hogy melyik hónapban mikor kell leadni a villany meg gázóra állásokat. Mert az fontos!
Magatartás
Zsebiről az oviban mindenki azt mondja, hogy milyen rendes, kedves aranyos gyerek. A nagyszülőknél sincs soha probléma vele, csak ha megjelenik anya és/vagy apa. Addig szót fogad és megy minden mint a karikacsapás. Tehát rossz hatással vagyunk a gyerekre, de ezt tudtuk. Zsebi amúgy egy időben egész hisztis volt, de ez nagyjából elmúlt, legalábbis ritkán jön már elő, illetve sikerül időben leállítani.
Ma reggel azonban sikerült magát belelovalni egy megahisztibe. Mert valami nem úgy alakult, ahogy ő akarta. Azt szerette volna, hogy visszamenjünk és én cipeljem végig újra az úton az oviba, mert megosztoztunk az apjával reggel ezen a feladaton. De nem adtam be a derekam, úgyhogy mire az ovi sarkától elértünk az épületig, már ordított, mint a sakál.
Nem lehetett elterelni a figyelmét, a dadus, akinek amúgy lieblingje, rá akarta venni, hogy segítsen neki a reggelis kocsit tolni, de ő se látott, se hallott. Nem akart levetkőzni, aztán az ovis szandiját mindig levette, kiabált velem, sikított és kb. mindenki a csodájára járt az ovi folyosóján, mert Zsebit eddig a világ legjobb gyerekének tartották. Sajnos pechünkre délelőtt pont egyik óvónénije se volt bent, úgyhogy nem tudott kijönni senki, hogy határozottan elvigye magával a fiút. Végül valamennyire lenyugodott, majd mire újra kezdte volna, az egyik dadus bevitte a csoportszobába, bár még rúgkapált. Persze én is bőgve hagytam el az ovit, pedig úgy gondoltam, egész jól kezeltem a helyzetet, nem veszítettem el a fejemet, nem kiabáltam meg ilyenek, próbáltam ész érvekkel meg halk beszéddel, tereléssel meggyőzni illetve hideg vízzel megmosni az arcát. Hát nem jött be.
Délutánra meg már jókedve volt, ugyan megpróbált még egy hisztit amikor érte mentem, de az most az óvónéninek szólt, akivel azonban ketten már könnyen leszereltük, s hazajöttünk nyugiban, aztán egész este problémamentes volt. Bár apának elmesélte, hogy reggel mérges volt.
Babszem ma edzésre ment, a nagyi vitte. Amikor hazajöttek, mesélték, hogy a tanárnéni szólt, hogy majd fogadóórán feltétlenül menjünk be, mert szeretne beszélni velünk. Kicsit elvarázsolt a fiú néha, mondta. Babszemnek ráadásul rossz kedve volt, mert valamiért dühös lett a nap folyamán és kicsúszott egy csúnya szó a száján. Hogy mi, azt nem akarta elismételni, de annyira rájöttünk, hogy a tanárnénire mondott valamit, ami aztán a többieknek, akik hallották hála az illetékes fülébe is eljutott. De legalább bevallotta és nem voltunk rá mérgesek, pedig attól tartott, azok leszünk.
Ugyan idén nem akartam elmenni a fogadóórára, mert tudtam, hogy tanulmányilag nincs gond a sráccal, de ha már így külön szóltak, akkor ott leszek. S majd elmesélik, hogy Babszem elvarázsoltsága miben rejlik.
Jön a karácsony
Azt hiszem, nekem az a hobbim, hogy karácsony közeledtével felvásárolom majd az összes újságot ami arról szól, hogyan készüljünk az ünnepekre, ajándékötletek, fadíszítés, főzés, terítés stb. Ez a hobbi első fele. A második, hogy semmit se valósítok meg a nagyszerű ötletekből. De a következő évben töretlenül nekiállok november első felében a Tina Advent megvételének.
Idézet: http://lobotomia.olvasonaplo.net/2005/11/30/hobby/
Igen, ez nem változott az elmúlt években. Ugyanis a múlt héten megvettem az Éva Adventet.