2011 a gyarapodás éve

Akkor most jöjjön hát a magánéleti áttekintő.

A 2011-es évet már abban a biztos tudatban indítottuk, hogy plusz egy fővel gyarapszunk, de ehhez még el kellet mennem genetikai tanácsadásra, volt chorion biopsziám és persze mindenkit az foglalkoztatott, vajon milyen nemű lesz az adalék. Babszemmel megállapodtunk, hogy heti egy éjszaka köztünk aludhat.

Februárban készítettünk sheavaj krémeket mindenféle videóval, leírással, mert természetes anyagokkal szépülünk. Kiderült, hogy ketteske is fiú lesz, ennek örömére jól lebetegedett Babszem, majd én is és persze nekem tartott tovább a gyógyulás. Kitaláltuk a csemete nevét is. Ja meg ismét csak volt farsang.

Márciusban végül banki buktatókon keresztül végül visszafizettük a hitelünket, azaz teljesen tehermentessé vált a lakás. Megint volt vasútmodell kiállítás és megtaláltuk álmaink telkét is, Szadán.

Áprilisban megint volt Könyvfesztiválozás, jó időben Babszem sokat játszott az óvoda udvarán délutánonként és haverkodott szomszédokkal. A Húsvét pedig jó mozgalmasan telt itt, Budaőrsön meg Délegyházán. S a hónap végén szerződtünk a telekre.

Májusban volt első igazi anyák napja, műsorral, ahol Babszem szépen szerepelt. Lett új kütyüm és jelzálog hitelem.

Júniusban volt apák napja, hivatalosan is telektulajdonosok lettünk, bár gyakorlatban még nem, de azért már grillezni kimehettünk. Ekkor dolgoztam utoljára, arra készülve, hogy még lesz négy hetem, mire megszületik ketteske. Csakhogy a problémamentes terhesség végül egész másban csúcsosodott ki. Először a 36. heti UHn ijesztettek rám, hogy pici a baba, aztán a dokim befektetett a kórházba, de végül nem kezelés lett a dologból, hanem szülés. Majd aprócska Zsebi miatt még egy hétig a kórházban voltunk, hogy gyarapodjon, majd mindezt itthon folytatta.

Júliusban Babszem megismerte, milyen nagy testvérnek lenni, volt Kanizsán és kapott fűtőházat az öccsétől, aki közben egy hónapos lett.

Augusztusban Babszem a Balatonra utazott, megtanult biciklizni cirka 1 perc alatt és általában kiválóan érezte magát. Mi itthon voltunk Zsebivel a nagy melegben, szerencsére csak annyi dolgunk volt, hogy gyarapodjunk, ennek rendesen eleget is tettünk. Meg persze voltam kontrollon. Aztán az ember 4 napra lement Babszemért a Balatonra, majd elkezdtük a szinte egész ősszel folytatott hagyományt, hogy hétvégénként kijártunk a telkünkre.

Szeptemberre megérkezett a hordozóm és én is részt tudtam venni Zsebivel a szadai túrákon. Babszem ismét óvodába kezdett járni, szerelmes is lett, meg még fogorvosnál is voltunk vele és átesett élete első tömésén.

Októberben Dóri 10 éves lett, s a szülinapi bulija után anyuék is eljöttek megnézni a telkünket. Ősz révén persze kicsit betegeskedett Babszem is, de azért elmehetett még a Planetáriumba, meg voltunk – mint később kiderült utoljára – Budaőrsön is kirándulni. Zsebi is kicsit beteg lett és megismerkedett az orrszívó porrszívóval.

A novemberbe áthajló hosszú hétvégén anyu születésnapját sikerült az egész családnak együtt ünnepelnie és utoljára még kimentem én is Zsebivel a telekre, ahova ismét eljöttek Mirwenék, aki aztán rengeteget fényképezett, majd sok finomat főzött be a terméseinkből. Előkarácsonyi ajándékként új fényképezőgépet vettünk, Zsebinek lett két foga, Babszem pedig 5 éves lett. S közben úgy tűnt, hogy Zsebi elkapott egy húgyúti fertőzést, úgyhogy gyűjtöttünk vizeletet.

Decemberre Zsebivel már egész jól közlekedtem, a karácsonyi bevásárlásokat is jól megoldottuk és a fiatalembernek még új beceneve is lett: Szemenagy. Szegényke aztán volt vérvételen, s a vizeletéből kiderült, bizony fertőzése van, úgyhogy egy hét antibiotikum kúrára is fogták, amit jól viselt és szerencsére meg is gyógyult. Babszem közben pedig nagyon okos báty volt. Aztán jöttek az ünnepek, voltunk Kanizsán és most elkezdtük az új évet.

2011 mérlege hát +1 gyerek, +1 telek +1 fényképezőgép.

2012-ben pedig nagy valószínűséggel az idei szerzeményeinket fogjuk nevelgetni, mert az biztos, hogy építkezni nem tudunk.

Hasonlók