A mostani topten keretében következzék tíz olyan mozis élményem, ami nem is annyira a filmek, inkább a körülmények miatt volt annyira emlékezetes számomra.
1. Óz a nagy varázsló – Azt hiszem az első igazi nagy film, amire emlékszem, hogy láttam, méghozzá moziban. Lehettem úgy 5 éves. Anyu itt volt fent Pesten továbbképzésen, mi pedig vele, illetve a mamánál. Legkisebb hugom talán alig volt fél éves. Emlékszem, hogy anyu ül az ágyon és a Pesti Műsort lapozgatja, s meglát benne egy filmet, s azt mondja erre elvisz minket. Nem emlékszem, hogy világos volt-e még vagy már sötét (azt hiszem ősz lehetett), de a nagyobbik húgommal kézenfogott minket és elvitt a Corvinba. Ami kanizsai viszonyokhoz képest óriási mozi volt. Mennyire csalódottan ültem anyu egyik oldalán, hogy nem ülünk páholyban és hogy fekete-fehér a film. Aztán Dorothy énekelni kezdett és elvarázsolódtam. Néhány éve ment a film Karácsonykor. Anyu nagyon készült, hogy majd együtt megnézzük két oldalán a két nagyobb lánya. Mint annak idején a moziban. Azt hiszem, a szokásos karácsonyi vendégjárás miatt igazából elmaradt illetve szakaszosan valósult meg a dolog.
2. Abba film – Igazából kétszer is láttam. Először szintén itt Pesten. A mamánál nyaraltam, s mivel már akkoriban is érdekeltek a filmek, tudtam a filmről és nyaggattam őt, hogy nézzük meg. Ráadásul az osztályban komoly harcnak számító BoneyM vagy Abba vitában természetesen a svédek mellett álltam. A mama beállt a Corvin pénztárához, de ott azt mondta a nő, hogy nincs már jegy. Erre a mama előadta az általam hőn utált dumáját arról, hogy „A kisunokám most jött fel vidékről csak pár napig van itt és hát szeretné megnézni ezt a filmet”. A néni persze talált két jegyet nekünk. Nyaralás után büszkén mentem hát haza, hogy lám én már láttam a filmet. Amire aztán később otthon is elvittek anyuék. Akkor már tudtam, hogy feliratos (elsőre szörnyen meglepett, hisz lehettem vagy másodikos) és készültem az olvasásra. Egész jól követtem a szöveget, míg a húgaim a széksorok között táncoltak.
3. Lúdas Matyi – Általános iskolában még dívott nálunk a mozibérlet és igyekeztem a téli szünetre kikönyörögni egyet. A Ludas Matyi azért emlékezetes, mert először mentem egyedül moziba a téli bérletemmel. Kanizsai mamánál ebédeltem, majd a húgaim lefeküdtek én pedig koradélután egyedül elmehettem a moziba. Naivul azt hittem, hogy jobban fogok látni, ha közel ülök a vászonhoz, ezért aztán gyorsan helyet foglaltam az első sor szélén. Nos, eléggé sikerült kifordítanom a nyakamat. Azóta sokat fejlődött a mozibajárási technikám.
4. Ben Hur – Erre is anyu vitt el minket. Már mind a hárman nagyobbak voltunk, s együtt mentünk anyu barátnőjével, Áginénivel (vele meg a férjével a szüleim már több mint 20 éve heti kétszer snapszeroznak) és két lányával. A kanizsai nagymoziba már nem lehetett jegyet kapni a filmre, viszont akkoriban még javában működött a kiskanizsai mozi is, úgyhogy a sáskák közé mentünk (azóta már sokadik néven Disco van az épületben). Kemény, fapados székek voltak és szünet a két rész között. Viszont kaptunk perecet.
5. Birodalom visszavág – Anyuék úgy ítélték meg, hogy nem nekem való film és nem engedtek el rá. Hiába hivatkoztam osztálytársakra, meg olvastam el 10x a könyvet, hajthatatlanok maradtak. Aztán Medulinban nyaraltunk a kempingben, ahol volt kertmozi. Esti sétánkon rendszeresen arra irányítottam a családot, hogy megnézzük, mit játszanak, de persze nem mentünk be. Aztán egyik este a Birodalom visszavág-ot hirdették. Odalopóztunk az ajtóhoz, ami nyitva volt és tök jól be lehetett látni. Ott ácsorogtunk a húgaimmal meg Áginéni két lányával, néztük a lépegetőket, s bár a felirat szerb-horvát volt, a szöveg meg angol és mi egy mukkot nem értettünk belőle, én, lévén kívülről tudtam a könyvet, szóról szóra mondtam a többieknek a szövegeket. Szinkrontolmács voltam nyelvtudás nélkül. Aztán háromnegyed óra után a jegykezelő beintett minket, hogy menjünk, van szabad hely, s onnantól már ülve néztük a filmet. Mivel később rajtam kívül a másik négy lány is áradozott a szülőknek a filmről, engedélyt kaptam, hogy végre otthon, magyarul is megnézhessem majd.
6. Óvakodj a törpétől – Hatodik osztály végén mentünk egy vándortáborba, a Balaton felvidékre. Tapolcáról indult a dolog, aztán eljutottunk Badacsonylábdihegyre, majd Kővágóőrs felé majd végül Zánkát útbaejtve Füred volt a végállomás. Azt hiszem, valahol Kővágóőrs és Nagyvázsony között egy erdészház mellett volt a szállásunk. Szép nagy terület, más táborok is helyet kaptak rajta. Este mozi. A csillagos ég alatt, kint csücsültünk pókrócokban a füvön és a gazdasági épület hófehér falára vetítették a filmet. Fekete fehér volt és nem volt nagy hangrendszer, sőt ma már tudjuk, a film se a legjobb, de a feeling az utolérhetetlen.
7. Coctail – igazából lehetett volna aWillow is, mert ugyanahhoz a helyhez kötődik a kettő. A kertmozihoz. Amit jóval azelőtt bontottak le, hogy maga a mozi megszűnt volna mert megnyílt a Mutliplex, s mielőtt a gyönyörű épületet alig egy hete két őrült tinédzser lángra nem lobbantotta. Mindenesetre amíg fel nem számolták májustől őszig szerettem kertmoziba járni. A Coctailt valami bődületesen rossz (vagy éppen jó?) ötlettől vezérelve nyár közepén egyetlen egy este adták a kertmoziban. Rengeteg jegy elkelt, több is, mint amennyi hely volt, hisz nálunk még ritkaságszámba ment Tom Cruise, csak sokszormásolt alámondásos videőkon lehetett Top Gunt is nézni, ezért az összes kanizsai tinilány ott volt akkor a moziban. A Willow esetében pont az ellenkező volt a helyzet. Már vagy 1 éve tudtam a filmről (internet híján persze az Osztrák tévéből meg a Sky One-ról) és nagyon vártam. Meglepett, hogy csak a kertmoziban adják, 3 napig. Ott volt a helyem. Pedig esett az eső. Mivel azonban kevesen voltak a moziban, sikerült olyan helyre ülni, ahol nem volt lukas a tető és csöpögött be a víz.
8. A rózsa neve – Sokáig küzdöttünk azért, hogy legyen egy filmklubja a giminek, ne csak a városi diákbérletes előadásokat látogathassuk ingyen, de olyan filmeket is akartunk, amiket mi kérünk. Sikerült megállapodni aztán a mozival, hogy havonta a kisteremben egy előzetes felmérés alapján válogatott filmeket vetítsenek. Ugyan csak egy évig volt ez az akció, de nagy siker volt. Leginkább a Rózsa nevét vártam. De persze pont aznapra esett a KRESZ tanfolyam első órája is. Sebaj, ennek ellenére beültünk a moziba, majd a film felénél elrohantunk az ATI-ba, ahol persze kiderült, hogy nekünk, nem évveszteseknek csak tavasszal kezdődik majd a tanfolyam, hát 10 perc után loholtunk is vissza a moziba. Lemaradtunk arról a részről, amikor Melket elcsábítja a lány.
9. Forrest Gump – Crowley mozi, az első filmem bébisintérként. Aránylag hamar megtaláltam a mozit, de eltartott egy darabig, mire úgy ítéltem, hogy kellő angolsággal rendelkezem ahhoz, hogy megvegyek egy mozijegyet. Azzal sose volt bajom, hogy értsem a filmeket, köszönhetően annak, hogy miután elkezdtem angolul tanulni, csak a jugó tévét néztem, ahol még a rajzfilmeket is feliratosan adták. S Forrest Gump révén találkoztam először valóban a Dolby Sorround-dal is, amikor Vietnámban a csata ott robbangatott körülöttem és biza behúztam a fejemet, mikor elsüvítettek a helikopterek. Arra pedig roppant büszke voltam, hogy egyedül röhögtem az egész moziban, amikor Forrest a Watergate-ből telefonált, hogy az egyik irodában úgy tűnik, nincs áram.
10. Sikoly – Az úgy volt, hogy mindkét húgom otthon volt egy nyári vasárnap este és megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba. Még nem volt meg a multiplex, úgyhogy a régi moziba voltunk, nosztalágiából. Azért délután elbicikliztem megvenni előre a jegyeket. Szerintem meglepődhettek, hogy a 8-as előadásra már 2-kor jegyet veszek, mert a mozi utolsó éveiben teltházról még csak nem is hallottak. S valóban nem lézengtünk sokan a teremben. De legalább nyár lévén sem kellett aggódni, hogy nincs légkondi. Megy a film, horror ahogy kell, hullanak az emberek. Aztán kint hatalmas vihar és egyszercsak sötétbe borul a nézőtér. Fojtott ideges kuncogások, poénkodások. Pár perc, visszajön az áram, a film folytatódik. Már ott tartunk, hogy megy a buli, Sidney elveszti a szüzességét (szóval meg fog halni, minden horror film szabályai szerint, s valóban, megtámadják a szerelmét ő meg menekül és hatalmas villámcsapás, elmegy újra az áram. Most már azonban hiába vártunk, sötét volt a városnak ezen a felében, mint a jegyszedő megtudta, a trafó ment ki. Bocsánatot kért, hogy nem tudják már visszaadni a jegyárát, ugyanis a pénztáros elment haza. Felajánlotta, hogy másnap esti előadásra újra eljöhetünk. Csakhogy mi akkor már utaztunk vissza Pestre meg Pécsre. A néni mondta, kérdezzük meg a gépészt, hátha tudja, ki a gyilkos, de sajnos a bácsi valami nagyon zavaros magyarázatot adott a dologra, mi pedig a viharban, villámok között hazamentünk. Két hét múlva megnéztem aztán a filmet és elmeséltem a hugaimnak, hogy ki volt a hunyó.
